Pontosan 5 héttel ezelőtt, picit több mint egy hónapja, ugyanígy hétfőn és ugyanígy otthoni hétvége után ma fél 5-kor van a teljes forduló, hogy részt vettem egy állásinterjún. Tudjátok, hogy rég mennék, de azt is, hogy nem mindenáron és nem akárhova. Utóbbiak terén az elmúlt hetekben már meginogtam, hogy lehet, hogy nem kellene finnyáskodni és várogatni a nagy lehetőségre, hanem akár felmondva is, de nyugodtan, pihent aggyal pályázgatni... Nagyon szerettem volna ezt... ennyire talán semmit még ezen a téren. Jó helyen, szép irodában, fontos témában értékes feladatot végezni ... ez minden. Délután 4-kor végeztem volna metróvonalon, legalább fele annyi idő alatt hazaértem volna, irodavezető egy személyben. Pedig bérben még kicsit a mostani alá is mentem, de így is rendjén. Meg kell tudni élni úgy, a színház úgyis kezd kivetni magából. Már láttam ott magamat, hogy ez nekem ennyire passzol. Páran tudtak róla, talán hárman, és akinek elmondtam a mondat közepén azt mondták, hogy B...