Lackfi János Isten úgy szeret, ahogy vagyok, nem kell hozzá egyéni csúcsot úsznom, nem kell osztályelsőnek lennem, nem kell összegyűjtenem a hűségpontokat, nem kell a legjobb magaviseletet tanúsítanom. Sosem mondja „szeretnélek én, csak előbb szabadulj meg ettől és ettől a tulajdonságodtól, mert lobbanékonyak vagy lusták, forróvérűek vagy önfejűek, málészájúak vagy hiúk, gőgösek vagy finnyásak nem jöhetnek közel hozzám”. Épp ellenkezőleg, nagyon is így beszél: „gyertek hozzám mindnyájan, nem kell tanfolyam, nem kell előképzettség, nem kell erkölcsi bizonyítvány, majd én megszabadítalak, felüdítelek, életre szeretlek titeket”! Ha átadom neki ezeket a hibákat, ő szentségem forrásává teszi őket. Aki hiú, azt hiúsága teszi majd jobbá, a haragost a haragja, a gőgöst a gőgje, a finnyást a finnyássága, a forróvérűt kéjsóvársága. Persze nem úgy, hogy dagonyázom ezekben, hanem úgy, hogy leteszem mindet Isten lába elé, és ő átlényegíti, amihez csak hozzáér. Ha gyengeségeimmel szembeszegülök, a
.jpg)
