Az én hősöm

Matthew-nek az elmúlt 15 évben, illetve  14-ben, mióta közös életünk van, többször mondtam, hogy egy hős.

Ma is többször elmondtam neki.

Ez a fiú 10 hónapja birkózik és ahányszor csak kiejti a száján, vagy ha videón látom, biztos vagyok benne, hogy végre megtalálta az ő sportját... elképesztő! Az egész lénye átszellemül.

Pár hónapja rákezdett, hogy az edzésen mesélte valaki, hogy a Vasasnál milyen szuper a nyári tábor... kicsit mindenki leintette, hogy jó, persze..., de ő totál komolyan gondolta, így a hetet a Vasasnál töltötte... hálózsákban aludt a teremben a többiekkel,  napi 2-3 (!) edzése volt... Olyanokkal, akikkel sosem találkozott, sosem beszélt, és azért vannak nyelvi nehézségei... minden máshogy történik, nem volt wifi, nem ismerte jól a büfében pl. Az árakat, mindezt magyar kp-val... jó iskolában és jó körülmények között nőtt föl, mentesen a szemétkedésektől, piszkálódásoktól.

Úgy éreztem  hogy odadobtuk felkészülés nélkül a farkasok közé. 🤗😅🙈🤣

Nem ismeri a tábori létet, sosem volt ottalvósban, magyar tábori koszt, stb... belesajdul a szívem, hogy milyen bátor... Nagyon büszke vagyok rá, ezeket neki is elmondtam. (Egész héten para voltam, hogy csak a végén jól jöjjön ki belőle, ne éhezzen stb... 😅🙈)

Az első nap nem volt neki könnyű, de nem adta fel, kitartott... 🙏🫶❤️

Olyanokkal edzett, akik 5-10-15 éve birkóznak, eb- vb győztesek, ifi-válogatottak, az edzők szintén nagy nevek.

És korához képest nagyon magas és olyan alkat is, ezért mindig nehéz neki korban és súlyban is partnert találni mind edzéshez, mind versenyekhez.

Mindennek ellenére és ezzel együtt ezt szereti a legjobban.