berno

Ma délutáni úticél Greenwich volt. Greenwich London Greenwich kerületének egyik része, a Temze déli partján található. Egyrészt tengeri történelméről, másrészt csillagvizsgálójáról nevezetes, mert annak közepén megy át a „ Greenwichi délkör ”, a 0° délkör , ami hagyományosan a zónaidő számítás alapja ( GMT ). Londontól délnyugatra található, az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Greenwich városa főleg arról híres, hogy a GMT (Greenwich Mean Time) rendszerben a Greenwich, és a nap helyzetéhez viszonyították az európai középidőt, itt van a keleti, és nyugati félgömb határa. Nagyon kellemes, jó hangulatú, és kedves városról van szó, ahol akár órákig lehet sétálni, és esetleg böngészni a piacok régiségei, vagy a kézművesboltok portékái között. Megtekintésre érdemes a Királyi Obszervatórium (Royal Observatory), amelynek tetején lévő időlabda minden nap pontosan 13:00-kor esik le. valamint érdemes megnézni az ingyenes múzeumokat: a The National Maritime Museumot, vagy a The R

Ezek alatt a tegnapot és a mai napot értem :) Mert ma vagyok utoljára 30 éves :) Egy évet gyakoroltam, hogy milyen ezt mondani, most már sajnálkozom, mert holnaptól hosszabban lehet csak mondani, 31 :) Tavaly ilyenkor, 17-én este izgatottan aludtam el, mert tudtam, hogy másnap elutazom Toscana-ba és akkor ott az volt az utolsó huszonéves éveimből is az utolsó nap és azt akartam, hogy a 30 valami változást hozzon :) 18-án reggel (hajnalban) elindultam egy csodaszép útra, ami életem egyik legmeghatározóbb élménye lesz -ebben biztos vagyok, bármilyen élmények is jönnek ezután. Aztán nem sokkal - jó sokkal - ezután rájöttem, hogy egész mostanáig még 30 vagyok, jöhet a változás :) Ezután jött elém Anglia, London, stb... És tegnap este, miután mindenki itthon volt, én már hétvége-üzemmódban elnyúlva a gyerekek játszószobájában konyhai pusmogásra lettem figyelmes (akkor azt mondom, hogy boldog szülinapot Berni?), és óvatos lépésekkel (mint aki nagy kincset hoz) és édeshangon énekelve

Valószínűleg legjobban a repülőtársaságok várják a karácsonyt, mert arra az időszakra már most olyan árú repülőjegyek vannak, hogy képtelenség még belegondolni is. Hosszas tanakodás és szervezkedés után megvan a haza-visszautazási időpontom: december 21-31. És mivel megfizethetetlenek a jegyek, Judit összegyűjtött bónuszpontjaival és a British Airways-szel megyek :) Ebben még az a pláne, túl azon hogy puccos légitársaság, hogy a Heatrow-ról megy és jön a gép, és aki látta legalább egyszer és legalább az első 5 percét az egyik kedvenc filmemnek, tudja miről beszélek - megszagolom, hogy milyen az ott karácsony előtt :) A film: Igazából szerelem.

A szerda délutánhoz még hozzátartozik: végül bementem Bromley-ba shoppingolni :) Csak úgy 'nagyzásiból' végiglejtettem a Dorothy Perkins, Next, stb legújabb őszi kollekciója között, majd betértem az ócsó boltba :) Vettem meleg ruházatot meg néhány ezt-azt, mivel nem tudom mitől volt a táska egy jó héttel ezelőtt 18 kg, mert úgy érzem, semmim sincs itt... Mostmár van meleg papucs, meleg pizsi (békás  - mert medvés nem volt - és tele van szívecskékkel), és egy ESŐKABÁTOM! :)) ami csuda csinos, sötétkék és tele van rózsaszín pötyökkel :)) Aztán épphogy odaértem angolra :) most már tudom ki a másik tanár - Clare -, jó lesz  :) nála voltam múltkor interjún. Aztán már azt is tudom, hogy fénykép nem kell a diákhoz, csak korán kellmenni, hogy végre legyen BromleyCollege-os diákom és nyakbavalóm, a fényképet ott csinálják :) A csoportban van bolgár, ukrán, lengyel, brazil, román - a többire nem emlékszem :) Múltkor a lengyel leányzó mellett ültem - Kashia  a neve - , ő szimpi, j

