berno

 # Ez a könyv utazta végig Dalmáciáig oda meg vissza az 5 napot a bőröndben. Ez volt a tartalék könyvem, de nem is baj, hogy nem maradt rá idő, mert csodás volt ezt ma reggel elkezdeni (valójában tegnap este, de akkor 3 oldal után elaludtam, mert előtte későig horgoltam) és most este 8-ra kiolvasni. Nagyon bagy szükségem volt egy ilyen olvasós napra (pedig ebédet is főztem és horgoltam is, vasalatlan sincs). Ráadásul sorozat 🙏 úgyhogy azt hiszem, októberben jól fog menni a kikapcsolódás.  Annyira szép és szoros kötelékű történet, nagyon várom, hogy a többiekkel is megismerkedhessek.

 # Cristina Rivera Garza: Liliana legyőzhetetlen nyara I. rész, Azcapotzalco - augusztus 20-25. Ezekben a napokban olvassuk, és beszélgetésfolyamokat indítunk majd az első résszel kapcsolatban. Nagyon nehezen tudtam elkezdeni a könyvet. Napokon át tettem-vettem,félre tettem. Az első fejezetet végül csak szeptember 6-án olvastam el, de közben kellett aludnom. Fárasztott, nyomasztott. A könyv fizikailag is nehéz. Nehéz tartani, nehéz olvasni a kicsi betűket, nem fehérek a lapok, szélesebbek a sorok.  Az első rész egy (több) hivatali kínlódás, eredménytelen küzdelem a bürokrácia útvesztőjében.  "Soha nem vagyunk olyan védtelenek, mint akkor, amikor elfogynak a szavaink."  A hétvégén nem haladtam a kendővel sem, úgy áll, mint amikor elkezdtem és rájöttem, hogy nem tetszik a sötétkék fonal... pedig csütörtök este lett hozzá egy másik szín. II. rész: Ez a bosszantóan kék ég - augusztus 25-30. "Minden a krumplival kezdődött" Mintha egy családi fotóalbumot kezdenénk lapozga...

 #... A nyaralós könyvem. 🙏 Ettől az írótól olvastam korábban mást is, mind jó élmény volt. Az elején néhány karakter olyan ismerős volt, hogy azt hittem, olvastam... de nem, viszont ők már egy korábbiban tényleg voltak. Lehet, hogy végig fogom olvasni mindet, vagy legalábbis azt. Nagyon szerettem ezt a történetet.  🤩 Zavart is, amikor időnként félre kellett tenni. 🙃

Olyan hamar elkezdtem magam öregíteni, hogy a könyves kihívás felénél ugrottam egy évet és csak most lett gyanús. :)

 #... A felénél több volt hátra, amikor véget ért az előző kihívás, úgyhogy ez már ide kerül, vár még meg kell szerkeszteni magát a kihívást. Nehezen haladt, de tetszett az alapötlet, ezért majdnem letettem, de örülök, hogy mégsem, mert szép lett, kedves lett.

Tegnap ért véget a tavalyi kihívás, szuperül sikerült.  https://bernoblogja.blogspot.com/2025/09/konyvkihivas-2025.html Ha igaz, 58 könyvet olvastam ki az elmúlt egy évben, szinte hihetetlen. Még nincs kész az értékelés, várom nagyon, hogy legyen rá időm, mert úgy lett ennyire sok, hogy voltak száraz hónapok is, most is félben van 2, bár inkább harmadban, de túl feszült voltam (vagyok) az olvasáshoz (is), ez ellen dolgozom a hétvégén.  ... hamarosan jön az új kihívás megújuló témákkal. 📚🤩 

Nem kell lehunynunk szemünket, hogy álmodjunk; elég, ha olvasunk. Michel Foucault

 Uh,nagyon várom!

 

#35. Egy könyv, ami ételekről szól Nem annyira ételekről szól, de sokat vannak az étteremben és van helyzet az evésből. Az egész augusztus olvasás nélkül telt... nehéz volt lecsendesíteni magam most is annyira, hogy lekössön egy könyv. Ezt is többször elővettem, elkezdtem, letettem. Aztán valaki pont Izlandra készült, így újra neki álltam, közben a képek is jöttek. A könyv amúgy nagyon gyenge, talán augusztus utolsó harmad vitt el, onnantól volt kedvem igazán olvasni. Pedig vannak további részei is, de szerintem kihagyom.

 🤩 ... naná, hogy van szülinapi ajándék 🙃

 ... elmentem egy boltnyitóra, mert olvastam, hogy a Líra új üzletet nyit a Mammutban... De nagyon kis bénácska... persze, találtam azért szülinapi ajándékot,  de jobban fel lehetett volna készülni, ráadásul jöttek folyamatosan.  Na meg van képük kiirni, hogy 20 % mindenre, kivéve az árkötött könyvekre... persze szinte csak olyanok voltak, tehát 1 évnél frissebb... persze arra is kíváncsi lennék, hogy ezt a hülyeséget mikor törlik el végre, ha már akkora bejelentés volt rá a könyvfesztiválon... Viszont az újra meg 10 % se volt szerintem, pedig annyit még lehetne...

Kicsit bizonytalanul szervezték (lesz, nem lesz, mikor lesz), ezért nem mentem a könyvbontásra 10-re (bár lehet, hogy a lelkemnek jobb lett volna) és az élőt is később néztem vissza, de íme a következő közös könyvünk, örülök a sok kéknek... meg a puha fonalaknak... szükség lesz rá... De! Volt belőle fb-csoportos live... 🤩 amit most pár órával később visszanéztem. Tök jó volt így bontani, hogy mesél hozzá, vasárnap délután fogom csak elkezdeni, nagyon várom. Előzmény:  https://bernoblogja.blogspot.com/2026/08/horgolos.html Vikivel párszor találkoztam a boltban és mindig az az érzésem, hogy szerintem ő egy igazi tündér, aki időnként kibújik a fonalak és az irodalom mögül, ami az ő erdője és a természetes, éltető közege... de kb. ennyit bír ebből a zajos világból, hogy a boltba bemerészkedik néha, de többet nem kér a világból, a városból... Annyira igaza van... így képzeltem anno a virágboltomat és műhelyemet... És a könyv mottója:

 

 ... úh, de hányszor...! 📚🤩🙃😉😆 főleg amikor sorozatot olvasok... 

 

 

 

#13.  Egy könyv, ami valahogy kötődik az élethelyzetedhez 3. Kornél atya még télen, székelyudvarhelyi előadásában, beszédében beszélt erről a könyvről (az öröm kapcsán és hogy mivel lehet ellene tenni) és ahogy pár dolgot felolvasott belőle, elsápadtam kívül-belül. 😅🙈 Akkor határoztam el, hogy ezt el fogom olvasni. Már nem lehet kapni, antikvár példányt is alig, de szerencsére az internet megsegített... 😉 Nagyon sok ponton vigyorogtam magamra gúnyosan... közben tudok még valakit, akinek el fogom küldeni azzal az ajánlással, hogy "végre írtak nekünk és rólunk egy könyvet ". 🫣😁😆😅🙈 „Kedves átlagos mazochista olvasó! Mostanáig bizonyára túl sok gondot okozott, hogy csak körülményes és hatástalan eszközökkel tudtad végrehajtani az önbüntetés magasztos és fontos feladatát. Túl sokáig be kellett érned gyatrán kialakított szorongásokkal, az önostorozás vaktában alkalmazott módszerével, pusztán mert e létfontosságú területet mindig is a tudatlanság fátyla borította – inkább ku...

 Ismerős? 🙃