berno

Adventi utazás egy új irodával:  Rosenburg várkastély & Kittenberger Élménykert Adventi pompa, vásárok és solymászbemutató A hivatalos leírás: Első állomásunkon  Rosenburg  reneszánsz várkastélyában helyi vezető kíséretében ismerkedünk meg a mesébe illő kastély termeivel és történetével. A gondos műemléki helyreállításnak köszönhetően az épület  ma is eredeti formájában  látható. Ausztria egyik legszebb romantikus vára egy sziklaszirten emelkedik. Egyedülálló az egykor lovagi tornáknak helyet adó, fedett árkádsor által határolt hatalmas udvara. A termekben érdekesség, hogy kiemelten jó állapotban láthatóak az eredeti padlóburkolatok, sok helyen a fal- és mennyezet burkolatai is. A várkastély ad otthont  Alsó-Ausztria egyik legszebb adventi vásárának , mely a széles koncert- és programkínálaton túl a kulináris élvezetek kedvelőit is igyekszik levenni a lábukról, de a kézművesek csodaszép munkái mellett sem mehetünk el szó nélkül. A várfalak között egy igazán ritka attrak

Szombaton érkezett el a napja a második - és egyben utolsó - Vivaldi-s utunknak. Nem mondom, hogy nem izgultam... Főleg, hogy előtte héten beteg is voltam, meg aztán még ünnepnapos is, szóval... meg a korán kelés, meg az új cipő, stb. Na de, 5,20-kor már a Hősök terén strázsáltam és ismerkedtem. :) Egy nagyon ari néni csapódott mellém, jót beszélgettünk, mire megjött a busz. A cipőm nagyon tetszett neki, mondta, hogy a Camino-ra anno vett egy nagyon jót... Hú, hát nekem itt le is ment a redőny egy pillanatra, mert a 30-ra nagyon szerettem volna elmenni, de akkor se és azóta sincs olyan, ahova csapódnék, egyedül meg csak nem merem, de szerinte ne halogassam, mert tényleg nagyon nagy élmény. Azt mondta, hogy sajnos 'csak' (!) 300 km-t tett meg és néha 'csaltak' is busszal és vonattal is, de szeretne visszamenni és folytatni... Van egy portugál szakasz, ami végig az óceán mellett megy, egy ismerőse azt csinálta végig, legalább arra menjek el! :) Ajánlott egy filmet is, sze

 (április 11. kedd) A nap úgy gondolta, hogy kisütötte magát, ezért kedden, a második salzburgi napomon gyakorlatilag végig esett az eső. Szerencsére azért nem annyira, hogy még járkálni se lehessen. Megreggeliztem bőségesen a nagyon kedves reggeliző szobában, összepakoltam és levittem a táskáimat a megfelelő szobácskába. Mozart-nak még adósa voltam aznap és a Katedrálisba sem jutottam be előző nap, tehát ezek erre a napra maradtak, ahogy a Mirabell-lépcső angyalkái is. Ezeket a 'kötelező' köröket leszámítva továbbra is az volt a megállapodásom saját magammal, hogy lássuk, ami jön... Nem mertem hinni a tervezőnek, ezért inkább 'elvesztegettem' vagy rászántam inkább plusz időt arra, hogy kipróbáljam, hol van a vasútállomás. Megvettem a vonatjegyet, amin nagyon szívtam a fogam, mert több mint duplája volt a busznak (és még egy Bp-London repülőjegynél is több), pedig Salzburg-Budapest már rövidebb távolság volt ugye... az automatával nem voltam megelégedve, mert nem adott

