berno

https://youtu.be/Ojn0pusyLYA

Voltak kiemelt ügyek is amíg kint voltam, a kötelező oreo tortát elő kellett adnom - tényleg igaz, hogy pocakon át vezet az út... :) ; és készülnek egy ún. Comic Con-ra, amiből én annyit értek, hogy beöltöznek (felnőttek is!!!) a kedvenc karakterüknek. https://www.londonfilmandcomiccon.com/ Matthew már induláskor megkörnyékezett, ő még mindig a Pókembert csodálja, utolsó pillanatig ideges voltam, hogy meg tudom-e ugrani a szintet, sikerül-e amit szeretett volna... így még nem féltem a kreativitástól... Ez volt a kiindulás, a többit szóban előadta, és íme az eredmény (totál szabadkézzel, textilfestékkel) Alex először nem kért segítséget, de okos gyerek, rájött, hogy szerinte megoldom... Ő valami Zelda-ügyre készül: Ez ugyan kevésbé látványos, de jó lett, és még az alsó hosszúujjút is megrajzoltam, de arról nincs fotó. Októberben lesz valamikor a cucc, kértem hogy szelfi legyen :) 

A magyar órák most is nagyon jók és eredményesek voltak... Egyik nap az volt a feladat - házi feladat -, hogy gondolják, írják össze a tíz legfontosabb dolgot, amit először elmondanának ezzel kapcsolatban... ÍME mindenképp szétfolytam, de hogy a Pokémon és a videojáték is mögöttem van, hát na... :)

Matthew még mindig faggotozik és megmutatta, hogy mi az új darabja... - nem véletlenül... :)

Az első kép az elutazás előtti hétvégén készült, amikor ki tudja mennyi idő után először kávéztam otthon és nem rohantam sehova... akkor vettem észre, hogy végre a bal oldali növény fejlődésnek indult - hónapokig semmi nem történt, úgyhogy kb egy hónappal ezelőtt vettem egy társat mellé, a jobb oldalit... :) Aztán amikor hazajöttem hétfőn azt láttam, hogy bizony tényleg nagyon vígan vannak együtt. :)

... így néz a házban a villanyszerelés... mi lesz ebből? :)

Az egy dolog, hogy az ember az ismert szempontok miatt a hajnali 7-es gépre vesz jegyet, amihez 5-re a reptéren kell lenni, 4-kor elindulni, fél 4-kor felkelni, de aztán rájön, hogy aznap munkaszüneti ünnep van, sokkal kevesebb vonattal (már ha van)... és akkor hülye módon még a bőröndjét is totál lezárja félálomban és csak reméli, hogy nem kell kinyitni... mázli volt... majdnem én sem tudtam kinyitni... :) VISZONT! olyan napkeltét csodálhattam, hogy na! és néhány kép a reptéri életből... imádom, meg kell tanuljak rendesen angolul, mert a reptéri munkát még mindig nagyon szeretném kipróbálni https://photos.app.goo.gl/EZuEeKnBjT7fujez8

Olyan szép időnk lett végül a várt ősz helyett, hogy 24-én (szombaton) még a tengerpartra is eljutottunk, tök jó délután volt, sárkánnyal, pihenéssel, napocskával, macival, és óriás fish and chips-szel, világszépe naplementével... :) ÉÉÉÉÉS, szülinappal! :)   A képeslapban az különösen kedves, hogy maguktól írták, innen vannak Alex elírásai is, viszont tök egyedül magyarul - ahhoz képest príma, főleg hogy 15-én éjjel még keresgélte beszédben is a magyar (alap)szavakat is... büszke vagyok nagyon :)    Szóval egy újabb totálisan tök jó nap EGYÜTT :) képek: https://photos.app.goo.gl/bvVm9Xg5jjuwQu5Y9

Nem vettem SEMMIT :)

Pán Péter(ke) a gyerekkórház bejáratánál, Matthew-t vittük kontrollra, ő szerencsére jól van, de mennyi pici beteg, borzasztó :(

