Szegény Fenyő nekem sose volt szimpi, de egyes dalait tényleg kedvelem, másoktól falnak megyek... mégis ma délután amikor volt pár percem netezni és olvastam, hogy meghalt, elkezdtek jönni a dalai a fülembe és az Angyalföldi pálmafáktól meg se bírok szabadulni... ami még eszembe jutott bőven a blog előtti időből: a József Attila Színház akkori Made in Hungária legendás előadása még Miluval... épp nem szakadt be a színpad, olyan ramaty volt, recsegett és ropogott minden, de valami nagyon tudott működni... olyan régen volt, hogy a YouTube-on sincs semmi, legalábbis nem találtam, viszont ez hoz emlékeket: https://youtu.be/vgMh242JaEM?si=j7jjWVsLRuYR8QH9 ....és ezt is ideteszem, ha nem nézném, nem mondanám meg, hogy melyik Miller énekel.. : https://youtu.be/3j_MjHZo_EA?si=hmyYuwJJFJBlCf_B Sokan búcsúztak tőle, sokfélét olvastam, Csonka Bandi és Fenyő Iván írása különösen mélyről jött. ... még a keresztlányomnál is láttam Instán, akivel legutóbb amikor zenéről beszéltünk, azt kér...