Ezt csak úgy egyben idemásolom, ha valakinek van kedve olvasgatni a városról vagy a képekhez, használhatja. Salzburg-ra nem tudtam annyira felkészülni, mint München-re, itt nem írott anyagom volt, hanem nálam volt a könyv és amikor egy-egy templomba betértem, mindig elolvastam az oda vonatkozó részt a könyvből, de aztán már nem gépel(t)em be. Ez az összeállítás az alapja lett volna csak egy nagyobb irománynak, de már nem került rá sor. Nagyjából ezeket a helyeket láttam, ezek képeivel találkozhattok az első részben, amit már megosztottam és majd a következőben, ami holnap vagy holnapután kerül ki. A salzburgiak minden lehetőséget megragadnak, hogy „Wolferl” becenéven emlegetett, imádott zeneszerzőjüket ünnepeljék: múzeumokkal, számos koncerttel, sőt még egy alapítvánnyal is. Mozart ma is jelen van Salzburgban: számos koncert, fesztivál és idegenvezetés őrzi az emlékét. A várost, ahol Wolfgang Amadeus Mozart született és felnőtt, méltán nevezik Mozart városának. Az ide érkező látogatók

(április 10.) Sokat vacilláltam még majdnem utolsó pillanatban is, hogy kell-e nekem Salzburg a kiadásaival együtt vagy sem. Nagyon régen voltam egyedül ott alvóson külföldön, nem angol területen, ez is majdnem eltántorított. Mivel még érintette az ünnepi időszakot, kevés volt a szabad és elfogadható szállás lehetőség is, nagyon tartottam tőle, a jó árakat sem nagyon tudtam megítélni, hogy valami még jónak számít vagy már jónak, stb. Anglia és a Covid azt tanította, hogy akkor kell menni, amikor lehetőség van rá, nincs miért halogatni, odázgatni. Így nem mondtam le a szállást, amire indulás előtt egy hétig volt alkalmam, pedig az időjárás is elég nem szépnek tűnt. Húsvét hétfő reggelén életem legkedvesebb locsolása után megreggeliztünk és 10 óra körül elindultunk a buszállomásra, oda, ahova megérkeztem. Korán bent állt a busz, rém bunkó bolgár sofőrök voltak nagyon gáznak tűnő útitársakkal. (Úticél Bulgária volt...) Nyugtattam magam, hogy ez most csak két óra és nyugi és nyugi, de azér

Esős nap, ami jött, arra mentem... :) A mai képek nagy többsége a fényképezőben lesz, mert spórolni kellett a telefon akkujával, meg áztatni sem akartam, de azt kell mondjam, hogy izgulok kicsit, mert a telefon messze jobb képekre képes... Azt hiszem, hogy lassan be kell inkább ruházni egy PowerBank-re, de addig is a mai montázs:  És az utazás: ... egy kis Semmel mit extrawurst szendvics, azaz parizeres zsömle uzsonnára, és a havas hegyeimet Linz-ig bámultam, várom, hogy újra láthassam őket. Időbe kerül, amíg mindent elmesélek és mutatni tudom a fotókat, de annyit már előre elárulok, hogy ez egy nagyon jó szabadság volt. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy sikerült, hogy jól sikerült és teljesen képes voltam kiszakadni.🙏♥️

Némi bonyodalmak árán, de délután 3-tól Salzburg a program. Holnapra esőt jósolnak, így ma főleg csak mentem az orrom után és hagytam magam ide-oda kilyukadni, szabadon bóklásztam. 🙏

Bécs - 2019. augusztus 15. (csütörtök késő éjjel) Ülök a bécsi reptéren, késni fog a gép,igyekszem nem (annyira) bosszankodni,ráadásul itt vannak a szépséges madarak,a naplemente gyönyörű,és nem férek az ablakhoz mert ott olyanok ülnek,akik ki sem néznek,csak nyomkodnak.... De akkor is szép és nagyon szép volt odafelé is, odavagyok ezekért az erőművekért és leszálltam a buszról és azon tanakodtam, hogy lehet valakinek ennyi bőröndje? :) és kb pont ilyen érzés órákat várakozni a reptéren... (már nem is sorolom végig, de órákat vártam a reptéren, több mint másfél órával később szállhattunk fel, Angliában éjfél után értem és már nem volt vonat, jönni kellett értem, persze a gyerekek imádták ezt, pizsiben vihogtak az autóban, volt fél 3 (magyar idő szerint fél 4) mire ágyba jutottam, szerencsére ez a múltté, ha nem muszáj többet nem választom ezt a járatot, ami már nem először okoz kellemetlenséget... És akkor ez még nem volt csak ennyi, pont a vészkijárat