... 2 órával korábban keltem ma, mint amúgy elég lett volna, a hajnal pírja még az égen volt, alig hittem a szememnek... ... aztán megcsodáltam a virágaimat, hogy de milyen jófejek, hogy ilyen szépek, bár alig láttam, azt se, hogy nem jól fókuszál a telefon: és valahogy összevakartam magam, hogy negyed 7-kor már a Nyugatinál legyek, hogy aztán 8-ra Veszprémben értekezzünk (7.45-kor ott voltunk). Volt egy megbeszélés a büféssel és Happy kutyával :), majd fél 9-től még vagy másik tizenemberrel. A helyzetet kicsit bonyolította, hogy klassz, áztató eső esett VÉGIG ... jól jött volna szárazon mindkét kéz, de azt mondogattam magamban, hogy ez nagyon kell és pont Kornél atyától hallottam nem olyan régen, egy rendezvényen szabadtérről a templomba szorult a tömeg, azt mondta, hogy örülök az esőnek, egyrészt mert kell, másrészt ha nem örülnék is esne, akkor már inkább azt választom, hogy örülök. :) Közben még hálát adtam, hogy volt egy sugallat hajnalban, hogy dobjam be az esern...