berno

A szombat reggel sötéten, esősen és orkános széllel fogad bennünket, nem túl biztató. Mennyivel jobb lett volna a parkban tölteni a fél napot. De így marad a benti játék. Délutánra vendégeket várunk (félig magyarok két gyerekkel), hogy legyen játék ez nagyjából azonban elmarad. Viszont gyerek-teniszre megyünk délután, ami egy egészen érdekes - édes élmény. :) Közben estére megállapítom, hogy szinte már egy hete nem nagyon netezek (leszámítva egy-két gyors e-mail chekkolást), nem is tévézek a meséken túl, és ez jól is esik. Viszont ma reggelre eszembe jut, hogy hoztam mp3-lejátszót, rajta az új Zorán-albummal. :) Intenzív angol tanfolyamon vagyok azonban, mert Alex már alig beszél magyarul, Matte meg még alig. Én annak idején is, és most is tartom magam ahhoz, hogy ne vesszen el számukra ez a nyelv, de ezzel nem sokan vannak így. Nem tartom magam különösebben nagy hazafinak, de a nyelvünk, az a nyelvünk. Úgy próbálok következetes maradni, hogy ha nem is szólok rá mindig pl.

Gyorsan múlnak a napok, igazán nincs idő sok unatkozásra. Esténként jókat beszélgetek (magyarul :) forró dróton. Azt még eddig nem is írtam, de a hetes eső, az bizony rajtunk van. Nagyon sajnálom, mert azért ez eléggé bezár bennünket a lakásba. Reggel Mattet elviszem a bölcsibe (rollerral!), és a történelem rögtön ismétli magát, a bölcsiben nehéz nagyon otthagyni, újra kapaszkodik és kesereg, 'nemakajokbölcsibemenni'... Közben már megtört a jég, újra a régi velem, délutánonként jókat játszunk, ülhetek a wc előtt vele :), és közben jókat 'beszélgetünk'. Este jön is az utolsó próbatétel a részéről, az alvás helyetti huncutkodás - háromszor vonul ki a wc-re, bár nem eredménytelenül, közben újabb 'titkokba' avat be. A teniszes, bölcsis barátok történeteibe, hogy melyik történt meg valójában és melyik az ő fantázia-világának a szüleménye, nem számít.  A 'tiem'-időszakát éli, tehát mindenre, amire az 'enyém'-et kellene használni, 'tiem&#

Még mindig a megfázásommal küszködök, nem vagyok jól egyáltalán, már gyógyszeren élek. Az angoloknál van egy nagyon jó megfázás elleni cucc, jó erős, mert a gyomromat kimarja, viszont tényleg hamar és látványosan lehet tőle gyógyulni. Lassan nekem is sikerül, és még csak meg sem fertőzök senki.  A gyerekek is lassan helyre állnak, Matte engem még mindig kóstolgat a régi szabálya szerint (őt minden alkalommal meg kell újra hódítani, ebben piszkosul következetes); a türelemszintet megint felcsavartam. Mégiscsak én vagyok a felnőtt, vagy mi. :) Mivel mindenki jól el van a maga 'dolgozójában' én megint elmegyek szellőzni, ezúttal egészen központi Londonig.  Megnézem, hogy a Buckingham Palota még mindig áll-e, megnézem az őszies St James Parkot (közben megkávézok), őrségváltást (de most másik helyszínen), Big Ben, Parlament, stb.  Valahogy nagyon hideg van, nem esik túl jön a sétálgatás, viszont szép felhős képeket lehet megint csinálni. :) Benézek a St Margaret templom

