Kisfiúk
Amiről most írok, még Brighton-ban történt, több mint egy hete, de többször is eszembe jutott, tehát az eredeti tervvel ellentétben mégsem (nem) írtam róla, a kép is a kukába került, viszont még mindig pipa vagyok, ha eszembe jut - már pedig eszembe jut, szóval írni kell róla, így aztán kikukáztam a képet, kicsit szerkesztettem rajta, hogy leginkább az látszódjon rajta, ami a lényeg.
Először nézzétek meg, aztán lehet olvasni:
Bár a képen elsőre nem az látszik, amit mutatni szeretnék. (Csak a telefont kaptam elő gyorsan, talán leginkább azért, hogy később lássam, valóban megtörtént, megtörténhetett egy ilyen!) Nem a kép közepén lévő - távolról érkező - család a lényeg. A kép bal és jobb szélét kell nézni.
Mint már írtam pár napja, nagyon hideg volt az időjárás és a nagy szél miatt igazán haragos volt a tenger, fürdőző alig volt, csak a szélén ugráló kismajmok és távoli vitorlások.
Az égre nézve, láthatjátok, hogy itt már benne jártunk a délutánban. Épp olvastam, amikor csak úgy felnéztem a közeledő vízimentőkre, ezeket mindig megnézem magamnak, egyrészt mert odáig voltam a Baywatch-ért :), másrészt mert nagyon tisztelem őket, mert oltári bátorság kell már ahhoz is, hogy valaki elvállaljon egy ilyen állást, hiszen lehet, hogy többnyire semmi nem történik - szerencsére -, de a felelősség baromi nagy. És ha esemény van, bátornak kell lenni. Ketten voltak, az egyik ezen a képen nem is látszik, a másik a bal szélen térdeplő kék pólós.
Szóval épp ott örültem magamnak, hogy a leszorító erőm még mindig nagyobb, mint a parti szél - és nem vetődök a habok közé... :), amikor egy kisfiú jött/mászott ki a habok közül és a kékpólós társa épp azt kérdezgette tőle, hogy rendben van-e... Tehát itt lemaradhattam már valamiről, mert a kissrác nagyon prüszkölt, a rövidnadrágját a kezében hozta, a zoknija pedig fele arányban lent volt a lábáról és alsónaciban didergett... Szülő sehol... A vízimentő már elkezdett rádiózni, hogy ott egy gyerek, amikor a másik talált egy másik szülőtlen gyereket, a kicsi pelenkásat ott bal oldalt... Rajta csak zokni volt meg egy órákkal ezelőtt cserélt pelenka... Kérdezgette a környéket, hogy övék-e a gyerek, stb... Rádiózás tovább, egyszercsak kiderült, hogy ezek ketten testvérek, szülő sehol... A hideg rángatott és az ideg is, hogy milyen felelőtlenség ez - újra megállapítottam, hogy sürgős szabályozás kellene, hogy bárki-akárki NE lehessen szülő. Percek teltek el, nem is kevés, amikor egy nagydarab benga állat jött a kajáldák felől sörös pohárral a kezében... Megragadta a kisebbiket és konkrétan maga után húzta, a másik loholt mellette, kezében a rövid nadrágjával...
Semmi köszönetnyilvánítás, vagy bánkódás, vagy aggodalom kifejezése... A két vízimentőn távolról is látszott, hogy ők sem fogták ezt fel teljesen, pedig gondolom láttak már egysmást...
Először nézzétek meg, aztán lehet olvasni:
Bár a képen elsőre nem az látszik, amit mutatni szeretnék. (Csak a telefont kaptam elő gyorsan, talán leginkább azért, hogy később lássam, valóban megtörtént, megtörténhetett egy ilyen!) Nem a kép közepén lévő - távolról érkező - család a lényeg. A kép bal és jobb szélét kell nézni.
Mint már írtam pár napja, nagyon hideg volt az időjárás és a nagy szél miatt igazán haragos volt a tenger, fürdőző alig volt, csak a szélén ugráló kismajmok és távoli vitorlások.
Az égre nézve, láthatjátok, hogy itt már benne jártunk a délutánban. Épp olvastam, amikor csak úgy felnéztem a közeledő vízimentőkre, ezeket mindig megnézem magamnak, egyrészt mert odáig voltam a Baywatch-ért :), másrészt mert nagyon tisztelem őket, mert oltári bátorság kell már ahhoz is, hogy valaki elvállaljon egy ilyen állást, hiszen lehet, hogy többnyire semmi nem történik - szerencsére -, de a felelősség baromi nagy. És ha esemény van, bátornak kell lenni. Ketten voltak, az egyik ezen a képen nem is látszik, a másik a bal szélen térdeplő kék pólós.
Szóval épp ott örültem magamnak, hogy a leszorító erőm még mindig nagyobb, mint a parti szél - és nem vetődök a habok közé... :), amikor egy kisfiú jött/mászott ki a habok közül és a kékpólós társa épp azt kérdezgette tőle, hogy rendben van-e... Tehát itt lemaradhattam már valamiről, mert a kissrác nagyon prüszkölt, a rövidnadrágját a kezében hozta, a zoknija pedig fele arányban lent volt a lábáról és alsónaciban didergett... Szülő sehol... A vízimentő már elkezdett rádiózni, hogy ott egy gyerek, amikor a másik talált egy másik szülőtlen gyereket, a kicsi pelenkásat ott bal oldalt... Rajta csak zokni volt meg egy órákkal ezelőtt cserélt pelenka... Kérdezgette a környéket, hogy övék-e a gyerek, stb... Rádiózás tovább, egyszercsak kiderült, hogy ezek ketten testvérek, szülő sehol... A hideg rángatott és az ideg is, hogy milyen felelőtlenség ez - újra megállapítottam, hogy sürgős szabályozás kellene, hogy bárki-akárki NE lehessen szülő. Percek teltek el, nem is kevés, amikor egy nagydarab benga állat jött a kajáldák felől sörös pohárral a kezében... Megragadta a kisebbiket és konkrétan maga után húzta, a másik loholt mellette, kezében a rövid nadrágjával...
Semmi köszönetnyilvánítás, vagy bánkódás, vagy aggodalom kifejezése... A két vízimentőn távolról is látszott, hogy ők sem fogták ezt fel teljesen, pedig gondolom láttak már egysmást...