berno

Óh, itt a Josh Groban okozta kábulatban közben átléptem a 4000. bejegyzést, konkrétan ez már a 4004. :)

Bakker! az 50-re én is ŐT kérem...! ;)

Ezeknél a képeknél óhatatlanul jön a kérdésem, hogy vajon náluk soha nem esik...? :)

Ezt csak azért, mert szerdán már nem futotta rá... :)

Háát, ez még mindig... ennyi nap után is, mármint még mindig csak tegnapelőtt volt... :)) Ezért A hangért még ezt a hajótörött-ősember fazont is elnézem - bár nehezen... Ez a felvétel annyiból jobb kicsit, hogy egészen közeli... :)

Vannak napok, amíg így néznek ki hazafelé tartva... Mielőtt a házakhoz értünk, csak annyit mondtam, hogy vigyázzanak a ki-betartó autókra... Ezt tudták belőle kihozni, hogy nem körülnéznek, jönnek-e az autók, hanem rejtőzködnek... :) Ja, és Alex valahol látta a kommandós jelet, de gőze nincs, hogy tulajdonképpen mi mit jelent, ezért csak össze-vissza mutogat az ujjaival, Matthew-nál pedig nem igazán tiszta, hogy Pókemberes kilövéssel támad-e, vagy puskával, mindenesetre a keze Pókemberes, viszont a hangok egyértelműen Kalasnyikovra hasonlítanak. :)

Azt hiszem a két kedvenc színem a kék és rózsaszín. :) Ez persze egy korábbi kép, talán az első igazi tavaszi napon készült. Ez itt egy fácska az utcáról, múlt hétről: ÉS, bár ez nem az előző színkörhöz tartozik, viszont a sarkon végre kinyílt az orgona (idén nem tudom, hogy hogy ilyen későn), úgyhogy iskolába jövet-menet mélyeket slukkolhatok! :)

Valójában nagyon jó helyen ültem, igaz, hogy messze és fent, de szinte teljesen középen. :)

Tudom, valószínűleg gáz saját magamat linkelni, de figyeljetek: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2016/02/josh.html A februárban talált poszter még mindig ugyanott volt tegnap is. :)

Úristen, ebbe most is beleborzongtam, hihetetlen, hogy ez tényleg megtörtént!!! :)) /Sajnos ebbe valaki rémesen beleénekel, de próbáljatok a másik (sokezer) hangra figyelni. ;)

Na, hát ma aztán biztosan tudom ezt értelmezni. :) Vannak napok, amelyek tökéletesre sikerülnek, nem feltétlenül azért, amit aznap véghezvittünk, hanem azért, amit akkor éreztünk, és amire mindig is emlékezni fogunk belőle. Tom Ryan

Úh, hát reggel akartam még linkelni, csak aztán nem nagyon értem ma rá napközben, most meg úgy szétfolytam, hogy nem is emlékszem, mit akartam mára linkelni. :) Nem is tudom, honnan kezdjem, imádom ezt az embert, a hadarását, a csodálatos hangját, a lelkét, a színpadi kiállását, hogy a lökött sztorizgatása után olyan énekel, olyan összeszedetten, hogy néha képtelenség, hogy ugyanaz az ember-e, szóval mindent, még azt is, hogy ha privát infót-képet mutat magából, hajléktalannak is elmenne és még a kutyája is jobban néz ki. De mára megint kimosdatták és kifésülték, tehát igazán ragyogó volt. Mindene ragyogott, tehát így én is. Az egyik legjobb érzés, amikor a zene és a leghangok átmelengetnek, bizsergetnek és minden ócskaság tovatűnik. Nem titok. Ennyi. :) Vannak helyzetek, emberek, akiknek kapcsán továbbra sem fogok gondolkozni túl sokat, csak rá fogok nyomni a jegyvásárlásra. A mai tökéletesen fantasztikusan gyönyörűszép két óra is ezt igazolja. Szóval dolgos szerda után, hat kö

HOLNAP!!! :)

Tegnap az egyik metro aluljáróban láttam meg azt a plakátot és olyan erőteljes hatása volt, hogy arra gondoltam, lehet, hogy meg kéne nézni. Nagy kihívás, mert valószínűleg, (de leginkább biztosan) a szöveggel gondjaim lesznek, viszont a fordítást elég jól ismerem, a történetet főleg, legalább háromszor olvastam még iskolásként is. Érdekes lenne kipróbálni, hogy ha így jobban, szinte csak a játékra figyelnék, milyen lenne a hatás, mi jönne le 'csak' játékból. :) És mi más lenne anyanyelvi gyakorlás, ha nem ez... :) És úgyis Shakespeare-évforduló van idén. http://www.lovetheatre.com/tickets/4262/Romeo-And-Juliet?gclid=Cj0KEQjwvOC5BRCb_8yNmZ_ls9IBEiQACTz8vnhlRC4xcWP-FhtF21yzcZUiVIfGSTtmabVikmTD5j8aAv7R8P8HAQ

Holnapután-után! :)