„Jobb a halál napja, mint a születés napja” (Préd 7,1) . „Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak” (Préd 7,2 ), és „Jobb a szomorúság, mint a nevetés” (Préd 7,3). Mit is akar ezekkel mondani? Nem értjük. A bölcs szerző hangsúlyozni akarja, hogy fel kell fognunk: mindennek vége lesz. Ha felfogjuk, hogy minden elmúlik, akkor világosságban élünk. Célt tudunk adni az életünknek. Ha csak a kezdetre összpontosítok, anélkül, hogy elismerném, hogy vége lesz, akkor esztelenül élek. Balga életet fogok élni. Ahogyan a szentírásbeli emberek életében és a sajátunkban is látjuk, sokan jól kezdjük és mégsem úgy fejezzük be. Ahogy Szent Carlo Acutis mondja: Sokan egyedinek születnek, de fénymásolatként halnak meg… Vagy lehet, hogy te az vagy, aki egyedül él, és egyedül nem képes jól érezni magát. Te a csönd ajándékát kaptad, a békét és időt a gondolkodásra, vagy a szabadságot arra, hogy utazz, esetleg éppen szolgálj. Mennyi ember van, akinek az élete más kötelezettségek...