Salzburg (2)

 (április 11. kedd)

A nap úgy gondolta, hogy kisütötte magát, ezért kedden, a második salzburgi napomon gyakorlatilag végig esett az eső. Szerencsére azért nem annyira, hogy még járkálni se lehessen.

Megreggeliztem bőségesen a nagyon kedves reggeliző szobában, összepakoltam és levittem a táskáimat a megfelelő szobácskába. Mozart-nak még adósa voltam aznap és a Katedrálisba sem jutottam be előző nap, tehát ezek erre a napra maradtak, ahogy a Mirabell-lépcső angyalkái is. Ezeket a 'kötelező' köröket leszámítva továbbra is az volt a megállapodásom saját magammal, hogy lássuk, ami jön...

Nem mertem hinni a tervezőnek, ezért inkább 'elvesztegettem' vagy rászántam inkább plusz időt arra, hogy kipróbáljam, hol van a vasútállomás. Megvettem a vonatjegyet, amin nagyon szívtam a fogam, mert több mint duplája volt a busznak (és még egy Bp-London repülőjegynél is több), pedig Salzburg-Budapest már rövidebb távolság volt ugye... az automatával nem voltam megelégedve, mert nem adott helyjegyet, így volt még egy köröm az információnál, hogy kell-e, és még egy köröm a csilli-villi vonatos pénztárnál... Pechemre az euro sem állt túl jól, így aztán minden plusz euro jobban fájt. Nos, de minden megvolt, így mehettem utamra.

Az érdekes az, hogy pont a Mozart-szellemiség nem járt át, amin magam is meglepődtem. Végre bevetettem magam a húsvét-karácsony boltba, ahol egy fél fényképért is nagyon leszúrják az embert... teljesen megdöbbentem, hogy mekkora marhaságokat is eladnának a turistáknak és hogy karácsonyi tojást is lehet festeni, sőt még halloween-est is... ;)

Azért már jóval fáradtabb voltam, fáztam is, nem volt kellemes ez az esős Salzburg, de azért igyekeztem még minél több mindent megnézni. Végül megint nem ettem rendes ebédet, és majdnem utolsó pillanatban értem vissza a táskákért is, viszont addigra legalább elállt az eső.

Gyakorlottan kiérkeztem az állomásra, ahol egyre több magyar szót lehetett már hallani és vártam odafagyva (vizes zokniban), hogy megérkezzen a vonat, közben csak fixálva néztem a hegyeimet a havas tetejükkel. Sajnos nem onnan indult, ezért a nagyon hosszú vonaton rá kellett jönni, hogy melyik az én kocsim, felküzdeni magam a szatyrokkal és megtalálni a helyemet - ahol persze ültek. 

Itt már tök fáradt voltam és nem volt kedvem kedvesen  és türelmesen elmagyarázni, hogy álljon már fel onnan. De megküzdöttem a magamét, leültem a helyemre, rém kényelmetlenül, de kicseréltem a vizes zoknimat szárazra:) ettem egy 'parizeres' zsömlét, sütit, stb és bámulgattam kifelé, majd olvastam és olvastam, hogy a végére érjek az izgi könyvemnek. 

A vonat úgy ment, mint az állat - ezt nem tudom finomabban mondani. Nem túl jó érzés azért, hogy valami ennyire száguld alattam, vagy legalábbis nem jó érzés belegondolni. ;)

Nagyon pengén beért a vonat, itt már nehezebb volt a megint átvariált Keletiben megtalálni a hazafelé vezető utat, már majdnem ott tartottam, hogy keresek egy taxit, ha kijutok, de akkor végre megláttam a 4-es metróba vezető utat és onnan már tudtam merre hány méter.

Eső által áztatott Salzburg, ezek többnyire fényképezős képek: #Salzburg2