lépcsőházi hang(ulat)ok

 Ha valamit az elmúlt években megtanultam fixen magamról, hogy nem vagyok való lakótelepre. 

Az egymás szájában élést nem nekem találták ki. Hogy meg kell nézzem az órámat, hogy még elindíthatok-e vajon egy mosást vagy még (vagy már) 'illik'-e porszívózni, nem túl hangos-e a youtube, stb típusú gondolatmenetek csak kicsit másabbak, mint amikor nem itt laktam egyedül... 

Késő este össze tudnám állítani a menüt, hogy aznap este ki mit főzött...? Meg tudnám saccolni, hogy kinek van leégve a sütője...? vagy épp ki gyújtott rá - néha megtörtént, hogy ki kellett 11 után nyitnom az ablakot, mert a lakásban éreztem más cigijét, erre bejött az ablakon egy másik füstje...

Egyik reggelre emberi vagy állati végterméket találtam a lépcsőfordulóban, ami még mindig ott van... Tegnap este arra mentem haza, hogy a lépcsőházi ajtón kívülről van egy cetli, hogy a 2. emeleti lakos nézze halkabban a tévét, mert őket este zavarja... Történetesen tudom, hogy ez a jelölt az én szomszéd nénim, aki elmúlt 80 éves és az egyik fülére semmit nem hall, tőlem kb havonta elnézését kér, hogy bocsánat a hangos tévézésért (ugyanúgy vagyok falszomszéd, mint a cetliző), mire mindig elmondom, hogy engem nem zavar... valamennyi morajlást hallok, ha nálam tök csend van, de egyáltalán nem zavaró... Legszívesebben letéptem volna a papírt, mert felháborodtam. Ahhoz nem volt elég vér a pucájában, hogy csöngessen és elmondja a gondját, de cserébe a 24 lakásos lépcsőházban ilyen módon megszégyenített valakit közszemlére téve.

Szóval ezek úgy elgondolkoztatnak...