‎"Légy türelmes mindazzal, ami a szívedben és az álmaidban megoldatlan még; próbáld meg magukat a kérdéseket megszeretni." - Rainer Maria Rilke

Egy időben sok-sok Müller Péter (és Coelho) könyvet olvastam, és Müller Pétert azóta is rendszeresen. A Nők Lapján kívül sok helyre ír, többet között egy internetes oldalra is, amit én nem szoktam olvasni, de Hajni át szokta küldeni őket (köszi! :) ), íme a mostani, szerintem olvassátok el:  http://www.life.hu/sztarszerzok/20110906-neved-arulkodik-rolad-muller-peter-irasa.html

"Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére,ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot, és hallgass meg másokat még az egyszerű és tudatlan lelkeket is. Nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez, ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint te. Örvendj terveidnek ugyanúgy, mint teljesítményeidnek! Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is, ez egy igazi érték az idők változó virágzásában. Légy óvatos a veled történtekkel kapcsolatban,hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak,ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat és mindenütt az élet hősiességgel van tele. Légy önmagad! Különösen ne színleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben,mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolya

A mai szabadnapból az van, hogy miután csend lett a házban, összepakoltam a gyerekszobát, konyhát, stb, megválaszoltam a maileket, blog, stb, ekkor volt valamikor itteni idő szerint talán 9 - fél 10, visszaaludtam és a következő eszmélésem az dél volt :)) meg hogy állati éhes vagyok :) Kellett nagyon az alvás meg a lusti az izmaimnak,mert mindenem fáj a gyerek-emelgetéstől, de most ez nagyon jól esett. Robert is itthon jön-megy, de olyan csend van, hogy mindenki boldog :) Tehát a mára tervezett helyi leskelődés Beckenhamben az későbbre marad, iskolába - Bromley-ba - meg elmegyek picit előbb és akkor veszek egy-két felsőt az otthon maradtak helyett, aztán amúgy itthoni lusti. Épp süt a nap, a délutáni kávét megittam előbb kint a kerti hintában :))

Azt már írtam, hogy minden héten kétszer megyek angolra és mindig 2 teljes órát (fél 7-fél 9). Múlt pénteken voltam szintfelmérőt írni, és máris mázli volt, mert épp indult a csoport. (pénteken volt egy ilyen kérdés a kérdőíven, hogy mióta élek itt: 1 napja - ez nagyon tetszett mindenkinek :) én meg még azt sem tudtam, hol vagyok :)) Az iskola Bromley-ban van:  http://www.bromley.ac.uk/  itt mindenfélét lehet tanulni. Szóval megtaláltam elsőre a termet, és majd elájultam, mert rengetegen voltak bent, és még közben is jöttek, de a világ minden tájáról. Közben kiderült, hogy 2 csoport lesz, de még egyenként is nagyon sok. És itt az van, hogy minden csoportnak két tanára van, egyik van hétfőn, a másik meg szerdán. Én némi keverés-kavarással Mike csoportjába kerültem, a másik tanárom Clare (ha jól emlékszem). Fura lesz, mert nagyon sokan vagyunk, másrészt meg mindenki mindenféle szinten, kíváncsi vagyok nagyon, hogy itt hogy tartanak órát, állítólag könyv nincs is, mindig valami la

A vasárnapi gyönyörű időből sejthető volt, hogy a hétfő majd megbosszulja. Ez volt a legelső napom teljesen egyedül. Judit elment reggel dolgozni (Robert éjszakás volt már 3-szor egymásután, tehát aludt), hátramaradt egy síró nagyobbacska gyerek meg egy csodálkozó picurka. És a szakadó eső és a viharos szél, persze ami szembe fújt a dombnak menet :)) És valahogy csak nagy sokára jöttem rá, hogy a garázsajtón a zárat még el is kell fordítani, különben nem nyílik, és ha nem nyílik, nem tudok kijárni a babakocsival (bagi), tehát nem megyünk bölcsibe. Bölcsiben már valószínűleg kellően leharcolt fejem lehetett, ahova Alex be sem akart menni, a bölcsis néni húzta be, közben mondta, hogy ennél csak jobb lesz... - vajon mire érthette? :) vagy nem értettem jól az angolt és azt akarta mondani, hogy nem lesz jobb? :)) Mindenesetre a pénteki bemutatkozás után máris megismernek a bölcsiben :) Ekkor mégmindig csak fél 10 volt, ja meg persze egy kanyarral később fordultam be, tehát még egy kerü

