berno

Ezt valahogy annyira szeretem, hogy minden évben meghallgatom (és megosztom) karácsony után. :)

A karácsonyi pakolásban az emlékes dobozból kiesett egy picire összehajtogatott papír, egy e-mail, amire nem is emlékeztem, hogy kinyomtattam... :) Még most sem hiszem el, hogy ezt tényleg eltettem, hiszen elég semmis dolog, de úgy látszik akkor nem volt az. ;) A megszólítást és az elköszönést elhagyva idemásolom azt az egy sort, aminek akkor nagyon örültem: "... csak hogy lásd milyen hatással van rám a szenvedélyed..." Ez gyakorlatilag bármire vonatkozhatna, ugyebár :)) de az e-mailhez tartozott egy fénykép is, ahol az illető erősen támaszkodik egy masinának. :) És akkor lepleződjünk le: Pár évvel ezelőtt erősen TúróRudi-függő voltam és ezt eléggé lehetett rólam tudni, de hogy ennyire, azt én sem sejtettem... :) A kb két évvel korábbi állapot ahhoz mérve már elenyésző. :) Szóval a levél írója meglátott valahol egy Túró Rudi automatát a nyári sötét éjszakában, - egy ilyen gép már egymagában is maga lehet a mennyország :)), hosszan küzdöttem, hogy az egyik helyünkre

Ez volt a moziban látott film: Tetszett és kicsit rácsengett a könyvre is, amit olvastam. Meg is nézném mégegyszer, mert egy-két részlet főleg nagyon tetszett, meg eléggé alulról láttam-néztem ugye a második sorból. :) Az előzetesben nem teljesen ugyanazok a szinkronhangok vannak, meg a kislány beszólása is gyengébb itt, mint a filmben. :) A családi ház, ahol az egész karácsonyi vacsora zajlik, gyönyörű. Akarok olyat. :) Charlotte Cooper (Diane Keaton) a tökéletes karácsonyról álmodik, amikor esik a hó, sül a pulyka, illatoznak a sütemények, és boldog egyetértésben összegyűlik az egész család. Mindent el is követ ennek érdekében, csak egyvalamivel nem számol: a családtagokkal. Mert ahol négy generáció gyűlik össze, ott előbb-utóbb kitör a káosz... Charlotte és Sam Cooper (John Goodman) negyven éve házasok, és a szeretet ünnepén ők látják vendégül az egész rokonságot. Lányuk, Eleanor (Olivia Wilde) csinos, okos és meglehetősen frusztrált, mert még nem sikerült megt

Az első kiolvasott könyvet még Rozikával kezdtem el a repülőn. Nagyon tetszett, nemcsak azért, mert repülőn ismerkedtek meg (bár ez mindig mindenhol nagyon tetszik). Bár kicsit furcsálltam, hogy két tizenéves gyerek ennyire érett legyen bizonyos dolgokban, de szerettem a karaktereket, főleg a lány apját. Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? Négy perc általában alig valamire elegendő ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól Hadley-é pedig a 18A-ra. A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról

Ez nagyon tetszett, és újra mondom, van néhány kutya(fajta), na nem túl sok, akikkel szimpatizálok (a medvéken kívül). :) http://wmn.hu/2015/12/18/teddy-a-csodakutya/

http://www.konyvjelzomagazin.hu/hir/autoszerelok-jatsszak-el-a-vilaghiru-festmenyeket--rendkivuli-fotok Erről most az jutott eszembe, amikor sok évvel ezelőtt beindítottuk az Egyetemen a Lelkigondozó képzést, számos megbeszélés volt előtte, hiszen valahogy meg kellett tölteni a tantervet, a szakalapítást realizálni kellett, a közben felvetődő kérdésekre adandó válaszokról nem is beszélve. Volt mit csinálni és szervezni is bőven, azt a két évet, amit abban töltöttem, szerettem nagyon. Akkor még helyileg a TF-en laktunk, és hát mindig máshol voltak a megbeszélések. Persze mindig ki kellett plakátolni a bejárathoz, hogy hol lesz a 'lelkigondozói megbeszélés', időponttal, teremmel megjelölve. Aztán utána - ha nem felejtettem el letépkedni- a plakát landolt a kukában. Egyszercsak, az éves leltár közeledtével a régi épület alagsorában jártam, ott lakott a leltáros asszonyság meg minden kiszolgáló, ellátó egység, az asztalostól a lakatosig mindenki. Épp megyek a folyosón, amikor

