Neki itt története van, nem is kicsi. Van egy ismerősöm, aki adományba karkötőket készít, havont más-más célra, támogatásra utalja el az összegyűlt pénzt. Nórit nagyon régóta ismerem, ezért már néhány karkötőm van tőle. Mindig adományt utal az ember, nyilván van egy alapköltség és ahhoz képest annyit utalok, amennyit gondolok. https://www.facebook.com/profile.php?id=100075860446547 Szóval írtam szülinapom előtt jóval, hogy szeretnék egy karkötőt a kedves színeimmel és egy medvével. :) Nem értek az ásványokhoz, színre megyek. Nóri le is gyártotta és postára adta 13-án, hogy ideérjen szülinapomra. Naponta néztem, hogy megjött-e... nem jött... azt hittem, hogy még nem volt rá ideje, aztán egyszer csak írt, hogy...? Neeem, mondtam elkenődve... Le is tettem róla, hogy akkor ez most nem volt jó kör, mondta, hogy elkészíti újra, mondtam, hogy azt ne, az nem olyan... Erre most kopogott az ember, aki a szomszéd nénit intézi, gondviseli (nem szimpatikus, alig ért a végére, hogy mit akar......
