berno

Reggel volt egy hivatalos ügyintézésem, pedig majdnem elaludtam (=alig bírtam felkelni). 2-ig dolgoztam és fagyoskodtam.  3-6-ig 'szoptatós' buli 🥰 Az egyik legjobb buli, kicsi Adéllal újra boldogság és áldás volt találkozni. ❤️🙏 lett újra tetkóm is... 🙃 8-10-ig Pál Feri előadás : Sziporkázó, nevettető, megríkató, nagyon sokat adó két óra. 10-re az eső is elállt....🙏 a hétvégi bevásárlás viszont elmaradt, 10-re minden bezárt... 😲🤭 ... és még a Duolingó is belefért... 🤭🦉

Háromnál sokkal több dolgot tanultam attól a kisgyerektől, aki ma hajnalban, iskolába menet is felköszöntött (és már egy hete is). 🥰🥳🫶❤️ ... hogy tud ennyire drága lenni...? Mindettől függetlenül ebben az alábbi háromban ő mesterfokozaton volt... 🙃 "Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar." Paulo Coelho

Ki ne örülne, amikor ilyet lát a Doulingo-ban? 🙏❤️🤩 #Alex És ő több nyelven is mocorog (oké, kevés a pontja, de akkor is örülök!) és mindegyiket tudom is, hogy miért. Emlékszem, amikor kicsi iskolás volt (6-7 évesen kb.,), már nagyon szépen beszélt angolul és egyre jobb volt magyarból, az iskolában egyik félévben spanyolul, a másikban franciául tanult (ugyanattól) és ő kitalálta, hogy iskola utáni klubként a mandarint akarja tanulni... elképesztő elánnal próbálta a kínai írást megtanulni és nagyon élvezte... Aztán a következő iskolában a németet kellett felvenni, majd érdekelni kezdte a japán (animáció) és milyen az élet, beleszeretett egy török kislányba... ❤️🤗

... ezen közel 7 év után is jót tudok nevetni, teljesen Matyusos, ki más gondolná meghívni a pincért :) https://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/gyerekszaj.html

http://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/keresztelo.html

 Annyira szeretem ezeket újra olvasgatni, jó volt leírni őket, mert már nem is emlékeznék. http://bernoblogja.blogspot.com/2015/06/az-en-hetem.html Az édes az, hogy még mindig azt csinálják - nagyjából - amit én szeretnék, legalábbis ez volt az élmény a februári két hétben.

Anyuka egyedül két kislánnyal, egy pocaklakóval, lufival, hátizsákkal és még egy válltáskával... először csak ez tűnt fel reggel az állomáson... aztán a pocsolyával szandálban és tüllszoknyában ismerkedő nagylány... szinte milliméterenként próbálgatta, anyukája rá is szólt meg nem is... végul már két lábbal élvezte a közepét... persze tök vizes lett, amit már nem élvezett annyira... 🙃😆👏 Folyamatot szerettem volna elkapni, de sajnos nem ment, mert sok volt a vonatra várakozó a késések miatt (mi is 20 perccel később indultunk - helyből)

 Anglia óta (3 hét) nem volt magyar óra, Alexnak mostanában nincs is, amíg a GCSE (General Certificate of Secondary Education) vizsgára készül már vagy fél éve, ez a 16 évesek viszgája, nagyon durva, felét se értem, de iszonyat. Szóval csak Matyuskával beszélgetek, amikor épp mindegyikünknek akad egy szabad estéje a szent időpontban (nekem 8, neki 7) nagyon bírom, nagyon szeretem vele ezeket a fél órákat. Most épp szünet van, de tanulnia kell, mert jövő héten neki is lesz 10 teszt, szegény nyomorult gyerekem, próbáltam megbiztatni, közben beszéltünk a kick box-ról (kértem, hogy tartsa épen a fejét) és az iskolában meg létrehoztak egy jazz band-et a barátaival. Övé a zongora, van egy énekes, egy gitáros, egy szaxis és a dobos. 14 évesek, barátok és éppen mindenki játszik egy hangszeren. :) Találtak egy közös dalt, amit mindenki szeret és majd írnak egy sajátot. Nagyon bírom ezt. Örömmel küldözget nekem kicsi videókat a WhatsApp-on, szívesen mesél a tizennégyévesek teljes hevével, hogy p