http://www.szabadfold.hu/aktualis/ez_hit_nem_uzlet_somody_imre_

Pilinszky János Az újév küszöbén   A számadás és a tervezés napjai egybeesnek az óév végén és az újesztendő küszöbén. Mert bár együtt forgunk a kozmikus idővel, szívünk és szellemünk túlcsap a napóra mutatóján. Számadásunkkal és reményeinkkel szabadon közlekedünk abban, ami elmúlt és abban, ami el se érkezett még. Törékenyebbek vagyunk az anyaföldnél, mégis bizonyos értelemben függetlenebbek nálánál. A Föld minden évben meghal, szemünk láttára hóba-fagyba dermed pályája törvényei szerint. Persze mi is meghalunk egyszer, s akkor valóban meghalunk, de a mi végérvényes halálunk – hitünk szerint – egy valódi öröklétbe fordul át. Innét, hogy bár törékenyebbek vagyunk a fölénk feszülő égboltnál, e törékenységünkben is – reményeinkkel és számvetéseinkkel – fölébe növünk az égi mechanizmusnak, földünk és csillagaink örökös jelenének. Épp abban, hogy mulandóságunkat érzékeljük is, fészkel meghívatottságunk reménysége. Hogy szenvedésünk mélyebb a kövek és a föld szenvedésénél, szintén ettől va

Valami hasonlóra gondoltam én is, amikor azon gondolkoztam, hogy a cetlikkel mihez is kezdjek így egy év után. Szép füzet is van talonban, azt hiszem tényleg ez lesz a megoldás és érdekes lesz pár év múlva újranézegetni. :) http://lelkizona.blog.hu/2016/01/02/halanaplo_gondolj_vissza_halaval_az_elmult_evedre

Még nem vagyunk olyan messze a karácsonytól, bár a következő messze még, hogy ezt ne olvassuk el. Mindig érvényes szerintem. A Karácsony Csodája Itt a régóta várt pillanat! A lármás, zűrzavaros, nagy nyüzsi. Mostanáig kóboroltál az üzletekben, plázákban, butikokban. Mostanáig fizettél, szállítottál, főztél, sütöttél, csomagoltál, cetliket írtál, takarítottál, hurcoltad haza a fát, fölállítottad, gyertyákkal, izzókkal, angyalhajjal ékesítetted. Dolgoztál, robotoltál, igyekeztél, lihegtél és gyötörted a lelkedet: “Kit felejtettem ki?” Most végre itt van mindenki. Akikre azt mondja a nyelvünk: a hozzátartozóid. Jó szó. A sok milliárd ember nem tartozik hozzád. Ők igen. Nem tudni, miért. Így alakult. Ők jönnek el az ágyadhoz, ha beteg leszel, és ők állnak majd legközelebb a koporsód körül. A többi ember távolabb él tőled. Most itt van körülötted az a néhány ember, aki a sorsod játékában főszerepet kapott, nem tudni, miért. Mint egy színdarab fontos jelenetében, összejöttek mind, csomago

... hát én nem állítom, hogy ez teljesen igaz, sem az, hogy imádnám őket, de azért fussátok át ezt: http://wmn.hu/2015/12/27/7-ok-amiert-imadom-az-angolokat/

