berno

 Így indultam egy éve neki egy kéthetes nagy kihívásnak és mennyire hálás vagyok érte, értük... https://bernoblogja.blogspot.com/2024/02/ket-nagyobb-samuel.html

... hm... hát minden idők egyik legérzelmesebb estéje, a dátumot illetően mindenképp... Nagyon sokáig ebből éltem... még mindig nagyon jó volt újra olvasni. És úgy döntöttem, hogy a 0214 innentől simán csak szeretetnap lesz velem, ameddig más valaki nem érkezik ebbe meg. Így van ez jól.   https://bernoblogja.blogspot.com/2024/02/lelekmasszazs-petivel.html

Ennek bizony 10 éve... ❤️🙏🫶 http://bernoblogja.blogspot.com/2015/02/szep-kislany.html

Úgy emlékszem, hogy általános iskolás 3-as voltam, amikor Sümegen meghalt Lajos bácsi, anyukám keresztapja és mamám legkedvesebb testvére. Úgy emlékszem, sosem találkoztunk, de rengeteg történetem van róla. Sokáig Garábon volt erdész, a mamám sokat volt nála. (Garáb is az a hely, ami elé még törlesztendőm van.) Szóval meghalt szegény és volt egy nagy zongorája. A Mama nem akarta, hogy ez az enyészeté legyen, ezért megvette. Nekem. Nagyon sok pénzért, annyiért, ami most is sok. Kezdetben otthon prüntyögtem, csillogott a szeme, bármilyen két hangot leütöttem... A Papáé is. Máig látom őket, ahogy állnak a szoba ajtóban... Utána ősszel kezdtem a zeneiskolát, öt évet jártam. Nem volt egyszerű, rém gonosz és agresszív zongoratanárom volt (de erről már meséltem), nagyon fájt járni és így gyakorolni... Minden hétfő és csütörtök délután buszoztam Sárvárra. Egyedül (első évben még autóval, mert voltak kisebbek is, akik jártak akkor, viszont más lett az órabeosztásunk és én utána egyedül jártam)....

 A lelkem még mindig beleremeg, amikor belefutok Kátyába... az oldalán megemlékezések, vagy inkább emlékezések vannak... a legfrissebbet nem tudom nem ide linkelni... ❤️  https://www.facebook.com/100044145830819/posts/pfbid0vyU32vEcFhLVSvJBWGWnp1vZ6cvuyWyBK8mchFbBrnbKQiRtk4zw35fLikatvLLdl/?app=fbl ... és amúgy gyertek a Kátya emlékestre: https://mupa.hu/program/vilagzene-jazz-konnyuzene/tompos-katya-emlekest-2025-03-01_20-00-bbnh/jegyvasarlas

Közel húszéves jegyek, élmények, blokkok... Többször ritkítottam már az Adagios mappámat, de mindig csak kicsik nem kerülnek ki... Azt hittem, hogy vonatjegyek már nincsenek meg... néhányat ma is meghagytam... Tatai asztalfoglalás, kolbászfesztiválos szórólap, megvásárolt cd-k blokkja... Szalvéta az Adagio sajtótájékoztatóról vagy a balatoni szállodából...  Rengeteg élmény, emlék... elég csak benyomni ezt a gombot, pedig sok küzdelem (is) volt benne és tudatosan próbálgatott távolságtartás... és sok hála... olyan érzéseket élhettem meg közben, hogy azt se gondoltam, hogy tudok ilyet... Idén ősszel lenne húszéves az együttes...

 Mintha száz éve és több élettel korábbi időszak lett volna... 🙏

 Muszáj volt átmennem a szekrényeimen ma délután, csuda dolgokat találtam... Pl. Őt is...

Tegnap egy fájdalmas estének volt már az egyéves szomorú fordulója... sosem felejtem el... és nem is nézem többet... István az egyik szerep, amit nem kapott vissza... http://bernoblogja.blogspot.com/2024/01/a-hangod-szivemhez-szol.html

Gyermekkorom helyszíne... 🙃 ... amikor ez a csoda a TSZ-nek adott helyett... nagyon sokat voltam ott... óriási terek, olyan magam kilincsek, hogy lábujjhegyen se értem föl... óriási, széles gyönyörű csigalépcsőn kellett felmenni és csak úgy visszhangzott anyukám minden lépése a magassarkújában. :) https://vaskarika.hu/galeria/kepek/9688/Rejtett_kincsek_Vas_varmegyeben_-_Ilyen_a_bogotei_Horvath-kastely_az_oszi_naplementeben/?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR08etplV2626ASl-hA7k0eFltnjp06-phMuCNIsJlZSiAnIVUxZY1p9Teo_aem_ZAZt7wPqNREwhZ_rXO0mZA

