A mentálos évek - 13 - alatt többféle munkaköröm is volt, aminek szerintem annyi év alatt van értelme és bár az egyiket kifejezetten nehéz volt letenni, mégis utólag azt látom, hogy nagyon rendben volt, mert nagyon sokat tanultam. Nagy énfejlődés volt minden értelemben és mindennel kapcsolatban. Megtanultam, megértettem a saját működésemet, megismertem a saját erősségeimet, gyengeségeimet - amihez persze kellett a 250 óra pszichodráma is. Tudom, hogy melyik fajta kollégával érzem jól magam, melyikkel tudok jól együtt dolgozni. Annak az időszaknak az utolsó kb hét évében tanultam/éreztem meg, milyen amikor embernek padtársa van. Akivel többet vagy mint igazából bárkivel és aki olyan arcodat is látja, amit senki. Hát, ez ilyen. :) Vannak jobb és kevésbé jobb napok, meg persze vannak az igazán jó napok is. Az angliai időszakban kifejezetten hiányzott, hogy nincs munkahelyem, ahova el lehet menni és ahonnan haza lehet menni és nincsenek kollégák akikkel azt is meg lehet vitatni, hogy az