Óh, ezt várom is, mert elolvasni valószínűleg nem fogom: http://www.evamagazin.hu/evatv/45255_vadiuj_kosztumos_minisorozat_a_bbc-tol.html?utm_content=buffer5cbe3&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=eva_facebook

Tegnap elkezdtem, aztán végül ma reggel néztem meg ezt a filmet. Emlékszem, tavaly is megnéztem, de aztán megfeledkeztem róla, mígnem valakinél megláttam a falon és rájöttem, hogy már kerestem, mert egy részlet nagyon eszemben volt hetek óta, de nem jöttem rá, hogy melyik filmben volt. :) Szilveszter éjjel Tagadhatatlanul a romantika december 31. utolsó óráinak főszereplője. Rengeteg szerelmes várja izgatottan az éjféli csókot, mások életre szóló fogadalmakat tesznek a varázslatos estén - megint mások pedig úgy döntenek, esélyt adnak valakinek. A szeretet persze több formában is megnyilvánul ilyenkor: a megbocsátásban, a megértésben. A szív legfontosabb ügyei több, egymással párhuzamosan futó, egymást átszövő történetben bomlanak ki. A helyszín New York, a lélegzetelállító város a maga pezsgésével, ragyogásával. Van, aki új életet akar kezdeni, és van, aki a régihez ragaszkodik - csupa nagy kezdet, bátortalan újrakezdés, happy end, átverés és vallomás, remény és csalódás

Bár van tőle egy könyvem, de nem abból főztem, vagy nem abból tanultam főzni, ez a cikk nagyon tetszett. :)

Mivel franciául (sem) nem értek, megkérdeztem a google fordítót, hogy mit is jelent ez a cím, azt mondja: Eljön a nap... Ma reggel óta ezt az embert hallgatom, közben pakolgatok, blogolok és nyitom a tiszta lapokat - remélem. :)

Erre talán itt emlékeztek: Immáron több mint két éve kaptam a kilépésemkor. Bár már elsőre nagyon-nagyon tetszett, mégis sokáig dobozban volt. Aztán a fülbevalót utána kb fél évvel feltettem, de nagyon húzott, elmentem benne-vele egy találkozóra, de úgy éreztem nagyon húz le, pedig valójában pillekönnyű (és gyönyörű). Most indulás előtt gondolkoztam, hogy melyik nyaklánc-fülbevaló legyen rajtam így évvégén, meg amit szívesen is hordok és akkor előkerült ez (eddig Pesten volt dobozban), most eljött. Jó volt viselni,sok jó dolog jutott közben eszembe és éreztem, hogy talán így ennyi idő után végre sikerült hátrahagyni azokat a pocsék dolgokat, amik leginkább a felmondáshoz vezettek. Jó gondolat az év utolsó napján, nem igaz? :) Az érdekes az, ami utána jött, hogy ez rajtam volt és utaztam, meg minden. Ültem az asztalnál és épp ettünk meg beszélgettünk (még mindig az utazós cuccban), amikor a kicsi mocsóta az öt évével megszakította az étkezését (nála ez főleg nagy dolog!

A most következő cikket a repülőn olvastam, ha igaz, akkor a legújabb Nők Lapjából. Ezt a házaspárt mindig kíváncsian nézem, vagyis mindig kíváncsian olvasok róluk, mert nagyon értelmesnek és normálisnak tűnnek. /remélem úgy-ahogy olvasható lesz, katt rá és akkor feljön nagyobban, persze a minőség nem az igazi, de a lényeg talán átmegy/

