Ha valamit az elmúlt években megtanultam fixen magamról, hogy nem vagyok való lakótelepre. Az egymás szájában élést nem nekem találták ki. Hogy meg kell nézzem az órámat, hogy még elindíthatok-e vajon egy mosást vagy még (vagy már) 'illik'-e porszívózni, nem túl hangos-e a youtube, stb típusú gondolatmenetek csak kicsit másabbak, mint amikor nem itt laktam egyedül... Késő este össze tudnám állítani a menüt, hogy aznap este ki mit főzött...? Meg tudnám saccolni, hogy kinek van leégve a sütője...? vagy épp ki gyújtott rá - néha megtörtént, hogy ki kellett 11 után nyitnom az ablakot, mert a lakásban éreztem más cigijét, erre bejött az ablakon egy másik füstje... Egyik reggelre emberi vagy állati végterméket találtam a lépcsőfordulóban, ami még mindig ott van... Tegnap este arra mentem haza, hogy a lépcsőházi ajtón kívülről van egy cetli, hogy a 2. emeleti lakos nézze halkabban a tévét, mert őket este zavarja... Történetesen tudom, hogy ez a jelölt az én szomszéd nénim, aki elmú