berno

"Ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen." Ezzel az útravalóval vigyázz! Nem mindenkinek való. Csakis azoknak, akik életük során csak egyszer is találkoztak önmagukkal, vagyis benső, igazi valójukkal - aki legyőzhetetlen. Mert isteni eredetű. És mérhetetlenül erős. Lelked legmélyén atomerő dolgozik, vulkáni energia, mely éppúgy a szürke felszín alatt él, mint a forró láva a Föld mélyén, vagy mint az atomok magjában az ésszel felfoghatatlan magerő... Csak le van fojtva. Nem is tudsz róla. Fogalmad sincs. Egy életet leélsz, és nem tudod, milyen erős vagy. Nem jön föl soha. Így élsz. Kristálytiszta forrás rejlik lényed legbelsejében, s te mégis szomjan halsz a hétköznapi sivatagban, mert nem tudsz róla, és ha sejted is, nem tudod az Élő Vizet magadból felhozni. Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetle

"Tíz vak ember kel át egy folyón. Az ár nagyon erős, úgyhogy fogják egymás kezét. Amikor átérnek a túlpartra, az egyikük így szól: - Meg kellene számolnunk magunkat. Az ár nagyon erős, mi pedig nem látunk, lehet hogy valakit elsodort a víz. Úgyhogy számolni kezdenek. Mit ad Isten, a számolás mindig befejeződik kilencnél. Mindegyikük tesz egy próbát, és mind kilencig jut. Egy férfi aki a folyóparton ül, elkezd hahotázni – hát ez nagyon vicces. A vakok pedig leülnek és sírva fakadnak amiért elveszítették az egyik barátjukat. A férfi ekkor fogja magát és odamegy hozzájuk. - Mi a baj? A vakok elmagyarázzák neki, mi történt. Mire ő azt mondja: - Álljatok fel sorban. Ahogy megérintem az első embert, mondja hogy „EGY”. Ahogy megérintem a másodikat, mondja azt hogy „KETTŐ”, mert kétszer fogom megérinteni. A harmadikat háromszor érintem meg, úgyhogy neki azt kell mondania „HÁROM”. Nagy meglepetésükre ő megtalálja a tizedik embert, akit elveszettnek hittek. Nem győznek hálálkodni ne

"Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli!" (Müller Péter)

"Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember." (Hérakleitosz)

- avagy a kávé és annak arcai... :) Ahogy öregszem, a kávéhoz fűződő viszonyom és a vele való viszonyom is erősen átalakul(t). Inkább érzés, mint akármi, de azért reggel 9-ig szeretem az elsőt meginni, leginkább társaságban és elmerengve felette. Na, aki szokta látni, hogy néha milyen rémet iszok meg, nem mondaná ezt szerelemnek, dehát na...! Valahonnan el kell jutni valahova, és hát vannak kompromisszumok is néha. - Hétvégén szépítek ezen, és amikor módom van rá, egy-egy szebben elgyönyörködöm és sokáig ülök mellette. Persze a csészés a kedvencem, de Angliában rákaptam a 'take a way' verzióra is, annak is megvan a maga hangulata és még a kezem is melengeti, nemcsak a lelkemet. :) A sima hosszúval is jól vagyok, de szeretem nagyon a latte-t, meg ami jön :) Presszót sosem iszom a mezei verzióban, mert az olyan felhajtós, afölött nem lehet bambulni. Összeszedtem néhány képet jártamban-keltemben, csak úgy szemléltetésként (ezeket mind én ittam, és közel sem teljes a kép).

A hűségről A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja, mi lesz majd később és az út végén. Meglátsz egy szép, fiatal és kívánatos nőt, izzó szemmel, derékig érő, gesztenyeszín hajjal – és látod őt őszen, kopaszodva, fogatlanul, járókerettel, vaksin, szemüvegesen, betegen, sőt, haldokolva is – mégis szereted. Te is változol, ő is, a világ is változik körülötted – mégis szereted. Utad elején a fogaid közé szorítottad, mint egy kölyökkutyát, akit meg kell mentened az árban, és úszol, úszol, úszol vele, amíg élsz, amíg ő él, amíg sodor az ár, és nem érsz vele a túlsó partra. Nem engeded el. Van benne Valaki, aki a mulandósággal nem múlik el. Csak ha látod és szereted ezt a Valakit, lehetsz hozzá hűséges. És ehhez még valami kell. Magadban is föl kell fedezned azt a Valakit, aki így lát. A hűség nem a másikhoz, hanem az önmagadhoz való hűséggel kezdődik. Müller Péter