berno

Müller Péter:  "Ne akarj!... Csak játssz... JÁTSSZ!" Ez egy mesteri tanács. Az edzőm kiáltotta valaha, amikor azt látta, hogy kétségbeesetten küzdök a szorítóban. Féltem, hogy vesztek, és nagyon akartam nyerni - keservesen, vicsorogva. A testem csupa görcs volt, az arcom torz, kapkodva, zihálva szedtem a levegőt. Ne feledd soha: az élet játék. Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc - hanem játék. Játék, hogy születünk, játékból tanulunk állni, járni, és fölállni újra és újra, ha fenékre huppanunk. Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket. Kevesen tudják ezt a titkot. Abban a hiszemben élnek, hogy a föld siralomvölgy, és szorgalmi feladat élni rajta: szenvedés, könny és reménytelenség. Ez igaz, de csak akkor, ha tudod, hogy a világ ugyanakkor színház is, ahol az ember nemcsak éli, de játssza is a szerepét - lazán, vidáman, gyermek

Mostanság a blog 'szellősebb', mint általában, ennek oka főként, hogy nagy a meleg :) és a fejem kellőképp(telenül) tele van a közelgő két hetes "kiruccanással"... No de, a tegnapi napon a széllel fújattam a fejem, mivel visszamentünk arra a tengerpartra, ahol legutóbb még gumicsizmában meg majdnem pufajkában múlattuk az időt.  Isteni idő volt, de botrányosan nagy szél, aminek hatására ettem is és ittam is a homokból, remélem legalább valami hasznos dolog is jutott imígyen a szervezetembe :) Megúsztam leégés nélkül, mert amióta annyi - minimum 50 faktoros - naptej van a kezemben, hogy szerintem a picik már eszik is - nem szoktam leégni :) ... viszont vicces, hogy a láb fejem mégiscsak piroslik fura minta szerint, mivel valószínűleg ott az kimaradt :) A csimótákkal voltunk és R nélkül, viszont jött egy magyar-arab házaspár Ádám nevű picike fiúcskájukkal és egy kb 3 hónapos Valakijükkel pocakban.  Jó nap volt, de tartok tőle, ha 50 évig járnék ilyen strando