berno

 ... én ugyan most nem haladok jól az olvasással, de igyekszem minden este legalább egy keveset, csak annyi minden van mellette, horgolás, színház, munka, ja meg munka, még több munka, PálFeris előadások, podcastek, néha egy film, hogy minden nem megy. (Ugye az enyém szülinaptól szülinapig szól és idén 44 a cél, ebből már megvan 20 és remélem, hogy a hétvégén meglehet a 21.) Az én kihívásom továbbra is elérhető:  https://bernoblogja.blogspot.com/2024/09/uj-konyvkihivas.html viszont itt a Libris is, ha van hozzá kedvetek: https://www.libri.hu/olvasaseve?utm_source=Libri.hu&utm_medium=popup&utm_campaign=Olvasaseve

 Milyen könyvtárosokat ismertek? Nekem az iskolai jut eszembe, minden totál steril volt és pisszenni se volt szabad... ridegség volt es minden az élére állítva... és Ilonka néni nagyon savanyú volt... Óriási jelentősége lenne ma is egy kedves könyvtár(os)nak, nagyon sok programot és olvasást népszerűsítő szeánszot lehetne szervezni.

  Kedvenc gyerekkönyved?

A kiadása óta tervben volt, hogy megveszem... de ott a Kulkás könyv is... mindegyiket félreértettem, hogy majd ha letelik az egy év... aztán hétvégén olvastam Vele a Nők Lapjás  interjút, amire anyukám külön felhívta a figyelmem... óriási ereje van... színpadon szerintem nem is láttam, csak a Férfi és nő koncerten, de emlékszem az érzésre, (a)hogy varázsolt... az Eszter hagyatéka film kockái ma is be-bevillannak (ez Nagy-Kálózy Eszterre is érvényes), pedig tudjátok, hogy mennyire tudok felejteni... 🙃 szerintem ennyit láttam belőle valójában... Szóval tegnap este megint utolsó pillanatban, de odaértem a Libribe, hogy átvegyem már figyelmeztetővel az új NS- könyvemet és ahogy mentem a kirakat előtt, éreztem ahogy csábít és hívogat... és a cím szinte világított... mit lehetett tenni, muszáj volt engedni, hogy hazajöjjön... ma reggel is csak nézett a komódról... már látom, hogy Bögötére ki fog menni a hétvégén... és azt is, hogy aztán nézhetem meg a teljes Cserhalmi-archívumot... 🎭🤗...

 Milyen szép borítót kapott:

 ... én megint pont nem állok jól, szóval jó inspirálódni... "Nem lehet olyan életünk, hogy ne jusson legalább napi fél óránk olvasásra." - mondtam egyszer egy interjúban, sokat idézett mondat lett belőle, (nyilván úgy értettem, hogy legalább napi félórát), aztán sokan kérdezték tőlem, hogy hogyan is neveljék (vissza) magukat az olvasásra.  A válaszaimból a évek során ez a szép hosszúra nőtt lista lett, amit rendszeresen megosztok itt, persze mindig bővítek egy kicsit rajta. 1. Nagyon jól lehet tömegközlekedés közben olvasni, én általában novellásköteteket és tényirodalmat olvasok útközben, egyéb olvasmányokkal párhuzamosan. Meglepően gyorsan fogynak így a könyvek. (Telefonon is lehet, és a hangoskönyv is jó, egy jó zajzáras fejhallgatóval ráadásul egész pihentető élmény tud lenni a metrózás. Én androidot használok, a kedvenc olvasó-appom a Moon+ reader, hangoskönyvhöz a Smartaudiobookplayer.) 2. Ébredés után szuper dolog rögtön egy verssel kezdeni a napot. Két perc, vagy kev...

 #21.  Egy könyv, aminek a címében földrajzi név szerepel Ennek a sorozatnak nagyon az első részét olvastam talán, úgy rémlett, hogy tetszett. Most már nem tudtam összerakni, hogy melyik csapat volt az az első kör, de klassz lehet ilyen helyen élni. Ez most kicsit vontatott volt, de a közösség ereje mégis szépen átjött, a vége szép lett.

 ....érdemes előre rákészülni:

 

   #3/8.  Egy karácsonykor játszódó könyv Vasárnap este kezdtem bele a másik után, pedig nem szoktam ennyire gyorsan újat olvasni. Az a fajta könyv, amit nagyon nem jó letenni. Manapság egyre ritkább. Felét egy az egyben elolvastam... és ha nem Vasárnap éjjel lett volna, meg sem álltam volna itt. Annyira szép és erőt adó történet két szép, de megtépett lelkű emberről. 10 nap. Ennyi a történet. Egy vélhetőleg álomszerű helyen... oh, ha lenne garancia... Kifotóztam Rose egy monologját, gyönyörű. A saját világítótornyom vagyok. (Ez lesz idén az egyik erő-mondatom.

"Nem arról van szó, hogy van-e időm olvasni, vagy nincs (időt senki sem adhat nekem), hanem hogy megajándékozom-e magam azzal a boldogsággal, hogy olvashassak."  Daniel Pennac

   #3/7.  Egy karácsonykor játszódó könyv Egy sorozat második kötete. Szeretem az ilyen összefonódó történeteket, amikor mindig a család vagy közösség egy másik tagját lehet megismerni, közben a többiek is jelen vannak. Ugyan az első rész izgalmasabb volt, de jó volt olvasni.

... legalábbis én holnap tartom. 🙃📚

 Valamikor már hétfőn a végére értem, csak elfelejtettem megírni a posztot.  #3/6.  Egy karácsonykor játszódó könyv Nem nagyon tetszett eredetileg nekem nem tűnt fel, hogy gyakorlatilag egy tini könyv. A helyszín szép lehet, de amúgy...

 Milyen jó ötlet! 📚🧶

 #3/5.  Egy karácsonykor játszódó könyv Úh, ez nagyon eltalált... legjobb barátságból nagy, igazi szerelem... beleszédültem... AKAROM! lassan olvastam, visszalapoztam, újra olvastam. Épp még ebben a könyvben révedeztem, amikor eljutottam ehhez a dalhoz, és le is ragadtam kicsit... TE vagy...   https://youtu.be/4slYJrH12Jk?si=UlD_59Ayu9xulNp8 Az élethez tényleg álom kell...(?)

 Remek évkezdés! 🤗📚

 

Ebből - a karácsony előtt kezdett könyvből - 'egy pár' oldal maradt hátra, mert a december 26-i indulásig már nem értem a végére, az utazásra viszont már e-könyvet szoktam vinni, ez meg papírban van-volt. Ma reggel a végére értem.  #3/4.  Egy karácsonykor játszódó könyv Valóban karácsonyi is meg nem is, a főszereplő nagy utat jár be kívül-belül, én jóval többször feladtam volna útközben...

#3/3.  Egy karácsonykor játszódó könyv Ezt nagyon szerettem, pedig többször is nem vettem meg. Szép történet, kedves karakterek és nem tipikus történet.