berno

... csináltam egy tortát. :) Ma délután van a kis hétévesnek a szülinapi partyja, el sem mondom, hány gyerek jön... :))

Tatiosz: Fogadd mások fényét megértéssel ,,Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát. Ami igazán jó, ami igazán nagy – ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall. A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek. ... Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát. Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban – ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.,,

Ah, ez annyira igaz. :) És pont emiatt, mivel ezt már olyan sokszor olvastam, néha, amikor nem vagyok nagyon benne a helyzetben, próbálom máshogy fogalmazni a mondandómat, hogy ne tudjak mindent előre. :) „A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.” (Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?)

Újabb hangszert és tehetséget mutatok. :) A zene a mindennapjaimban egészen máshogy szivárgott be, mint valaha is gondoltam volna, két zongora a házban (pianínó és gépzongora), két gitár (akusztikus és elektronikus erősítővel persze), fagott és kották mindenhol, metronóm, kottatartók, stb. A délutáni rendszeres gyakorlások, a ki-bejáró zenetanárok, stb... Így aztán adja magát, hogy többször beszélünk zenéről és hangszerekről is. (Plusz amennyit és élőben igyekszem hallani, na meg a youtube, ugye... :) Ma hazafelé ismét témánál voltunk - és nem én kezdtem, de ez már nem is az első ilyen beszélgetés volt. Matthew: Berni, mi a kedvenc hangszered? - léccives mondd, hogy a fagott AAAAAAAz! :)) (hozzáteszem, hogy magyarul beszélgettünk teljesen, ebből most semmit nem fordítok, tehát külön elismerendő, hogy a hangszerek nevét is már megtanulták - tőlem). - Alex ezzel egyidőben már mondta, hogy a gitár az!!! Én: a fagottot megszerettem, amióta téged hallgatlak és együtt gyakorolunk

No, ezek is a régi képek. Teljesen tipikus, aki a másikat belelöki a medencébe, később maga is beleesik (fejjel), aztán utána jöhet a harcászat...

Előkerült az az album, amit annak idején, az első ciklus végén (2012. szeptember) adtam emlékbe. Afféle 'munkabeszámoló' volt, de igazából addig nem látott képek voltak benne, csak olyan, amikor velem voltak - na persze, ez nem volt nehéz, hiszen mindig velem voltak hétköznap. :) Akkor Matthew még másfél éves sem volt, Alex pedig három és fél. A pici folyton itthon volt, a nagyobbacska pedig délelőtt pár óvát már oviban, de délután mindig mindegyik itt volt. Tehát rengeteg alkalom és helyzet volt a fotókra. :) Volt rengeteg mindenféle pillanat, később ugye csak a jóra emlékszünk. :) Na, a lényeg, hogy elővettük az albumot és ahogy sejtettem, nagyon szeretik nézegetni és jókat nevetünk rajtuk. Mutatok párat, bár ez a három most pont a kicsiről van, mert fura látni, milyen gyorsan megnőtt, hogy már hét, pedig csak mekkora volt. Az első a portugál parton van, a második itt szemben a parkban, még derékig ért neki a nárcisz... a harmadik pedig jellemzően ő, valami mindig volt a k

Újabb szülinap, újabb ünnep, újabb torta. :) Íme, a közepéből pedig folyik a smarties. :)

13-án még volt időpontom a fogorvoshoz, utána pedig kirándulás és mozi volt tervben. Féloldalra zsibbadt voltam, de gondoltam más gond nem lesz, viszont ez most más cucc volt, mert nagyon kába voltam, a mozi ki is maradt, de az inkább a rossz műsor miatt és este korán lefeküdtem. A kirándulás igazi célja a Várkert Bazár volt (BKV hajóval remekül megközelíthető :) ), mert szemből már láttam sokszor, de közelről még nem. Igazán szép lett, érdemes menni és megnézni. Sajnos nincs igazán kihasználva, sem jól használva, pedig érdeklődés lenne rá, hiszen voltak elég sokan, ahhoz képest, hogy szimpla csütörtök délután volt. A képeket fogjátok látni, akkor még az idő is nagyon szép volt. A medvés képek egy játékkiállításnak nevezett valamin készültek. Az ötlet nagyon jó és fontos is lenne, de kicsit vagy kezdetleges vagy amatőr, nem tudtam eldönteni. http://www.varkertbazar.hu/ https://goo.gl/photos/cXb5Ke6Wk5dHwX897

