Napi történet

"Tíz vak ember kel át egy folyón. Az ár nagyon erős, úgyhogy fogják egymás kezét. Amikor átérnek a túlpartra, az egyikük így szól:
- Meg kellene számolnunk magunkat. Az ár nagyon erős, mi pedig nem látunk, lehet hogy valakit elsodort a víz.
Úgyhogy számolni kezdenek. Mit ad Isten, a számolás mindig befejeződik kilencnél. Mindegyikük tesz egy próbát, és mind kilencig jut.
Egy férfi aki a folyóparton ül, elkezd hahotázni – hát ez nagyon vicces.
A vakok pedig leülnek és sírva fakadnak amiért elveszítették az egyik barátjukat. A férfi ekkor fogja magát és odamegy hozzájuk.
- Mi a baj?
A vakok elmagyarázzák neki, mi történt. Mire ő azt mondja:
- Álljatok fel sorban. Ahogy megérintem az első embert, mondja hogy „EGY”. Ahogy megérintem a másodikat, mondja azt hogy „KETTŐ”, mert kétszer fogom megérinteni. A harmadikat háromszor érintem meg, úgyhogy neki azt kell mondania „HÁROM”.
Nagy meglepetésükre ő megtalálja a tizedik embert, akit elveszettnek hittek. Nem győznek hálálkodni neki, és azt mondják:
- Maga a mi istenünk. Azt hittük elveszítettük a barátunkat. De kérjük, elmondaná nekünk…hiszen mi is számoltunk, mindannyian megpróbáltuk, és a tizedik nem volt sehol. Hogy lett meg hirtelen?
Az ember azt feleli:
- Ez egy ősi titok, amit úgysem értenétek meg. Menjetek csak utatokra.
Hogy mi az az Ősi titok? Az, hogy az ember hajlamos megfeledkezni saját magáról. Igazság szerint az egész életét úgy éli, hogy nem emlékszik magára. Mindenki mást lát, mindenki mást ismer, magáról viszont megfeledkezik."
/Osho/