Az elmúlt hetek póruljárásai után már nem igazán hittem a ma estében... már majdnem a kedvem is oda lett... Sajnos Niki betegsége miatt Kata volt, pedig amúgy minden nagyon klappolt már ránézésére is. Mellettem karattyoló ukrán nagyasszonyok, a kilátásban a Peti team copfos büdös pasija, milyen gáz, odaül, hogy Peti majd mellette üljön... mögöttem balról egy csajra legalább 3x szóltak rá, hogy a kabát (hosszú szövet télikabát) a ruhatárba való és még neki állt följebb... jobbról hátul pedig a ruhákra fanyalgott egy kislány... szünetre a nyanyák kiborították a környéket, végül nekem szóltak, hogy mért nem szólok rájuk... megtettem, nem egyszer... mondtam. Annyira hangosak voltak, hogy már 3 sorral előbbről is hátra fordultak...) ráadásul dalok közben is... rém ideges kezdtem lenni, pedig annyira vibrált az egész előadás, hogy már remegtem és zsibbadtam, közben csak tátottam a szám, hogy ez miként lehetséges egyáltalán... az eddigi egyik legjobb előadás volt... mindenki pokoli jó volt...