Megtörtént. Ezt a posztot már 46 és fél naposan írom. Ma reggel mondta Anyuka, 8 körül beszéltünk, hogy 46 éve akkor még haza akarták küldeni, hogy itt ma nem lesz gyerek... ma már 11utánt mondott, mondtam, hogy egész eddig a 10.50-nél tartottam, már maradjak így. :) Keresztanyám meg azt mondta, hogy 46 éve még nem így baktatott, ahogy most, mondtam, én se... :) (Keresztanyám idén töltötte a 82-t.) Érdekes egyébként, hogy azzal, hogy nem virítok a FB-falon, hogy szülinapom van, közeliek közül is hánynak nem jutok eszébe, mindig tudom ilyenkor, hogy kinek mikor jutok vagy nem jutok eszébe. Az egyik legkedvesebb, hogy a legkisebb, legragaszkodóbb keresztgyerekem már éjjel írt - viszont nem tudom miért nem aludt akkor még!!! :) ) - és nem szülői nyomásra, mert J csak később írt jóval, igaz, hogy már rég megköszöntött, megint klassz ajándékot kaptam, az már nincs az asztalon, mert kibonthattam, hordhatom. :) Edit néniék is írtak Münchenből, pedig lapot is kaptam korábban és még előttük jöt...