Egyik metrómegállóban - de lehet, hogy ez még a vasúti részen volt, már nem is emlékszem - egy nem hamis zongora, csak úgy, és valaki csak úgy játszott... mellett persze nyomkodós, de biztos csak posztolta gyorsan az élményt... ;)

Tavaly 2018. augusztus 19-én voltam a Buckingham Palotában és mivel egy évig érvényes a jegy, sietnem kellett. Így aztán 2019. augusztus 18-án (figyelitek a számokat? :) ) újra menni "kellett", J segített időpontot foglalni és jött ő is. Tök jó napunk volt, hiába ismerjük egymást 8 éve, ennyit nem voltunk együtt, főleg nem ilyen csajos napon. Szóval örültem. Nagyon klassz kiállítás volt megint, imádtam - egy hónappal szülinap előtt. A shop már tele volt karácsonyi díszekkel is, fotóztam inspirálódni. :) Később még mentünk erre-arra, például a Harrods-ba is :) Már árulják a fincsi mince pie-t és a karácsonyi pudingot. Forrás és hely miatt nem hoztam semmit. és az előünnepi csoda, amiért még mindig rajongok:  scone

Augusztus 17-én olyan helyen voltunk, amiről senki nem sejtette - rajtam kívül -, hogy élvezni fogom, Biggin Hill-en volt tradicionális repülős bemutató, ahol R-rel és a két gyerekkel voltunk és tök jó napunk volt. Igaz, hogy kabátban ülve és 20 fok alatt, minden percben esőt várva némi napsütéssel, de szétégett a fejünk, nagyon fájt az arcom... De remek napunk volt. Mutatom a képeket és lentebb van néhány videó is, azok nem az enyémek, de idén készültek. Az egyik legnagyobb élmény amikor repülő tetején 'mocorgó1 akrobaták voltak és délelőtt egy csomó mindent ki lehetett próbálni, rengeteg autó volt és katonai cucc, életképek a háború idejéből... Képek: https://photos.app.goo.gl/iMZViQaM4XCamAJj8 Videók: https://www.youtube.com/watch?v=olRGpaA9WMY https://www.youtube.com/watch?v=TaT47IkC_00 https://www.youtube.com/watch?v=XZsgnpGlZ7Q

Hétfőn, 26-án megjöttem a nagy nyaralásból, sok cukisággal és kedvességgel felvértezve, ezzel kell valahogy kihúzni a következő találkozásig. Újra csak azt mondom, hogy hálás vagyok, hogy ez a két gyerek bekerülhetett az életembe és hogy a néhai nehézségeket sikerült a helyükre tenni és most szívesen vagyunk együtt nagycsaládilag. Bloggal kicsit elmaradtam, telefonról egy legutóbbi frissítés miatt vannak nehézségek, Bagira pedig átmenetileg - biztonsági okokból - átköltözött Erzsébetre és még nem volt időm érte menni, bent meg egyszerűen semmi üresjáratom nincs/nem volt kedd óta. De igyekszem haladni és mesélgetni.

Bécs - 2019. augusztus 15. (csütörtök késő éjjel) Ülök a bécsi reptéren, késni fog a gép,igyekszem nem (annyira) bosszankodni,ráadásul itt vannak a szépséges madarak,a naplemente gyönyörű,és nem férek az ablakhoz mert ott olyanok ülnek,akik ki sem néznek,csak nyomkodnak.... De akkor is szép és nagyon szép volt odafelé is, odavagyok ezekért az erőművekért és leszálltam a buszról és azon tanakodtam, hogy lehet valakinek ennyi bőröndje? :) és kb pont ilyen érzés órákat várakozni a reptéren... (már nem is sorolom végig, de órákat vártam a reptéren, több mint másfél órával később szállhattunk fel, Angliában éjfél után értem és már nem volt vonat, jönni kellett értem, persze a gyerekek imádták ezt, pizsiben vihogtak az autóban, volt fél 3 (magyar idő szerint fél 4) mire ágyba jutottam, szerencsére ez a múltté, ha nem muszáj többet nem választom ezt a járatot, ami már nem először okoz kellemetlenséget... És akkor ez még nem volt csak ennyi, pont a vészkijárat