berno

Nem szeretett egyedül lenni, hoztam neki ma társaságot. Hát nem szépségesek együtt? :)

Aki tudja, honnan lehetne előásni egy lakásra valót, szóljon, mert akarok egy hangulatos helyet magamnak kb ilyen szellemiségben (is)... :) Mármint hangulatban. :)

Ki a legeslegszebb kislány a vidéken? :)

Már kezdtem beleszürkülni és csüggedni a nyaralástervezés (sikertelen) útvesztőjébe,amikor végre, sok -sok nap után végre kisütött az előbb a nap! :) :)

Tegnapelőtt kitettem a face-es képre a zászlót és olimpiai jelet. Ez a képem amúgy már nagyon régi, ha jól emlékszem 12-es augusztusi, amikor a Krk-i nemzeti parkban voltunk. Szóval a kép nem épp új, a zászlóval együtt 49 like-os lett, azt hiszem, sőt biztos, ez volt a legnépszerűbb megmozdulásom a facebookon. :)

Az van, hogy az utazási bakancslistámon, de még a cipellős listámon is nagyon-nagyon sok úticél van, csak mindig valami gátol a megvalósításban, többnyire ugyanaz a tényező. Sikerült három nagy célpontra szűkíteni a kört, amit most, szeptemberig szeretnék megnézni. Szeptember elején, még az iskola előtt újra lesz négy nap szabim. :) A napokban az alábbiakat kell jól megtervezni és megnézni, hogy milyen nagy hozzájuk a takaróm, direkt nem azt akartam írni, hogy mennyire kicsi... Az érdekes az, hogy nem is emlékszem, hogy elmúlt hónapokban mikor vagy hol is gyűjtöttem be a komplett turista anyagot Shakespeare otthonához (hetek óta vadásztam az infokat most a weben, közben meg itt volt a szekrényben...); vagy Bath-hoz... Cornwall már rémisztően jön elém mindenhonnan, tök váratlan helyzetekben is. Cikkek, tv műsorok kapcsolgatás közben, könyv közepén, stb, stb... Sőt, az egyik kedvenc kisfiúék családosan heteken belül odaköltöznek teljesen váratlanul... Annyira 'kísé

Ma reggel órákig nem volt internetünk, nagyon fura érzés volt. Aztán összeraktam a napot, hogy mivel is foglalatoskodjak - több körben is folyton olyan jutott eszembe, amihez kellett volna net -, egész büszke kezdtem lenni magamra, hogy sikerült, és közben a kapcsolat is helyreállt. :) Szerintem is vicces, mert tényleg nagyon hozzászoktam már, hogy ha nem is kell éppen, de van hálózat itthon. És mára itthoni dolgokat terveztem, mivel második napja esik az eső és hűvös is van, nem igazán van kedvem kidugni az orrom, és közben egy csomó feladatot is gyűjtöttem ezekre a napokra. És végre már alszom is, minden nap egyre többet és éjszaka nem ébredek fel. Rég volt ilyen. :))

A múltkor épp arról beszélgettünk, hogy mindent oltári korán akarnak - és sikerül is - letolni a torkunkon. Épp, hogy vége lett az iskolának július 20-a körül, az összes üzlet kitette a Back to school táblát és akciókat, mintha már holnap kezdődne az iskola... A Halloween-be hamarosan már bele is fogunk fulladni és közben a karácsonyi feszítés is itt lesz bőven még advent előtt. Jó pár hete már annak, hogy azt láttam, a Harrods megnyitotta a karácsonyi részleget, és tessék, 146 nappal karácsony előtt a másik nagy flancos áruház, a Selfridges is megtette ezt. És amilyen hülye vagyok, és még sokan mások is, benézek majd, ha arra járok... http://londonist.com/2016/08/merry-christmas-from-selfridges?utm_content=buffer8fc3b&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=buffer

Amiről most írok, még Brighton-ban történt, több mint egy hete, de többször is eszembe jutott, tehát az eredeti tervvel ellentétben mégsem (nem) írtam róla, a kép is a kukába került, viszont még mindig pipa vagyok, ha eszembe jut - már pedig eszembe jut, szóval írni kell róla, így aztán kikukáztam a képet, kicsit szerkesztettem rajta, hogy leginkább az látszódjon rajta, ami a lényeg. Először nézzétek meg, aztán lehet olvasni: Bár a képen elsőre nem az látszik, amit mutatni szeretnék. (Csak a telefont kaptam elő gyorsan, talán leginkább azért, hogy később lássam, valóban megtörtént, megtörténhetett egy ilyen!) Nem a kép közepén lévő - távolról érkező - család a lényeg. A kép bal és jobb szélét kell nézni. Mint már írtam pár napja, nagyon hideg volt az időjárás és a nagy szél miatt igazán haragos volt a tenger, fürdőző alig volt, csak a szélén ugráló kismajmok és távoli vitorlások. Az égre nézve, láthatjátok, hogy itt már benne jártunk a délutánban. Épp olvastam, amikor csak ú

Óh július, örülök, hogy végre véget érsz ma éjjel, igazán kimerítő voltál...

Nos, ez az a pillanat, amikor örülhettek, hogy a fénykép nem hangos - zajos-lármás... ;)

Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: “Mennyit örültem az elmúlt héten?”- sokszor riasztó eredményhez juthatna. Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, …mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat. Mégis: egy adott pillanatban ezek kerekedtek felül. Ismerek olyanokat, akik számára a rossznak van valóságértéke, ha jó történik velük, azt álomszerűnek tartják. Ezeket az embereket elneveztem örömgyilkosoknak. Az örömgyilkos a kellemes jelenségeket addig-addig piszkálja, amíg valami kellemetlent nem talál bennük. (Popper Péter)

Ez a szépség egyedül maradt, ketten is eltávoztak, a héten kell neki társat találjak, ez nem állapot... :)