berno

Ebből:  https://bernoblogja.blogspot.com/2021/05/hurkok.html Ez lett: 

 Pár napja jött az ötlet, hogy csináljunk gyereknapot magunknak. :) Íme képekben:  https://photos.app.goo.gl/urNtLMAtg2GGqHLy9 Kezdtünk egy cukiban, amit már szerettünk volna kipróbálni: Aztán elmentünk a kiglancolt (de még messze be nem fejezett Ligetbe), leginkább a rózsakertre vágytunk, de ennél sokkal többet kaptunk (Millennium Háza) - főleg, hogy a rózsáknak nem annyira tett jót az eddigi hűvös, de pár hét múlva csodálatos lesz: https://millenniumhaza.hu/ Vonakodtam a kiállítással kapcsolatban, mert annyira nem tűnt kívülről semmilyennek, igazából semmi nem derült ki a helyszínen, előre meg nem olvasgattuk a weblapot ilyen mélységig. De ennél jobb kiállítást én azt hiszem, hogy nagyon régen nem láttam. Lenyűgöző volt, a bal kezemben az IPad, a jobban a telefon, hogy fotózzak, közben néztem a padlótól a plafonig a kiállítást és még a falon is annyi minden volt, hogy ihaj! Az egyórás limit úgy telt el, hogy fel sem tűnt. Nagyon informatív volt, nagyon kedves vezető-teremőr volt jele

Ez a kép sok régi emléket felhozott. Igaz, hogy már nem ilyenen tanultan vakon írni, de még írógépnek lehetett nevezni. :) Anyukám gyerekkoromban még irodista volt és egy hasonló gépen ügyködhettem, mint ez itt, és annyira kicsi kezem volt, hogy arra emlékszem, hogy a mutatóujjam többször beszorult két betű közé. :) Az egyik legjobb dolog, amit megtanulhattam, olyan természetes nekem, mint a rendes írás tudása (a gyorsírás pont ilyen volt), szerettem, hogy versenyezhettem is, és a gépírás érettségi az egyik legfurább lelkiállapotú vizsgám volt. Kemény volt, próbára tevő. Igaz, hogy nem voltak tételek, de nagyon kellett tartani a tempót és kvázi nem volt szabad hibázni. Szerettem. Sok mindenre megtanított magamból. 

 

 A kártya, vagyis a kép, ami egy lehetetlen fél órára és feladatra emlékeztet. Viszont a lépcsőház lenyűgöző... :)

 Kedvenc mücheniszatmárnémeti magyar szomszédaink is hazajöttek nyárra, és az egyik beszélgetős estén ilyen csodálatosságot nyertem sorsolás útján (egyébként kicsit bunda volt, mert hárman indultunk érte, de kisült, hogy mindhárom post-it az én nevemre hallgatott), örök emlék lesz, mindig Edit nénire emlékeztet majd. A post-it segít mutatni arányában, hogy mennyire hatalmas. :)

 Hazafelé a vonaton (IC) nagyon fura útitársat kaptam, a maszkja is lógott és még furán bámult is. Nem szokott ilyen történni, tehát eleve gyanút fogok. ;) Mármint ha bámulnak. Először, amikor megláttam a bibliát az asztalon, egészen meglepődtem, hogy férfi létére a vonaton ilyen nyíltan bibliát olvas - belegondolva az is fura volt, hogy ennyire szétpakolt - a kép akkor készült, amikor összepakolt és elment a klo-ra - aztán elkezdtem vizsgálgatni félszemmel a könyveket és egyre gyanúsabb volt a démonos könyvek rongyossága, és nagyon jegyzetelt, nagyon elmélkedett és nagyon bámult. Gyorsan meggugliztam a szerzőket, akiket ki tudtam olvasni, és máris nyilvánvaló, hogy miért bámul. Messze túl voltak azon a körön, ami nálam az ökumenébe belefér és amit el tudok fogadni - pedig ez nem szűk kör... Alkalmas pillanatban szerintem téríteni akart, ezért gyorsan kerestem még egy elmaradt előadást a youtube-on és elővettem egy újfajta imakönyvféle könyvemet és vérteztem a lelkemet, hogy majd mivel

Jó volt már vonatozni, leskelődni, nézelődni a szántókon, hegyeken-dombokon át. Jót tudok bambulni, elmaradt videókat megnézni, podcast-eket hallgatni. Az ilyenkor divatos repcét direkt nem fényképeztem le :), de van ilyenkor egy másik (jóval ritkább) kedvencem, csak sajnos nem adja vissza a kép, nálunk meg nincs annyira közel, hogy mutathattam volna, de varázslatos. Bemutatom a bíbor(heré)t: Itt nagyon szépen látszik:  https://www.youtube.com/watch?v=N6OYW-oyW3M

 Kicsit elmaradt a hűvös tavasz miatt az otthoni kertünk virágzása, de találtam két abszolút kedvencet:

 Nem írtam külön, de múlt héten egy kicsit voltam szabadságon - otthon -, bármit is jelentsen ez a következő mondatok fényében. ;) Volt egy nap, ami igazán aktívra (durvára) sikerült, a fitbit számlálóm felrobbant. :) -de ott több napon is bőven huszonezer fölött lépkedtem (estére vánszorogtam) Akik nem számlálnak, nekik írom, hogy egy átlagos napon az ötezret is kihívás elérni, az egészséges a napi minimum 8-10 ezer lépés (lenne).

 Az otthoni szomszédunkban találtam ezt a csodálatosan tökéletes madárfészket szemmagasságban a nagyon szúrós tűztövis bokorban:

 A mostani legkedvencebb reklámom:  https://fb.watch/5OfIc5ZElP/ Nagyon jó lett, egy a gond, kicsit mindig elszorul a szívem, hogy bár így lehetett volna megélni a szabadulást...