berno

  A téltemető története Egyes botanikai feljegyzések szerint Közép-Európába dísznövényként került be még a középkor folyamán, és számos más dísznövénnyel együtt a kolostorkertekből indult meg az elterjedése. Valószínűleg ennek a korai betelepítésnek köszönhető sikeres megtelepedése a Kárpát-medencében. Egyes kutatók egyenesen úgy vélik, hogy hazánkban őshonos állományai is vannak a téltemetőnek. Megint mások úgy vélik, hogy a XVII. században jelent meg hazánkban, dísznövényként hozták be és terjedt el. Gumója kissé mérgező A téltemetőt 1982-ben nyilvánították védetté. Vigyázzunk rá kirándulásaink alkalmával!

 ... de gyönyörűek... Edit néni bögötei virágai: És onnan nézve a nap vége:

Megállt a hóvirág előtt. Lehajolt, nézte. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a föld alól? Ezt a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt, az biztos. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollukat annyi mindenféle szép színre, a madarak tollát és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent, ha nem a Jóisten? WASS ALBERT Egyáltalán nem jó kép, de nekem idén ő az első... aztán majd jönnek a többiek.

 Tartja magát. 😊

 

Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon Álldogáltam a tenger partján, A víz színén a hold pihent. Mélységes nyugalom áradt Odafent és idelent. A pillanat elvarázsolt. Szívemet béke járta át. Ott kint a végtelen, nagy tenger, Lelkemben bent a nagyvilág. Hogyan lehetnénk boldogabbak? Álmodjunk együtt szebb jövőt! Tenger nyugalma ránk ragadjon, S hagyjuk elmenni a múlt időt! Éljünk a mának! Ma is, és holnap. Élvezzünk órát, s perceket! Mosoly játsszon arcunkon mindig, És szeressünk, hogy szeressenek!

 ❄️🙏❄️🫶🎁

 Nem volt időm minden nyíló csodát lefényképezni, de néhányat azért elhoztam, mai képek. 🙏

Úton hazafelé tegnap, a Bakony még ma is porcukros volt kicsit,  és jó látni, hogy még mindig születnek ☃️ek.  És otthon (a kertben több volt, de nem volt időm hátra menni, a délutánt elkérte a teraszunk 🙃 ):

Milyen jófej a Mindenség, hogy a műtétem hatodik évfordulóján havat küldött reggelre, az idei első hómat, mégha ebbe a kerületbe nem is túl sokat. Pont azon tanakodtam már, hogy mivel ünnepeljem a hegemet, hát íme... nem kell túlgondolni a dolgokat.... Közben annak meg 32 éve, hogy nagyapám már nincs velünk, tehát ez egy emlékezős  péntek. 🙏

Ma reggeli petúniám... november 11 van... most már fázik azért, rongyolódik és fogyatkozik is, de sokszoros szétégés utáni végtelen újjászületésként még mindig így pislog befelé... A szegfű is sokat tűrt, de ő eleve évelő, viszont az új barátnője mellett nem maradhat el a díszelgésben. 🙃 az Oriflame szerint ma van a szinglik napja... úgy tűnik viszont, hogy a virágok is jobb szeretik, ha nem egyedül vannak...

 Ezen az útvonalon mostanság csak akkor járok, ha az orvoshoz megyek, érdekes látni, hogy egy hét alatt mennyi változás volt.

Amikor az ember nem is tudom hány nap után újra a levegőn van, minden falevélnek megörül. :) Még akkor is, ha az orvoshoz indul gyógyszerért. Valószínű, hogy idén már elmarad a szép őszi kirándulós járkálás, pedig nagyon vágytam a Margitszigetre, Normafához, stb, stb...

 

... árvácskát nem kaptam, vagyis olyat nem, amilyet szerettem volna, így egyelőre ők ültek ki az ablakba (kivéve a korallt). A ciklámen nem fogja végig bírni, de majd orvosoljuk később a problémát. 

Elhanyagolt, fázós belvárosi szépségek.