🐻🐻

 ... jó is volna duplamedvének lenni...

A medve tán nem ember,

De az ember néha medve.

Bevackolódik ébren

Álomgödör-verembe.

Magába kucorodva

A medve föl se kelne,

Pontosabban az ember,

Amikor éppen medve.

Ilyenkor méze sincsen,

Kesereg hemperegve,

Arcára, mint a vasmaszk,

Vicsora rádermedve.

A rosszkedv rajta bunda,

És tonnányi a teste,

Jobb lenne, ha az ember

Az ágyból ki sem esne.

Hisz minden el van szúrva,

Hisz minden el van veszve,

Hiába kapálózunk,

Úgysem jön semmi rendbe…

Szerencse, ha az ember

Ilyenkor dupla medve.

A másiknak van méze,

És nincs kétségbeesve,

Így aztán ez a másik

Társa mögött teremve

Fenékbe rúgja őtet

Bizonyos értelembe.

Megbillenti az embert,

Aki javában medve.

És noszogatja feddve,

Hogy magát összeszedje:

„Vicsor helyett mosoly van,

A büdös bundát vedd le!”

S a komor medve döccen,

Szívéről jég reped le,

Agyáról abroncs pattog,

Reggelijét megette.

Már indul is munkába

Ügyesen lépegetve

Ahhoz képest, hogy ember,

Aki most éppen medve.

E versből medvemódra

Tanulság hemperedne:

Ha már medve az ember,

Legjobb, ha dupla medve.

Ez a vers DUPLA MEDVE című kötetemben jelent meg, és az alábbi felkérésre írtam:

„Csoport építő-fejlesztő hétvégére megyek nemsokára. Általában úgy kezdünk, hogy mindenki beszámol aktuális lelkiállapotáról, hangulatáról, és hogy mit vár ettől a néhány naptól. Nem szeretnék a „minden jó és szép” sablonnal élni, de a mostani semmilyen-vákuum hangulatomat sem akarom rányomni senkire. Körülbelül huszonöt ember, ennek egyharmada ismeretlen, az egész helyzet amúgy is csak erősíti szociofóbiámat. Valamit mégis csak jó lenne mondani, elkezdtem hát keresni egy verset, amely majd beszél helyettem. Frappáns, tanulságos, egyszerű, de nem leegyszerűsített, beszél arról, hogy néha nehéz felkelni, elindulni, hogy nincs mindig kedvem mosolyogni, most csak azt látom ami nincs (apám, anyám, istenem, hazám, csókom, szeretőm ), de ugyanakkor a végén mégiscsak ott van a remény, a biztatás, ön-fenéken-billentés, hogy nem is annyira és nem is úgy, mert vannak barátok, és egyszer a napnak is ki kell sütnie. Szóval mint egy Lázár Ervin mese. Egy ilyen verset szeretnék!” (Kemendi Zsuzsanna)

Lackfi János 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1451684802979951&set=a.266817454800031&type=3