Még mindig ezt szeretem a legjobban... és bárcsak...: #Ima a gyermekekért Ezt pedig tegnap hallgattam, fontos, és ide is vág:  #PF Okos eszközök-okos emberek 🙏

Az én  Mucim, a legkisebb keresztgyerekem, az évad legjobb csatárja rugby-ből... 🙏🫶♥️🏈 Nagy boldogság! A fiú, aki minden sportághoz kicsit robusztus volt, nem volt gyors és utált futni és általában unatkozott is közben. Sok mindent kipróbált és íme. Öröm és büszkeség volt látni videón, hogy hány felnőtt gratulált neki szívből, ő meg milyen elégedett.  ♥️🫶🙏 Nem ez a legfontosabb...? Pedig ugye a rugby kinti sport, télen-nyáron kint a fűben... Angliában ez az is jelenti, hogy feje tetejéig sáros, stb és itt muszáj gyorsnak és taktikásnak lenni, főleg keménynek, erősnek. 💪 ... és még mindig jön egy ölelésre... 🥰😍🫶

A legkisebb Muci ma 14... millió-millió édes-kedves emlék jön fel ilyenkor bennem mindig, egy-két cukiságot ideteszek pénteki vigyorgáshoz csak úgy hirtelen előszedve őket:  2 évesen:  http://bernoblogja.blogspot.com/2012/04/matte-elso-napja.html 4 évesen:  http://bernoblogja.blogspot.com/2014/05/kinek-is.html 5 évesen:  http://bernoblogja.blogspot.com/2015/04/pentek-delutan.html 6,5 évesen:  http://bernoblogja.blogspot.com/2016/10/uj-barat.html 7 évesen:  http://bernoblogja.blogspot.com/2017/05/pocseksag-ellen.html   12 évesen:  http://bernoblogja.blogspot.com/2022/04/12-lesz.html Szóval 14... a mostanra óriássá vált kicsimucim. Alig várom, hogy pár hét múlva újra együtt legyünk. Senkiben nem tudok ennyi +-érzelmet, senkitől nem tanultam magamról, a határaimról annyit, mint tőle. Megtanított szeretni, belemenni dolgokba, közben sokszor próbára tett :) de nagyon tudott oldani és játszani... máig itt van a fülemben, hogy szokott jönni, hogy akarok-e egy hug-ot, vagy hogyan volt matricag

Újra volt magyar óra. 😊🫶🇭🇺 Hát, nagyon élveztem azt az egy órát (2x30 perc) :) ... alig kellett beszélnem, csak hallgatni őket, ahogy és amit mesélnek, jól esett, már hiányzott, hiányoztak :)

 Napok óta ebben a merengős állapotban vagyok, hogy 'kicsi' Alex mindjárt 16... hogy mikor lett ennyi, nem tudom, persze, nyilván az elmúlt ennyi évben, de mégis... Még nem volt 3,5 éves (3 éves és 4 hónapos volt, hogy pontos legyek), amikor megismertem. Nehezen akart velem szóba állni, csak nézett - vizsgált a gyönyörű kék szemével és az okos pofijával, a szemeiben már akkor is el lehetett veszni, mély tisztaság volt, ahogy volt.  Aztán ahogy napi, bentlakó ember lettem, meg kellett küzdeni érte, mert eleinte eléggé hiányolta a régi nannyjét, Esztit. Nem volt könnyű, komolyan mondom, de mivel (stabil) maradtam, megbékélt és közelebb jött és közelebb is engedett. Rém vicces volt picinek is, édes humora volt, amit a nyelvek keveredésével is ügyesen próbálgatott. És ami még fontos, egy nagyon 'kezes' gyerek volt, bárhova el lehetett vele menni, mindig viselkedett, mindig nyugis volt... végtelen türelme volt a testvéréhez. De azt is mindig mondom, ha nem ilyet kistestvért

Apró kedveskedés és köszönet a szívemnek legkedvesebb két mucinak. ♥️🫶