Ezeket a gyönyörű kerámia díszeket öt éve fotóztam Veszprémben, amikor a Titanicon(ra) utaztunk... Elég szűkszavú voltam utána, pedig jó élmény volt és emlékezetes is... 🤗🙃 http://bernoblogja.blogspot.com/2019/12/veszprem.html

-Monspart! -Szia Saci, Berni vagyok. Amiatt hívlak, hogy még csak ma lennél 80! A Ifjúsági Magazinban olvastam rólad először és valami műsorból megvolt a hangod... 10 nap múlva 7 éve lesz, hogy először találkoztunk és aztán veled dolgozhattam... vanvolt néhány erős nő az életemben, akik nélkül nem lennék az, aki... 🙏 Te vagy az egyik! Mikor jössz? Megvan már a fele klub, amit álmodtál... Még mindig nem kezdtem el szembe futni a Szigeten..., mit javasolsz, hogy kezdjem el? Köszönök mindent, hallod?! Igyekszem kitalálni és megtenni,  hogy mit szeretnél... https://youtu.be/cz8X9CJjMNs?si=x4MCEHCzb79CNgkA

 Vannak előadások, pillanatok és helyzetek, na meg élmények, amelyek örökre beégnek... Ez egy ilyen:  https://bernoblogja.blogspot.com/2020/11/miert-felnenk-miert-elnenk-ha-nem-egy.html Ezt a képet időnként megnézem és a szívem remeg bele, ilyen amikor felfordul a világunk, sosem bírom ki könnyek nélkül és másnap bezárt a világ... és a világ nem lett jobb. https://bernoblogja.blogspot.com/2020/11/tegnapi-szep-emlek.html

Ezt sosem felejtem el, ezt tényleg mindig 'megültük':  https://bernoblogja.blogspot.com/2011/11/unnepek-bonfire-night.html Meg is kérdezem majd a gyerekeket, hogy volt -e tűzijáték kertben.

Van, hogy időnként az ember nem ott van, ahol szeretne. Ebben az évben is később jutok el a temetőbe gyertyát gyújtani, ezért van egy szál (volt eredetileg) virág az asztalon és egész nap égni fog a gyertya. Minden évben egyre többen vannak, akik ezen a napon főleg eszembe jutnak. Egyetlen gyertya sokakért..  🙏 Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi "énünket".  Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit "tettek" az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre. Polcz Alaine

Időnként ez is előkerül és elolvasom egyik-másik cetlit... és olyankor nagyon... 🙏

Időnként kinyitom a kincses ládámat...

2012-ben rém szűkszavúan írtam, pedig erről jó emlékeim vannak, Sanyi bravúros volt. https://bernoblogja.blogspot.com/2012/10/1x3.html Képek forrása:  https://madachszinhaz.hu/szindarab/1x3-neha-4-avagy-egyszerharomnehanegy Lehet-e a szelíd őrületet a totális tébolyig fokozni? És onnan tovább? Ray Cooney és Tony Hilton darabja bizonyítja, hogy a legkacagtatóbb helyzet után is mindig van másik, hogy rátegyen egy lapáttal az előzőre. A történet egyszerű alaphelyzetből kezdi fékezhetetlen száguldását a végkifejlet felé: a dúsgazdag Hardcastle tízezer fontot szándékozik egy volt üzlettársa fiának ajándékozni azzal az egy feltétellel, hogy a fiún kívül ne legyen más örökös a láthatáron. Az angol úr vidéki házában összeverődő színes forgatag biztosítja az állandó meglepetéseket, személycseréket, félreértéseket, egyszóval a rekeszizmok folyamatos ostromát. A fékevesztett komédia során közelebbi ismeretséget köthetünk egy kellőképpen romlott lakájjal, egy bájos vénkisasszonnyal, modern műv...

5 éve Zénével egy szuper koncerten. Valamelyik nap pont eszembe jutott, hogy még egy koncertre el kellene azért menni majd... http://bernoblogja.blogspot.com/2019/12/majdnem-kimaradt.html