Shakespeare in Love- Szerelmes Shakespeare

A fene tudja miért, de a Rómeó és Júliát, mint történetet még mindig szeretem és kb. akárhányszor elém jön, annyiszor nézem meg, pedig mint tudjuk, a happyendet szeretem.



Az eredeti művet többször is elolvastam, aztán a filmeket is, és ott van a musical, azt meg hagyjuk is, hogy hányszor néztem... a zenéjét is sokszor és sokféleképpen...



A Szerelmes Shakespeare-t nagyon régen láttam, aztán kerültem újranézni valahogy, de már tudom, hogy miért.

Jó egy hete láttam az ajánlót, hogy lesz a tévében - amit még fogni is tudok -, aztán majdnem elfelejtettem megnézni, közben meg tegnap délután mindettől függetlenül megint rányomtam a musicalre.



Este nekiültem ennek a filmnek, és bár tudom, hogy hogy végződik, utolsó percig drukkoltam, hogy hátha már átírták... :) Persze nem írták át, úgyhogy megint bőgés lett a vége. :)
De azt muszáj mondjam, hogy milyen zseniálisan összehozták, ahogy a saját szerelmük rímel arra, amit amúgy a színpadon eljátszanak, annyira, hogy már összemosódik, hogy az most kinek is a szövege. Fantasztikus!
Külön történet, hogy mióta legutóbb láttam, már jártam élőben a Globe színházban, Greenwich-ben többször is és elismerésem a filmkészítőknek, amiért eléggé hihető lett minden helyszín... :)

Shakespeare-mesternek még tartozom egy úttal, hogy megnézzem, hol született és hol élt, ez még a listán van.



/azt csak halkan jegyzem meg, hogy már el is felejtettem, hogy Colin Firth is a filmben van és milyen egy szerepben - már megint; bezzeg a Homonnay-féle Paris-ság még mindig elbűvölő. :)/