Még mindig a szülinapomnál tartok, ami tök jó, és nehéz időkben igazi kincsek a hónapokkal előre megvásároltak színházjegyek, most épp a mai. Nagyon nehéz és agyzsibbasztó, lélekölő hetem volt, ott volt a fejemben, hogy színházjegyem van, de nem voltam tele izgalommal, inkább kicsit féltem, hogy vajon mi lesz az előadással és azt is tudtam előre, hogy nem Dolhával látjuk (márcsak Gubik P-t akartam elkerülni). Nem olvastam utána és nem akartam a zenéjét sem meghallgatni. Valamiért annyi rémlett, hogy nyista happy end és van egy szép nagy dal, de az nagyon sírós. Így indultam neki, hogy hát jó, 'Egyszer' megnézzük. Most pedig megnéztem, hogy mit írtam eddig a Once-ról az elmúlt években és jót röhögtem saját magamon. Linkelek, ha valakinek van kedve olvasni :) Idén májusban tudtuk meg, hogy lesz a Once: https://bernoblogja.blogspot.com/2019/05/once.html Egy öt évvel ezelőtti poszt, amikor láttam a kinti előadást (jó dolog ez a blog, mert már egy csomó mindenre nem is