berno

Óh, hát ez nem csodálatos?

Az újrahasznosítás, legalábbis a szelektálás eléggé a csúcson jár itt, így az iskolába elég gyakran kell vinni 'szemetet'. :) Amikor ma délután azt hittem, hogy innen már egyenesben vagyok, minden lista klasszul nézett ki, jött az iskolai levél. Robotot fognak csinálni (már megint, ki tudja  hanyadszor), ezért föltúrtam a kukát (az összeset) és összeraktam két gyerekre való robot-alapanyagot. :) Matthew akart vinni babánhéjat is, robothajnak - mondtam, hogy ezt talán most hagyjuk ki... ;)

Mini mindenből, avagy a pakolás csúcsa...

Ezt valahogy úgy tudnám máshogy mondani, hogy nem félteném úgy a csokis dobozomat, ha annak idején a tesóim nem zabálták volna fel mindig a bonbonjaimat.... :) „Szeretném megköszönni a tesóimnak, Bennek és Blaine-nek. Nem lennék most itt, ha ti nem vagytok olyan gonoszak hozzám.” Jennifer Lawrence

Holnaptól nem kell blogot nézzetek egy kis ideig, aztán a visszatéréskor remélem lesz mit olvasnotok-nézegetnetek. :)

Amikor anno leérettségiztem ( pl matekból is), reméltem, hogy néhány dologhoz soha az életben nem lesz közöm... Ilyen volt minden, ami számból... Pf, tudjuk, ez azóta többször kudarcba fulladt, kezdve az alkalmazott matematikától a statisztikáig a főiskolán és hát utána meg tudjuk mit csináltam több, mint tíz évig... Kezdenek durvulni a matek házik, ahol egy szerencse van, hogy a számok legalább minden nyelven ugyanazt jelentik... Íme a tegnap délutáni elfoglaltságunk (elolvasni, megérteni: matekul és angolul; valahogy megértetni a gyerekkel, akinek becsületére váljon, hogy lassan megtanulja magyarul is a matekot; közben türelemmel kisegít szövegértésben)

Az itteni iskolában ottalvóst szerveznek a harmadikosoknak (Alex - 8 éves) és jövőre pedig Londonban a múzeumban. Nem tudom, de valahogy nem érzem, hogy a gyerekkoromból hiányozna, hogy 8 évesen nem aludtam egy éjszakát a tornateremben hálózsákban. :) Pf, na ja, volt helyette balatonberényi tábor nyáron, igaz, hogy az sem 8 éves koromban volt, hanem később kicsit. Viszont nem ám csak úgy van, hogy elmegy meg hazajön, hanem program van. A kedvenc részem, hogy este 9-kor negyed órán át inni fognak. :))

Kommentár nélkül (bár zsepivel):  http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/celine-dion-ezzel-a-szivszorito-dallal-tert-vissza-az-ot-ert-tragediak-utan/

Az egyik kedvenc virágom. :)

A mai nap eredménye, főleg a délutáné egy 80 %-osra bepakolt bőrönd és néhány lista a következő napra és az otthoni időre, benne egy táncrenddel. :) Holnapután után ilyenkor már NS-re várakozom. :)

Előre elnézést kérek, de úgy tűnik, az eső velem óhajt utazni... http://koponyeg.hu/t/Budapest

Íme, az egyik kedvenc épületem. Ki találja ki, hogy hol van? Aha, Bögöte - Vas megye - Magyarország. :) És gyakorlatilag a fél gyerekkoromat ott töltöttem. :) Jó, mi? Szerintem is. Annak idején ugyanis a TSZ-irodák kaptak itt helyet és az anyukám ott dolgozott, volt egy kicsi irodája és nagyon-nagy villanyírógépe, teljesen odavoltam. Az összes irodásnéniért odavoltam, az irodaszer raktár a kedvenc helyem volt, mindig örömmel kaptam egy új kockás füzetet. :) Vagy új indigót! wov, imádtam! Szóval csodálatos volt ott járkálni gyerekfejjel, a fejem fölötti magasságban voltak a kilincsek, isteni széles csigalépcső vezetett fel, a parkettán és a kövön csak úgy kopogott anyám magassarkúja, és az egész olyan káprázatos volt, nagyon jó rá visszagondolni. Mindig nagyon csendben voltam, mert úgy örültem, hogy ott lehetek, és sokat voltam ott. Kopácsolhattam a mechanikus írógépen, és közben mindig beszorult egy-egy ujjam a billentyűk közé, szerettem, ahogy sorváltásnál csengetett a cucc. Óh, é

Gyereknap pontosan egy hét múlva lesz, de akkor nem tudok linkelni majd, ugyebár... :) Szóval már előre és addig is és utána is nagyon boldog gyereknapot magunknak! :)

Nem akartam új sorozatba kezdeni mielőtt hazamegyek, mert nehéz félbehagyni, ezért kézenfekvő volt, hogy újraelővegyem a Szívek szállodáját. :)