Gyorsan pár sort arról, hogy hol vagyok és kik között és hogy néz ki nagyjából egy nap: Judit az anya, vagyis a Mami, Robert a Daddy. Judit minden reggel (heti egy nap itthon dolgozik) 3/4 8 körül elmegy dolgozni és kb este 7 körül érkezik haza. Robert mivel rendőr, változó műszakokban dolgozik, sokszor éjszakás és nappal is változó időpontokban megy dolgozni. A fiúk: Alex 3 és féléves, Matti másfél. Alexet minden nap el kell vinni bölcsibe (ami amúgy ovi) és oda kell érni fél 10-ig, és fél 1-kor el kell hozni. De ez a program mindig kétgyerekes, tehát a picit is vinni kell. Persze az egész bölcsi a domb tetején van :) Gyalog nagyjából negyed óra, visszafelé több meg délután is, mert akkor már nem sietek, csak reggel :) Mindezt még megelőzi a reggeliztetés, meg a felöltözés. Aztán délelőtt megcsinálom az ebédet, meg összeszedem a szennyest, megbíztatom a mosógépet, Mattinek adok tízórait, játszunk picit vagy ő alszik, aztán máris lehet menni Alexért. Ebéd, játék, uzsi, játék, vac

Ma egy szuperjó helyen voltam/voltunk :) Itt:  Leeds Castle  (a színes betűs egy link, ott feljön a kastély honlapja) Csodaszép volt, isteni - NAPSÜTÉSES- idő volt :) Hálám örök érte... :) amit tudni érdemes: A Leedsi kastély egy kastély Angliában , Kent megyében. A Doomsday Book nyilvántartásában angolszász földbirtokként szereplő Leedsi kastély az évszázadok során sokfajta szerepet töltött be. Volt normann erőd, hat királyné személyes tulajdona, VIII. Henrik és felesége, Aragóniai Katalin palotája, Jakab-korabeli vidéki ház, György-korabeli nemesi kúria, a 20. században milliomosok elegáns lakhelye, végül napjainkban Anglia egyik leglátogatottabb épülete. A jelenlegi kastély helyén álló első kőépületet egy normann báró emeltette I. Henrik uralkodása idején. 1278 -ban I. Eduárd király feleségének, Kasztíliai Eleonórának ajándékozta. Az épület több, mint háromszáz éven át a királyi családé volt, majd magánkézbe került. Ezután majdnem négy évszázadon keresztül a

Bár szombat van, és pihenő nap, de elcseréltünk egy szerdát, így ma üzemmódban voltam J - és szerdán leszek szabadnapos. Már tudom néhány háztartási gép működését, mert ez sem olyan egyszerű ám és megismerkedtem ma egy angol tescoval, ami köszönőviszonyban sincs az otthoni félékkel. Internetem elvileg van (mert R-től kaptam jelszót), gyakorlatilag nincs, mert a szobám messze van a routertől, de vannak trükkök J konyhában szupergyors az internet állítólag és amúgy meg van gyorsító J Tehát ha épp nem kell senkinek a gyorsító, Bíborkát megbíztathatom J

Első nap máris elmegyünk a bölcsibe (de olyan ovi-féle, mert akkora gyerekek vannak), tényleg hegymenet van babakocsival és két gyerekkel és időre oda kell érni (max fél 10) és kb negyed óra gyalog…. Aztán fél 1-kor kiteszik őket, tehát épphogy kipehenhető a hajnali vágta, lehet újra menni J Bölcsibe Alexet letettük, hazaérés után 3 perccel indulás Bromley-ba, a leendő sulimba. Na, ott aztán volt káosz, lifteztünk Roberttel (plusz egy félig alvó Mattie-vel) föl-alá, míg végre célbaértünk, leültetttek tesztet írni…. Olyan lett amilyen, jobban mondva nem tudom milyen, a lényeg, hogy hétfőtől (szeptember 12) heti kétszer (hétfő és szerda) este (fél 7-fél 9) iskolába járok J és ha jól értettem, még diákigazolványom is lesz J )) Továbbra sem értem a közlekedést, és azt még csak csak értem, hogy itt először jobbra kell nézni, dehogy a járdán is fordítva közlekednek, hihetetlen… J Az időjárás eddig mondható, hogy kegyes hol esik hol süt a nap, sürgősen aklimatizálódnom kell(ene), szert k

