Esti klub

 Íme a ma esti programom, épp hogy gép elé kerültem 8-ra. Húzódzkodtam is magammal, hogy csináljam, ne csináljam - utólag persze azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni, hiszen nagyon ritkák - sőt nincsenek is ilyen színházi, szakmai beszélgetések.

A beszélgetés címe: Prózai vagy zenés színész? - művészeti díjakat kaptak a Puskás, a musical szereplői.

A témák: Musicalszínésznek születünk vagy azzá válunk? Milyen képességekre van szükség a musicalek színpadán a jó énekhangon túl? Máshogy kell-e készülni egy prózai darabra?

A néhány napja Jászai Mari-díjjal kitüntetett Nagy Sándor a Madách Színház zenés darabjaiban kezdte pályafutását, azóta viszont legalább annyi prózai szerepben láthattuk már, mint musicalben.  Szerednyey Béla, aki zenés, prózai és filmszerepei mellett rendezőként is számos darabban bizonyított, eddigi Jászai Mari-díja és érdemes művész elismerése mellé a Magyarország Kiváló Művésze kitüntetést kapta meg.

Tudjuk, hogy ez a rejtett ajánló ennél több kíváncsiságot rejt... Van egy ki(nem)mondott színházi ellentét a prózai-zenés/musical színész között. Nézőként azt gondolom, hogy nem a színészt különböztetem meg, hanem magam döntöm el, hogy melyik előadáshoz van kedvem inkább. Ha a színészt kedvelem és kíváncsi vagyok rá, követem és szeretem amit csinál, meg fogom nézni ebben is és abban (ha nem taszít nagyon maga a darab). Alapvetően egy igazán nagy és jó musical nekem a legteljesebb élményt tudja adni, amikor úgy szeretnék kikapcsolódni. Prózához, a drámai prózához nem mindig van lelki erőm, abban több a 'munka' nézőként, annyit nem tudok menni, hogy ilyet is és olyat is bőven lássak, és bőgni meg nagyon tudok musicalen is. :) A vígjáték pedig megint egy másik téma.

Szerintem nemcsak a musical színész van egyébként lesajnálva, hanem maga a musical-néző is. Én is kaptam már meg, amikor a hírre, hogy azt mondom, színházba megyek még kíváncsiak, de amikor elmondom, hogy mit nézek, megkapom: Ja, én olyat nem nézek. Ok, ne nézz, több esélyem lesz nekem jegyet kapni. :) - ezt persze nem mondom ki általában hangosan.

Jó beszélgetés volt, érdekes, örülök, hogy csatlakoztam, pedig ettől a zoom-os világtól kivagyok.

Volt egy nagyon szép dolog, Sz.Béla épp egy nagyon meghatározó élményét mesélte el, hogy mekkora pillanat volt neki, amikor a Macskákon (majdnem negyven éve!) találkozott Webber mesterrel és ehhez az élményhez tudná hasonlítani, amikor tavaly augusztus 20-án bemutatták végre sok hányattatás után a Puskás musicalt. Csodálatos volt, ahogy elmesélte azt az élményét, könny szökött a szemembe, mert nagyon érzem, éreztem azt a szent nagy pillanatot vele szemben, a másik oldalon. Azt én sem fogom elfelejteni.

Elég visszafogottan posztoltam utána, de az a fieszta-hangulat ott a színház oldalában még sokáig bennem élt, a legjobb előhívható emlékek között van, elég csak elém képzelni vagy visszagondolni rá. Akkor még éppen mentünk színházba, mertünk is meg nem is, maszkban is meg nem is.

https://bernoblogja.blogspot.com/2020/08/puskas.html

https://bernoblogja.blogspot.com/2020/08/szinhazi-masnap.html