Nos, visszazökkenni látszott minden a régi kerékvágásba, mindenkit elvittünk oviba-iskolába az új útvonalakon át -erdőn keresztül-. Nagyon jó érzés volt, hogy a bölcsiben még megismertek a bölcsisnénik és a korábban ismerős szülők is. Én közben azért dolgozgatok hazafelé is, mivel az ünnepség (október 30-i) eléggé közeledik és sok a telefon ezzel kapcsolatban nagyon, meg amúgy is jár néhány gondolat a fejemben. A szokásos megfázásom megkezdődik, náthásodok és furán érzem magam. Napközben levegőzöm kicsit Bromley-ban, amíg úgyis mindenki oda van. Edittel úgy állapodunk meg, hogy ki ahogy éri a feladatot, hogy azért pihenés is jusson, ő felkel a mocsótákkal reggel, én meg lefektetem őket és éjszaka felkelek hozzájuk, ha kell. Szokatlan újra felvenni a régi rutinmozdulatokat, altatni, esti mese, stb :) De jó érzés nagyon. Az éjszakai járkálás viszont szokatlan, hiszen azt régen sem nagyon csináltam. :) Első napokban még 3-4-szer felébredek, a hétvégére márcsak normálisan, egyszer.

Alex már jobban van, de az előző napi gyengélkedés miatt továbbra is úgy döntünk, hogy jobb, ha otthon marad.  Matte-nek ovis napja lenne, nála is tanakodunk, mert azért nem száz százalék, ahogy ő van, viszont játékos és eleven (hogy ne mondjam, hogy rossz :) ), tehát az ovi mellett döntünk. A gyermek viszont fifikás, alig egy óra múlva szólnak a bölcsiből, hogy nem önmaga, levert, nem játszik, tehát beteg, hozzuk haza. Edit elmegy érte, és mit látok negyed óra múlva? Egy vigyorgó (győztes-mosolyú) gyereket az ajtóban... szóval legyőzött mindannyiunkat... :) Otthon akart maradni, hogy játsszunk (ezt már mondogatta az ovi-felé menet is)... Igyekeztünk szigorúra venni, hogy ha beteg, akkor viszont le kell pihenni, meg feküdni, stb... Le sem t...t bennünk... :) Viszont rohamosan gyógyult, ő is, és Alex is, már jókat lehetett játszani velük, délután már a levegőzést is jól vették. Érett volt a gondoltam, holnap mindenki elhagyja a házat, hogy tiszta sor legyen, nincs buli otthon! :)

Megint korán indul a nap, hajnalban -valamikor hat körül - elmegy J és R, közben már elég nyilvánvaló, hogy bár előző nap Mattet vittük orvoshoz, Alex is beszedett valamit, egész éjjel hányt és nincs jól. Ennek jegyében telik a nap, otthonfogjuk, nem megy iskolába. Napközben aztán lázas is, közben futkosunk a wc-felé és próbáljuk belőni, hogy hol lesz az a pont, amikor Angliában el lehet vinni a gyereket orvoshoz.  Estére kicsit javul a helyzet, nem egy könnyű nap, eltalálni a határokat, belőni, hogy 'hol vagyok én', hogy igazodunk el egymással. Ezzel a dilemmával még el leszek pár napig.

Az olcsó(bb) járatok nagyon nagy hátránya, hogy nem napközben csúcsidőben, és nem a legjobb repterekre tartanak - mármint városon belül nem.  Megint, szinte már menetrendszerűen a 6.00-os (reggeli!) járatra van jegyem. Mondhatni rutinnal hívom előző este a taxit és állítom az ébresztőt 2.45-re. Teljesen valószínűtlen időpont, épphogy melegedne alattam-körülöttem az ágyam és végre aludnék. Előző este pedig igyekszem mindig legalább vízszintben lenni már legkésőbb 9-től, ha nem is alszom. Ez  megint épphogycsak sikerült... 3.15-re itt a taxi, újabb taxis botránkozik meg a bőrönd súlyán... (Reggeli öröm, valaki végre hosszú hónapok után végre kicserélte a lépcsőnél a kinti villanyt, ezért legalább a sötét miatt nem zúgok le.) Egy beszédesebb taxist fogok ki - de legalább a kulturált fajtából valót. (a számla vége nem annyira kulturált már) Valamikor 4 körül érkezem a reptérre át az alvó városon át. Ez még mindig különös érzés, így átsuhanni a városon, én már nem is vagyok álmos