Az utazás napja egészen pontosan: 2011. szeptember 8. csütörtök. Bögöte, 6:55 – indulás. Magunkhoz képest korán, mert ha azt szoktuk mondani, hogy indulás ekkor, akkor ahhoz még hozzá kellett számolni vagy 15 percet… J de most nem! J közben még jött tesóm, megadta az útravaló jó tanácsot meg tapasztalást, még gyorsan integetni Grétinek a buszhoz, aztán iszkiri… Zimankó, mert a korábbi 40 fokokhoz képest szerintem nincs 15 fok, felhőben, esőben megyünk. Valamikor fél 11 tájban megérkezünk Pestre, ahol megkezdődik a 2 órás harc a táskákkal és a kilókkal, befér? Nem fér? Mi legyen? A nagy eredmény 18,4 kg lett meg egy megemelhetetlen nehézségű hátizsák, és sikerült kihagyni a fontos pólókat és blúzokat, a kedvenc cipőt…. Reptéren hosszas mustra a gépekről, helyekről, emberekről, még egy telefon, és utolsók között érkezem a kapuhoz és a gépre J az utolsó 10-ben benne voltam J Repülőgépen mellettem egy idősebb házaspár legalább fél órán át eszik, én majd éhen halok, mer

A tervek szerint – vagyis a módosított tervek szerint – sikerült hazaeseni Bögötére és programzott módon azt hittem, most aztán jön a pihenés. De mivel az előző időszakban az alvási idő 3-4 napra korlátozódott, az étkezések száma megcsappant, a munkaórák száma pedig felduzzadt, nehéz volt megtalálni, hogy is kellene kinézzen egy nap – ráadásul internet nélkül! J a farmon már minden burjánzik biztosan… Aztán elintézendő és megveendő dologból is akadt még sajnos bőven, és bizony mindent nem is sikerült elintézni… Aztán újabb búcsúzások jöttek és arra való felkészülés, tényleg eljött mindenből az utolsó : utolsó otthoni reggeli, utolsó otthoni ez meg az. Bepakolni félig, elindulni időben…

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még gépelni tanultam, egy írógép volt a nagy álmom… de mivel nagyon sokba került és kellett akkor is a pénz másra, nem vehettük meg. Aztán a számítógép, de elérhetetlen volt. Amikor dolgozni kezdtem, újabb álom jött fel, a laptop… de átmeneti megoldásnak jól jött egy kihelyezett intézeti laptop, el is voltam vele, de aztán mind szebbeket és kisebbeket lehetett látni szerte a világban, így aztán újra megbuggyantam, kis laptopra vágyom legalább 2 éve … Újabb nagy hozama a változásnak/változtatásnak a laptopom, hívjuk nevén, mert keresztelője bár nem volt, de keresztmamája van: Bíborka. Bíborka a legközvetlenebb társam a következő időszakban, és a leghatékonyabb összekötő mindenkivel J

Végiggondolva az elmúlt egy hónapot, ami a teljes átmenet ideje volt, nem is hiszem el, hogy mennyi mindent intéztem el a munkahelyen és a saját életemben. Amikor augusztus 27-én kiköltöztem – vagyis a cuccok nagy része elment – és ottmaradtam hálózsákkal, némi kajával meg egy csomó ruhával (két hétre elég lett volna nem 3 napra), kongott a lakás, egy pillanatra megrémültem, mim hol van, jövő ilyenkor honnan folytatom, és hol leszek egy hét múlva? Aztán a benti véget nem érő búcsúzások és a sok-sok (öröm?)könny, volt ki bíztatott, volt ki bagatelizált, volt ki kétkedett. Hogy kinek lesz igaza, majd meglátjuk J Ami mindenképp nagy hozama ennek az egy hónapnak, hogy sikerült meglátnom, kinek hol vagyok az életében, és az enyémben ki hol van; tudom, hogy kik várnak vissza igazán őszintén és kik azok, akik csak ’kényelemből’-megszokásból