ÁTMENET

Végiggondolva az elmúlt egy hónapot, ami a teljes átmenet ideje volt, nem is hiszem el, hogy mennyi mindent intéztem el a munkahelyen és a saját életemben. Amikor augusztus 27-én kiköltöztem – vagyis a cuccok nagy része elment – és ottmaradtam hálózsákkal, némi kajával meg egy csomó ruhával (két hétre elég lett volna nem 3 napra), kongott a lakás, egy pillanatra megrémültem, mim hol van, jövő ilyenkor honnan folytatom, és hol leszek egy hét múlva?

Aztán a benti véget nem érő búcsúzások és a sok-sok (öröm?)könny, volt ki bíztatott, volt ki bagatelizált, volt ki kétkedett. Hogy kinek lesz igaza, majd meglátjuk J

Ami mindenképp nagy hozama ennek az egy hónapnak, hogy sikerült meglátnom, kinek hol vagyok az életében, és az enyémben ki hol van; tudom, hogy kik várnak vissza igazán őszintén és kik azok, akik csak ’kényelemből’-megszokásból