Hát eljött a nap... a facebook is úgy tudja Today 8:00pm Andrea Bocelli Concert : Papp László Budapest Sportaréna, Budapest, Hungary Papp László Sportaréna Budapest in Budapest, Hungary By Andrea Bocelli Going Nagyon fura és hihetetlen, még mindig nehéz elképzelni, hogy ma este ÉLŐBEN látom és hallom Őt, akit egy időben olyan nagyon sokat hallgattam, most már egyre kevesebbet, de akkor is! :)

Ma Rúzsa Magditól hoztam nótát :) Nagyon klassz és egyet értek minden sorral-szóval, bár annyit azért mondanék, hogy nem muszáj gyémántnak lennie... :) http://www.youtube.com/watch?v=cBbGRs-jO9Q&feature=youtu.be

Pár napja Pink-napok vannak nálam, ezért ma még egy ajánlat: http://www.youtube.com/watch?v=OpQFFLBMEPI magyar segítséggel:  http://magyarszoveg.blogspot.hu/2013/02/pnk-just-give-me-reason-ft-nate-ruess.html

Mai kedvenc: http://www.youtube.com/watch?v=wDPyMD_CLgc szöveg: http://lyric.blog.hu/2013/08/27/texas_the_conversation_145

"Nincs jobb ellenszer bánat ellen, mint rá se gondolni." Lehet ezt? Lehet nem gondolni rá, hogy bánatos vagyok? Hogy szomorú? Rosszkedvű? Lehet nem gondolni rá, ha valami lehúz? Lehet! Az ősi Kelet bölcsei azt mondják: lehet. Az ember lelkiállapotainak ura is lehet, nem csak áldozata. Mi már nem ismerjük ezt az ősi tudást. Utoljára akkor tapasztaltuk, amikor kiskorunkban, ha elestünk, beütöttük a térdünket, és bőgni kezdtünk, apánk csörgetni kezdte orrunk előtt a kulcscsomóját... "Jé - mondta -, jaj, de érdekes, gigling-galang!"... és elfelejtettünk sírni és zokogni. Bámultuk a kulcscsomót, és hallgattuk a csörgését.    Az ember ott van, ahol a figyelme. Ha a sebedre figyelsz: ott vagy. Ha a szomorúságodra: ott vagy. Ha valami nagy csalódás ért, veszteség vagy hűtlenség, figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja az érzéseidet. Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel tovább szőve az eredeti élményt. Sajnálod magad, siratod magad

Köszi!!!! :) berno   6400 oldalmegjelenítés  - 

Valahogy így.... "Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is. " Csitáry-Hock Tamás

... bár ezen az oldalon vagyok, de akkor legyen napi tanács (?) :)

A mostani szombaton kivételesen megnéztem az X faktort és a fotelba tapadtam Krasznai Tündétől. A mostani szériából múltkor láttam egy-egy dalt, mert sem időm, sem kedvem nem volt nézni a korábbi adásokat. ... aztán hogy tőle tapadtam-e oda, vagy az eredeti számtól akkor-ott, de napok óta ez jár a fejemben, a hangulat, a dallam, az egész. Mondhatnám, hogy jó számmal könnyű hatást elérni, de nem mindegy, hogy adja elő. Tetszett. Megérintett. Átjött- hogy ilyen közhelyes legyek. http://x-faktorhirek.blogspot.hu/2013/11/x-faktor-2013-krasznai-tunde-family.html És hát itt az eredeti Pinktől: http://www.youtube.com/watch?v=hSjIz8oQuko És a magyar fordítása, hogy még ütősebb legyen, de valahogy erős nyelvismeret nélkül is átjön, és hát a klip se rossz... http://szembenazarral.blog.hu/2013/04/06/a_csaladok_vedelmeben_pink_csaladi_portre_family_portrait_dalszoveg_forditasa