#Biblia_280.

 

A purim ünnepét ma is megülik a zsidók. Hasonlóan ünneplik, mint amikor mi karácsonykor ajándékokat adunk egymásnak, mert a háromkirályok is ezt tették; vagy amikor mindenszentekkor jelmezekbe öltöznek az emberek. Vannak olyan országok, ahol nem a szenteket ünneplik, hanem azt mondják, hogy a mindenszentek előestéjén a holt lelkek körbe járnak a házaknál, de ahol van töklámpás, azt elkerülik… Jó alapról indult, aztán kicsit eltorzult a dolog. A purim ünnepe nem egy eltorzult ünnep, mint a halloween, de ott is vannak jelmezek és az egész világon ünneplik a zsidók. Kétezer-ötszáz éve megemlékeznek arról, hogy különböző nemzetek és királyságok el akarták söpörni a zsidó népet a föld színéről, de Isten megvédte őket. A legkegyetlenebb ilyen kísérlet a II. világháború idején történt. Nem a „holokauszt” szóval nevezzük meg ezt, mert ez a szó a zsidó írásokban az Istennek bemutatott égőáldozatot jelenti – hanem a „shoah” szóval utalunk a népirtásra. (Ennek magyar fordítása: csapás, veszedelem.) A zsidó emberek, amikor olvassák Eszter történetét, arra gondolnak, hogy „igen, a szokásos történet. Gyűlölnek minket, mert mi az Úrhoz, az Istenhez tartozunk”.