berno

  ... ha ma cselekednünk kell, ha ma jelezni kell valakinek, akit szeretünk, hogy szeretjük és ő talán nem is tudja – ne késlekedjünk! ... érdemes kimutatni, kimondani a szeretetünket. Talán az a másik nem is tudja, hogy mi megbocsátottunk neki, talán ő már kért bocsánatot, de mi nem hallottuk vagy nem bocsátottunk meg… Itt a lehetőség, hogy most megtegyük ezt a lépést. Akár bocsánatot kérni, akár megbocsátani. Akár felajánlani a kiengesztelődést, akár elfogadni a kiengesztelődést. Mert tudjuk, hogy minden rossz a tétlenséggel kezdődik. Minden azzal kezdődik, hogy nem emeljük fel a fejünket és nem cselekszünk igazságosan. Nem tesszük meg a jót, ahogy ez Dávid családjában is történt.  Segítségre van szükségünk, hogy képesek legyünk cselekedni a saját életünkben, a családunkban, a közösségi társainkkal kapcsolatban vagy a szomszédunk felé… Az Úr adjon neked bátor szívet, hogy meg tudd tenni a jót, amikor eljön az ideje. Adja neked a megbocsátás kegyelmét, a kiengesztelődés békéj...

 

 

 

 

 

 

 

 

  Eléd jövünk hát, Urunk, bárhogy is alakuljon a napunk, a hetünk, vagy az életünk jelenlegi időszaka, mi mindenképp eléd járulunk. Győzelemben és vereségben, örömben és bánatban egyaránt, mert szereteted körülölel mindent, jó- és balsorsot, sikereket és bukásokat, gyengeséget és erőt egyaránt.

  A nagy döntés abban áll, hogy képesek vagyunk-e minden esetben az Úr elé menni és megkérdezni tőle: „Istenem, milyen harcot akarsz, hogy megvívjak? Istenem, hol akarod, hogy segítsek? Istenem, hol akarod, hogy szolgáljak? Istenem, hol akarod, hogy megtérjek? Istenem, merre akarod, hogy továbbhaladjak? Istenem, hol akarod, hogy megálljak?” Mert amikor megkérdezzük Istent, hogy mit tegyünk – úgy, mint Dávid –, akkor azok a dolgok meg lesznek áldva.

 

 

 

 

 

 bizalom-szőre-bőre-izma-zsigere https://youtu.be/WUGee6wJSfg?is=jwWvL6VCCVO8d4Yo "Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely, Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő vált...

 (Elég egyértelmű válasz Az Életfonálra...)

  Dávid ismét lehetőséget kapna arra, hogy végleg megszabaduljon Saultól – attól az embertől, aki igazságtalanul üldözi őt. Dávid azonban nem a bosszút választja, hanem az irgalmat, a tiszteletet és a hűséget. A mai olvasmány arra hív, hogy mi is megvizsgáljuk: hogyan tudunk Isten útján maradni akkor is, amikor igazságtalanság ér, amikor nem látjuk a következő lépést, és amikor a szívünk inkább elégtételt venne.