berno

Ezt azoknak az időknek az emlékére, amikor még általánosban a falusi kábeltévével lehetett fogni 7-8 adót (a tévé nem is tudott volna többet) abból egy az MTV volt (!), még fel kellett állni a kedvenc piros fotelomból, ha adót akartam váltani, és nem keveset hallgattuk ezt a számot. :) Ki emlékszik? :)

Ma reggel hétkor ködre, tíz körüli fokra és orchidea őrületre keltem (a tavaly ilyenkor kapott fehér tutira egy hét múlva pompás lesz). Azóta úgy virít a nap és majdnem húsz fok van,hogy őrületes. Na ezért (is) szeretem az őszt. :)

Azért olvasok, hogy ne féljek. Azért olvasok, hogy otthon legyek. Azért olvasok, hogy ne legyek otthon. Én nem tudom, miért olvasok. Csak olvasok. Én úgy olvasok, mintha engem is olvasnának. Én azért olvasok, mert egy másik embert keresek. Én azért olvasok, mert magamat keresem. Én azért olvasok, hogy megtaláljanak. Én azért olvasok, mert érdekel a múlt. Én azért olvasok, mert érdekel a jövő. Én azért olvasok,mert érdekel a jelen. Én azért olvasok, mert szeretni akarok. Én azért olvasok, mert keresek. ... és amikor olvasok, megtalálom. Darvasi László: Azért olvasok…

Kell látnom egy ilyet - egyszer... http://vilagutazo.net/kepekben/2014/05/06/hollandia-tulipanmezoi/

Azt olvasom, ma van a könyv világnapja, hát akkor hajrá! :)

Most került elém a karácsonyi nők lapja (pedig az ideihez közelebb vagyunk), abban olvastam, amit mutatok. Bízom benne, hogy olvasható, ha a képre klikkeltek,remélem feljön nagyban. Amit 'ma' kell kimondani,mondjuk ki ma,ne várjunk vele... Soha.

Az van,hogy miközben délelőtt a szobámban dideregve posztoltam a bocskoros-nagykabátos képet,a távozóban lévő nyár megszánt és kisütött. :) annyira, hogy ujjatlanban ájulok a kertben. Bár a hőmérséklet elvileg nem éri el a húsz fokot,de valahogy mégis meleg van,ami hihetetlenül jól esik. :)

Óh, meglátszik öregszem :) A nagy posztolásban most vettem észre, hogy elhagytuk a 3300 posztot, ez most éppen a 3304. :)

http://mullerpeter.hu/2015/04/29/mi-realitas/

Az van, hogy a kedvenc népviseletet ideje volt működésbe hozni... Már nagyon hűvösek a reggelek-éjszakák,és a hétvégi lazulás hidegen fogyasztása nem kellemes. A vadonba nem így készülök,azt olvasom. ;)

Amikor tegnap este elolvastam ezt a cikket, sok minden eszembe jutott...: http://wmn.hu/2015/09/05/a-taskam-nelkul-soha-igy-alakult-ki-a-taskafetis/ Először is, hogy már az óvodában sem egy és ugyanaz a táska volt az ovistáskám a három évben. Nem tudom, honnan a mánia, mert arra nem emlékszem, hogy anyám táskás lett volna valaha is, úgyhogy inkább arra tippelek, hogy a nagyanyám lesz a hóbort mögött. :) A vasárnapi misére mindig nagyon csinosan ment, mindig passzolt a retikül, a ruhája (amit leginkább ő varrt), a cipő, minden, a bundáitól és a gyöngysoraitól egészen odáig voltam és imádtam ezeket próbálgatni, úgyhogy szerintem erről is ő tehet, mint ahogy a családi főutazó is ő volt. :) Nagyon sok éve nincs már velünk, de mind biztosak vagyunk benne, hogy bármelyik családtagommal ellentétben már ő felült volna a repülőre és tett volna velem egy jó nagy kört Angliában (is). Túl azon, hogy nagyon sajnálom, hogy még egy kicsit nem maradhatott, nemcsak a tőle még megszerezhető bölcs

A fene tudja miért, de a Rómeó és Júliát, mint történetet még mindig szeretem és kb. akárhányszor elém jön, annyiszor nézem meg, pedig mint tudjuk, a happyendet szeretem. Az eredeti művet többször is elolvastam, aztán a filmeket is, és ott van a musical, azt meg hagyjuk is, hogy hányszor néztem... a zenéjét is sokszor és sokféleképpen... A Szerelmes Shakespeare-t nagyon régen láttam, aztán kerültem újranézni valahogy, de már tudom, hogy miért. Jó egy hete láttam az ajánlót, hogy lesz a tévében - amit még fogni is tudok -, aztán majdnem elfelejtettem megnézni, közben meg tegnap délután mindettől függetlenül megint rányomtam a musicalre. Este nekiültem ennek a filmnek, és bár tudom, hogy hogy végződik, utolsó percig drukkoltam, hogy hátha már átírták... :) Persze nem írták át, úgyhogy megint bőgés lett a vége. :) De azt muszáj mondjam, hogy milyen zseniálisan összehozták, ahogy a saját szerelmük rímel arra, amit amúgy a színpadon eljátszanak, annyira, hogy már összemosódik