Keddre márcsak egy jó ebédes tali és ez-az maradt, de úgy terveztem, hogy nem terveztem. :) A Kossuth térre mentem, mert amióta ilyen szép lett és sehol egy kordon, se semmi akadály, még nem voltam. Nagyon-nagyon sok turista volt, ennek örültem. :) És még egy díszőrség-váltást is elkaptam, igaz, hogy meglepődve láttam, hogy mostanában ezek közbe vihoghatnak... Na, ettől még érdekes volt, a tér és a környék pedig még mindig a kedvencem. Telefonos képeim vannak csak, tehát ha nem túl élesek vagy hasonló, ez emiatt lehet. Nagyon hideg volt egyébként, azóta tudom, hogy az a hideg szél hozta a másnapi havat. :) https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipON0osQTKo2rQ_YownE41dVDCYamjZqKwK5SZ6IFOVaHuXuHyG0XGQNq39I9uFJlQ?key=OERaeV95c0lOZmxqSV9vMGdmZWNGajFWSjFhb2xB

Kedd délelőtt még volt időm elmenni a Müpa-ba és átvenni a hónapokkal korábban online megvett bérletemet. :) És nagyon profi, nagyon jól néz ki a bérlet, ami igazából egy kártya és a hátuljára van nyomtatva, hogy mikor van jelenésem. :)

Itt - ott a helyem (?) :)

Az Allee-ban egy kicsiny részen ilyen cuki és szépséges kertecske található. A virágok igaziak voltak. :)

Ilyen idő is volt:

Igazán szívesen tervezgetném már a helyet, ami a barlangom lesz ősztől, főleg, ha nyernék a lottón és a saját barlangomat lehetne tervezni. Szóval, így aztán persze jár ez-az a fejemben, és épp megláttam ezeket múlt héten és nagyon oda lettem. :)) Sorban egymás után láttam meg őket, vicces, de először a wc-s tetszett meg :) Így aztán gyorsan lefotóztam, hogy meglegyenek, mielőtt rámszólnak. A gyerekszobás csak ott volt, az nem a terv része. ;)

Bárhol szeretem a naplementét nézegetni, a késői repülések miatt már többet elkaptam a reptéren, ahol a szem messzire ellát, ilyen volt tegnapelőtt, bár a színem nem igazán jönnek így vissza, de egészen varázslatos volt.

Nagyon hálás vagyok, amiért hármat is sikerült fordulni a színházakban a múlt héten. :) Mutatom azt a képet, ami mindig örömmel tölt el. :) Mármint élőben. :) És íme a látott előadások, talán majd sikerül róluk írni is.

Nem tudtam vele betelni :) *repce*

Egy ideje már megfogadtam, hogy nem olvasok több 'okos' könyvet, hanem inkább már kezdek azzal valamit, amit eddig össze(-vissza)olvastam, meg amit a józan eszem mondat velem. De az egyiket egyértelműen nekem írták, a másik meg időszerű. :)

Az asztali kompozíció az anyám műve, én meg még csináltam ezt-azt, de nem túl sokat, mert már nagyon hiányzik a kacatos dobozom a kreatív cuccokkal. Meseszerű lenne majd olyan lakást találni, ahol tudna lenni helyem ezeknek jól, főleg, hogy a varrógép is mindig elől lehessen. :)

Mutatom, ennyivel, de tényleg ennyivel repültem vissza. :) A valóságban még kisebb is, mint ahogy itt kinéz. Senki nem akarta elhinni. Én sem. Amikor a vonatnál Robert összeszedett, azt hitte elveszett a bőröndöm. :)

Mutatom Penczék paláta-neveldéjét. :) Vagyis ez csak egy része :)

Most ők voltak a kedvenceim a bögötei kertben :)