Mivel délben repültem, nem sok mindenre volt már lehetőség, csak újabb pakolásra és kiérni a reptérre. Csodás napos idő búcsúztatott engem is és az évet is. Feladtam a poggyászt, és minden ment a szokásos úton. Gépre szállás előtt egy kislány ment előttem az anyukájával és ezt a rózsaszín csodát húzta maga előtt , a hóna alatt meg egy baba volt. Nem sikerült teljesen a fotó, a baba lemaradt, de nem akartam feltűnősködni, a kicsi lány egyébként felettébb hisztis és ingerült volt. :) Szerencsére nem a közelemben ült. :) Amúgy nagyon csajszis volt, mert ruhában volt és csizmában, és mint látjátok, nem sokkal volt nagyobb a bőröndjénél. Nagyon hamar Londonban voltunk, idő előtt landoltunk, minden flottul ment, egészen a vonatig. Merthogy nem volt vonat, csak vonatpótló.... Közben a ragyogó napsütést hirtelen szürkeség és eső váltotta fel, sok órás utazás kezdődött... A reptéren rá kellett jönnöm, hogy akkor hogy is lehetne hazajutni, vagy hogy is hívjam ezt itt.

Délelőttre marad millió elintézni való és egy meg nem valósult találkozó. :( A nap csodásan ragyog, az ég gyönyörű és úgy alakítom, hogy legyen egy kicsi időm a Bazilikában és előtte a vásárban. Múltkor ugye írtam erről, hogy miért is fontos. Nagyon szépre diszitették karácsonyra, szerintem vízkeresztig biztosan így marad, a belső betlehem is gyönyörű, aki teheti, ugorjon be: A legfontosabbakat elintéztem, aztán hazaszaladtam ebédelni (gyakorlatilag szószerint), majd irányba tettem magam a karácsonyozás újabb felvonásának. :) Utána mozit terveztünk, az első helyet otthagytuk, mert nem akartunk az első sorban ülni, átmentünk máshova, ahol már a második sorig küzdöttük magunkat. :) Később írok a filmről, külön posztban. Ezeket az érdekes 'karácsonyfákat' ott találtuk (Allee): Nos, így telt az év utolsó előtti napja, igazán nem mondhatom, hogy unatkoztam volna. :)

A hatodik nap hajnalán (8-ra) befekszem a kozmetikába, ami tizenvalahány km-re van tőlünk, de csoda jól dolgozik a nő és előtte még izgulok, hogy a novemberben leegyeztetett időpont meglegyen, ráadásul a lánya 20-ra várta a babát, aki ekkor még mindig nem született meg. :) Mindenki értük izgult, amíg ott voltam, többen is bejöttek, hogy már nagymama lett-e. :) Aztán a másik érdekesség, hogy akik ott voltunk, egyikünk sem otthon él már -vagy jelenleg. Akik előttem távoztak, mindkét lány Ausztriában dolgozik, akkor ott voltam én magam, aztán közben jött egy anyuka, akinek a lánya előtte nap kerekedett fel, hogy Tirolban dolgozzon, aztán utánam még jött valaki, aki meg Dublinban dolgozik... És amikor távoztam, mégcsak fél 10 múlt... Utána otthon még befejezem a második könyvet is (erről is később), felhív valaki, akivel már rég nem beszéltem, főleg nem találkoztam és nagyon jól esik. :) Utána még összeszedem a cókmókomat és újra buszra szállok, természetesen a sofőr most is Bandi. :)

Az ötödik napon aztán megpihentem. :) Úgy rémlik egész nap csak rejtvényt fejtettem meg olvastam. Csodálatos volt :)

Ez már a negyedik nap és rekord sebességgel telik el. Délelőtt még pakolok kicsit, rendet rakok a könyvek között (sokan vannak most bezsúfolva a régi szobám polcaiba), és a cd-k, dvd-k sem maradhat ki. Egy kisebb tartót megtöltök a kedvenc vagy régen látott dvd-kkel és elhozom őket, ezekről majd alkalmasint. :) Egészen jól haladok, már látom magam délután kiterülve a kanapén a pléd alatt az új könyvvel, amikor telefonál a fodrász, hogy nem mennék-e mégis inkább ma, mert holnap nem igazán ér rá (disznót vágnak :) ). Hát így megy ez, vasárnap délután egyre tehát elmegyek fodrászhoz. :) A délután nagy részét ott töltöm, utána még beugrok a másik tesómékhoz, aztán máris este van.

