berno

Bemutatom nektek a másik blogomat, fogadjátok szeretettel:  http://ketkicsisamuel.blogspot.hu/ Bizony, nem nehéz kitalálni, hogy kikről szól. :) Sokáig tanakodtam ezen, hogy mutassam-e, vagy hogy legyen, végül megmutatom aztán aki olvassa, annak sok ráérős órát kívánok hozzá. :) A blog a kinti egy évemről szól gyerek-viszonylatban, igazából róluk szól - és a búcsúajándék része lett volna, ha elkészül, de egy kis ízelítőt kaptak belőle a szülők. Ma délután még simogattam - a világ végéig lehetett volna még szépítgetni, meg amúgy is folyton írtam még hozzá, de meg kellett írni, be kellett fejezni, hogy lassan végre pont kerüljön a nannység foszlányaira, és valahogy irányba tegyem magam. Emiatt (is) fontos az út is, ami előtt állok, pedig baromira izgulok, hogy milyen is lesz az újratalálkozás. Szerintem így még a legelső találkozás előtt sem agyaltam. Szóval vegyétek és olvassátok. Nem kevés nagyon személyes, őszinte rész is van benne, de vállalom. Fontos volt nagyon az az egy

Nagyjából az elmúlt két hét megint egy egybefüggő katyvasz volt. Azt gondoltam, hogy kényelmesen lesz időm bepakolni, és pihenten, a látnivalókból most már tényleg felkészülve indulok Angliába. Ehhez képest közbejött egy házőrzés, ami kb. egy hete ilyenkor derült ki - és vasárnaptól szerdáig volt aktuális a kitelepülés. Így egy hete ilyenkor előköltözött a nagy szépség (bőrönd), és el kezdtem beleszórni, amit nem akarok itthon hagyni - de még ruhailag még egy zoknit sem. És hát elég sok időre megyek - viszonylag - kell a cucc. Szóval szerdán (tegnap) jöttem haza, még mostam egy kört, és az eredeti terv az is volt, hogy ma már nem dolgozom. Ehhez képest tegnap éjjel 1-ig ügyködtem, ma pedig valamikor fél 7 előtt hagytam el az irodát. De utána még kellett mennem bevásárolni - holnapra - tehát amikor negyed 9-kor vártam, hogy a hazafelé tartó busz elinduljon haza, gyakorlatilag ott tartottam, hogy ma már nem fekszem le, mert annál rosszabb lesz felkelni 2.45-kor! :) Bár szerintem 2. 45-k

Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre. / Pascal Mercier/

Múlik az idő, és közeleg az utazás napja. :) Megkaptam az útravaló csomagomat is már. És még ilyet is, amit muszáj ideposztoljak.