Mama 100.
Az én mamám ma lenne 100 éves. Nagyon sok éve nincs velünk és szerintem nincs is nap, hogy valamelyikünknek ne jutna eszébe. Fájó dolog az életemben, hogy nem volt elég időnk. Szinte 60 éves volt, amikor megszülettem negyedik unokaként, első lányként. Nagyon sokat voltam, voltunk ott gyerekkoromban, később kevesebbet, az értékes megmaradó időből iskolába jártam majd kollégista voltam, aztán főiskolás. Nem mentem hozzá eleget, pedig sokat voltam vele, sokszor csak hallgattam, csak úgy ott voltam. Mindig volt negró-ja és háztartási keksze (ez utóbbi nekem is mindig van). Fura mód nem emlékszem, hogy hogy ünnepeltük a születésnapját, de az enyémekre nagyon emlékszem, amikor és ahogy ő köszöntött, erről már sokszor meséltem. Szünetben piacnapokon mindig beültünk a cukrászdába is, ő ivott egy kávét, én kaptam egy piskótatekercset. Imádtam az egészet. Nála lenni, ülni a varrógép mellett és figyelni, hogy a semmiből hogy lesz valami. Nekidőlni a nagy (hideg) szobában a cserépkályhának és néz