Egyszer (de lesz ez többször is)
Még mindig a szülinapomnál tartok, ami tök jó, és nehéz időkben igazi kincsek a hónapokkal előre megvásároltak színházjegyek, most épp a mai.
Nagyon nehéz és agyzsibbasztó, lélekölő hetem volt, ott volt a fejemben, hogy színházjegyem van, de nem voltam tele izgalommal, inkább kicsit féltem, hogy vajon mi lesz az előadással és azt is tudtam előre, hogy nem Dolhával látjuk (márcsak Gubik P-t akartam elkerülni).
Nem olvastam utána és nem akartam a zenéjét sem meghallgatni.
Valamiért annyi rémlett, hogy nyista happy end és van egy szép nagy dal, de az nagyon sírós.
Így indultam neki, hogy hát jó, 'Egyszer' megnézzük.
Most pedig megnéztem, hogy mit írtam eddig a Once-ról az elmúlt években és jót röhögtem saját magamon.
Linkelek, ha valakinek van kedve olvasni :)
Idén májusban tudtuk meg, hogy lesz a Once: https://bernoblogja.blogspot.com/2019/05/once.html
Egy öt évvel ezelőtti poszt, amikor láttam a kinti előadást (jó dolog ez a blog, mert már egy csomó mindenre nem is emlékeztem - sajnos az akkori képek már valamiért nem látszanak, megnézem majd, hogy tudok-e pótolni):
https://bernoblogja.blogspot.com/2014/12/once.html
Még 3 évvel ezelőtt is oda voltam: https://bernoblogja.blogspot.com/2016/10/ronan-keating-falling-slowly-kitchen.html
és akkor a jelen:
Nagyon nehéz és agyzsibbasztó, lélekölő hetem volt, ott volt a fejemben, hogy színházjegyem van, de nem voltam tele izgalommal, inkább kicsit féltem, hogy vajon mi lesz az előadással és azt is tudtam előre, hogy nem Dolhával látjuk (márcsak Gubik P-t akartam elkerülni).
Nem olvastam utána és nem akartam a zenéjét sem meghallgatni.
Valamiért annyi rémlett, hogy nyista happy end és van egy szép nagy dal, de az nagyon sírós.
Így indultam neki, hogy hát jó, 'Egyszer' megnézzük.
Most pedig megnéztem, hogy mit írtam eddig a Once-ról az elmúlt években és jót röhögtem saját magamon.
Linkelek, ha valakinek van kedve olvasni :)
Idén májusban tudtuk meg, hogy lesz a Once: https://bernoblogja.blogspot.com/2019/05/once.html
Egy öt évvel ezelőtti poszt, amikor láttam a kinti előadást (jó dolog ez a blog, mert már egy csomó mindenre nem is emlékeztem - sajnos az akkori képek már valamiért nem látszanak, megnézem majd, hogy tudok-e pótolni):
https://bernoblogja.blogspot.com/2014/12/once.html
Még 3 évvel ezelőtt is oda voltam: https://bernoblogja.blogspot.com/2016/10/ronan-keating-falling-slowly-kitchen.html
és akkor a jelen:
Az első felvonás csak olyan szimplán jó volt, élveztem, hogy ez most valami más, nem a megszokott sablonos musical, hogy nagy dalok, bohóc dalok, nagy táncjelenetek, stb
Aki játszik, az zenél is, tehát nincs külön zenekar. Egészen új arcokkal is találkoztunk így, egész más hangzás, és egészen más egység, hogy a színész énekel-játszik-hangszeren játszik - koreográfiát követ, ÉS még zenekari tag is gyakorlatilag.
Ezen merengtem már szünetben is, hogy most valami újat látunk.
Aztán jött a második rész, egyre jobban mentünk előre, egyre több lett az érzelem, de olyan finoman adagolva és aztán egyszercsak történt Valami. Csodálatos borzongás futott át rajtam (ez ritka, mert bőgni és vihogni, huhogni szoktam, de borzongani nem túl sokszor) és tátva maradt a szám a nagy pillanattól, mert az a 6-8 ember valamit nagyon jól csinált EGYÜTT (több gitár, zongora, dob, stb). Innentől nem volt megállás, de akkor még mindig nem gondoltam, hogy már megint bőgni fogok a végére.
Megvolt a varázslat a végére és nagyon jó helyen is ültünk, szeretem ilyenkor figyelni a színészek arcát-tekintetét, hogy aki a végén meghajol és reagál a tapsra, az már a színész(ember) vagy még a karakter. Ez a saját hóbortom. :)
Hálás vagyok nagyon ezért a mai élményért (is) és minél előbb szeretném látni Dolhát is ebben a szerepben.
… és sokkal több nagy dal van benne, mint gondoltam vagy ahogy emlékeztem. :)
és igen, nem 'Egyszer' nézős. :)
Néhány perc és promo a magyar előadásból:
Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért.
Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani,
megfogni és soha el nem engedni.
Csitáry-Hock Tamás