Anglia - 4. nap – október 9.

Nos, visszazökkenni látszott minden a régi kerékvágásba, mindenkit elvittünk oviba-iskolába az új útvonalakon át -erdőn keresztül-. Nagyon jó érzés volt, hogy a bölcsiben még megismertek a bölcsisnénik és a korábban ismerős szülők is.

Én közben azért dolgozgatok hazafelé is, mivel az ünnepség (október 30-i) eléggé közeledik és sok a telefon ezzel kapcsolatban nagyon, meg amúgy is jár néhány gondolat a fejemben.

A szokásos megfázásom megkezdődik, náthásodok és furán érzem magam. Napközben levegőzöm kicsit Bromley-ban, amíg úgyis mindenki oda van.

Edittel úgy állapodunk meg, hogy ki ahogy éri a feladatot, hogy azért pihenés is jusson, ő felkel a mocsótákkal reggel, én meg lefektetem őket és éjszaka felkelek hozzájuk, ha kell. Szokatlan újra felvenni a régi rutinmozdulatokat, altatni, esti mese, stb :) De jó érzés nagyon. Az éjszakai járkálás viszont szokatlan, hiszen azt régen sem nagyon csináltam. :) Első napokban még 3-4-szer felébredek, a hétvégére márcsak normálisan, egyszer. Egyébként nagyon mókás dolog, mert egyik éjszaka sem egyforma. Hol a takaró esik le, hol kivetkőzik a gyerek a pizsiből vagy a pelusból, stb. Egyik éjjel miközben próbálom végigtapogatni, hogy Matte hol lehet az ágyban (mivel ő forog is benne), és miután rájövök, hogy melyik a keze-lába, de vajon hol lehet a pelenka...?! (éjszaka még kell neki biztonsági okokból, de az esetek 95 %-ban nincs rá szükség, meg ha úgy van, már ki is megy, vagy szól) - megébred félálomban - és ha már így alakult éjjel 2 körül, megkérdezem tőle, hogy hol a pelus? - lemutat az ágy mellé, és közli, hogy ott! - de miért dobtad oda? - mert vizes volt.... Kész, ennyi. :) Szereztem egy szárazat, betakargattam és aludt mindenki tovább.

És volt még néhány ilyen kör, egyre jobban tudtam már sötétben közlekedni, és még az ágy végében sem akadtam el már minden esetben. :)