Nos, végre elkészült... A VII. horgolós könyvklubhoz tartozott, sokat bontottam, nem is értem miért, pedig egyszerű mintája volt. Nehezen haladtam, ahogy előtte a könyvvel is. Ezt írtam a csoportba lezárásként, de egy sapit még kellene horgolnom a maradék fonalból. Nagyon nehezen tudtam elkezdeni a könyvet. Napokon át tettem-vettem,félre tettem. Fárasztott, nyomasztott. A könyv fizikailag is nehéz. Nehéz tartani, nehéz olvasni a kicsi betűket, nem fehérek a lapok, szélesebbek a sorok. ... később is sokszor félre tettem, mintha akkor nem jönne el a vég(e)... végül már azért erőltettem, mert már az is nyomasztott, hogy láttam a könyvet. Ugyanígy voltam a kendővel. Nem emlékszem rá, hogy valaha bontottam ennyit... a kendővel most lettem kész... hetekkel később... a kendővel vissza tudtam menni, de az élet nem ilyen. Liliana se tudott vissza lépni egy-két lépést, nem volt visszatérés a sor elejére. Itthon lévő 2 Colorissimo-val kezdtem és egy sötétkék Filo di Gio-val... nem tetszett, ...