Útitárs

 Hazafelé a vonaton (IC) nagyon fura útitársat kaptam, a maszkja is lógott és még furán bámult is. Nem szokott ilyen történni, tehát eleve gyanút fogok. ;) Mármint ha bámulnak.

Először, amikor megláttam a bibliát az asztalon, egészen meglepődtem, hogy férfi létére a vonaton ilyen nyíltan bibliát olvas - belegondolva az is fura volt, hogy ennyire szétpakolt - a kép akkor készült, amikor összepakolt és elment a klo-ra - aztán elkezdtem vizsgálgatni félszemmel a könyveket és egyre gyanúsabb volt a démonos könyvek rongyossága, és nagyon jegyzetelt, nagyon elmélkedett és nagyon bámult. Gyorsan meggugliztam a szerzőket, akiket ki tudtam olvasni, és máris nyilvánvaló, hogy miért bámul. Messze túl voltak azon a körön, ami nálam az ökumenébe belefér és amit el tudok fogadni - pedig ez nem szűk kör... Alkalmas pillanatban szerintem téríteni akart, ezért gyorsan kerestem még egy elmaradt előadást a youtube-on és elővettem egy újfajta imakönyvféle könyvemet és vérteztem a lelkemet, hogy majd mivel zárom rövidre a beszélgetést.Szerencsére nem került rá sor, de azért megzavarta némán is a két és fél órám nyugalmát. Pedig direkt vonatos könyvem (is) volt a hátizsákban, nem is haladtam vele, úgyhogy a következő hétvégén újra ezt viszem magammal: https://www.libri.hu/konyv/jp_monninger.a-terkep-amely-elvezet-hozzad.html