Több ponton is megindított, ezért idemásolom a teljes bejegyzést: Orvos-Tóth Noémi · Elmék olvasói - A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitóbeszéde A pszichológus szobája különleges hely. A titkok helye. Az addig el nem mondott történetek, ki nem mondott érzések, fel nem ismert összefüggések tere. Most, itt, ezen a titkos helyen elhangzott mondatok közül szeretnék mégis felfedni egyet. A rendelőmben leggyakrabban elhangzó mondatot, melynek első fele így szól: NEM ÉRTEM..., majd klienstől, élethelyzettől függően így folytatódik: ...az anyámat, a férjemet, a gyerekemet, az apámat, a testvéremet. Nem értem... És ettől olyan idegen. Bizony, ahogy Jón Kalman Stefánsson írja, akit idén díszvendégként üdvözölhetünk körünkben, „az ember, akivel együtt élünk, távolabb lehet, mint a Mars, annyira távol, hogy azt már sem űrhajó, sem távcső nem képes áthidalni”. A nemértésnek pedig ára, pontosabban következménye van. Súlyos következménye. E két szó, az interperszonális közegben m