A hazai ízek, illatok kellő energiával töltenek el, úgyhogy nekiesek az összes szekrényemnek és nem kímélem a már nem jó, vagy nem tetsző ruhákat. Nem egyszerű a hadművelet, de egészen elégedett vagyok a végeredménnyel, közben olyan dolgok is újra a kezembe kerülnek, hogy a nosztalgia sok hulláma önt el. Úgy mint a régi magnókazetták, mekkora kincs volt mindegyik, vagy egy 90 perces új TDK, és hát még a magnóból felvett mixes kazim, egyet el is tettem emlékbe, valahogy majd meghallgatom egyszer, hátha nem szakad el, kíváncsi lennék, hogy ezen vajon mik vannak. :) Aztán előkerül más is, a kisbaba időkből a kiságyból a lepedőm, vagy az ovis huzatom (a lila), vagy az otthoniakat, amit a nagyanyám varrt, teljesen a Tv-Maci miatt. :) Ezek olyan emlékek, amit semmiért nem adnék. És hát a pakolásnak itt még nem volt vége, előjöttek az emlékül eltett irataim, az okleveleim (általános elsőtől a középiskolai OSZTV-s eredményig. Ezek időről-időre előszedem, nagyon s

Hajnali ébredés, korai indulás, a Népliget gázolaj szaga is olyan ismerős és megszokott. :) Bár kevés hittel, de a megszokott újságosom felé indulok, hátha be tudom gyűjteni a megszokott lapjaimat és láss csodát, nyitva van! :) Épp fizetni készülök, amikor nagyon régről ismerős hang zengi mögöttem a Boldog karácsonyt mindenkinek!-et. :) Na, ki találja ki, hogy ki lehet az...? Aha, hát persze, hogy Bandi, a buszos. Azt hiszem senkivel nem utaztam ennyit, minden km-t összevetve, mint vele. Elképesztő. :) És azon veszem magam, hogy semmi meglepő nincs ebben, hogy ma is dolgozik. Egyértelmű. :) Klassz, komor ködben és sejtelmes szürkeségben utazok, nagyon élvezem. Olvasok, bólogatok, zenét hallgatok, ahogy szoktam. Apukám már vár a busznál, otthon aztán reggeli, majd nyilván pakolok, mert mást sem csinálok :), aztán elindulunk Cell felé, ahol családi ebéd van és vár több vödörnyi madártej (rendelésre) :) És az egyik kedvenc ajándékom is, mert érdekes módon erre a karácsonyra medveileg

A karácsonyi témát valahol pont ott hagytam abba, ahol épp elkezdődött. 23-án későn zuhantam ágyba, amire minden dolgom a helyére került és még az 'ehető' fát is elintéztük. Aztán nem igazán tudtam aludni, mert akárhogy is nézem, ez volt az első hajnali karácsonyom. Egészen izgultam. :) 5,37-kor arra riadtam fel, hogy elaludtuk a karácsonyt, nem lesz idő ajándékozni, mert rohanni kell a gépre. :) Vaklárma volt, igaz, nem sokkal később kóbor gyereklépteket hallottam a folyosóról, Alex izgalmában már járkált, Matthew pedig nem sokkal később ébresztés 'áldozata' lett. Mindenki (felnőtt részről) letámolygott a földszintre, az összes, mind a kettő gyerek pedig izgatottan ugrabugrált - az élet igazságtalan, újfent megállapítottam. :) Szóval mi hárman nagyon pislogva próbáltuk magunkat ültünkben megtartani a kanapén, a két kicsi meg alig kapott levegőt. :) Annyit tudtunk megereszteni, hogy énekeljenek valami karácsonyost, és első sokkjukban magyarul kezdtek rá, aminek nagyo