December 31. utolsó nap, szinte minden értelemben

Mivel délben repültem, nem sok mindenre volt már lehetőség, csak újabb pakolásra és kiérni a reptérre. Csodás napos idő búcsúztatott engem is és az évet is.
Feladtam a poggyászt, és minden ment a szokásos úton.

Gépre szállás előtt egy kislány ment előttem az anyukájával és ezt a rózsaszín csodát húzta maga előtt , a hóna alatt meg egy baba volt. Nem sikerült teljesen a fotó, a baba lemaradt, de nem akartam feltűnősködni, a kicsi lány egyébként felettébb hisztis és ingerült volt. :) Szerencsére nem a közelemben ült. :) Amúgy nagyon csajszis volt, mert ruhában volt és csizmában, és mint látjátok, nem sokkal volt nagyobb a bőröndjénél.

Nagyon hamar Londonban voltunk, idő előtt landoltunk, minden flottul ment, egészen a vonatig. Merthogy nem volt vonat, csak vonatpótló.... Közben a ragyogó napsütést hirtelen szürkeség és eső váltotta fel, sok órás utazás kezdődött...
A reptéren rá kellett jönnöm, hogy akkor hogy is lehetne hazajutni, vagy hogy is hívjam ezt itt. Sikerült, egy addig soha nem hallott helységig kellett elmenni busszal, ott várakozni nem keveset, majd onnan a célig elvonatozni, ahol majd az itteniek közül valaki összeszed.

Kezdett nagyon elegem lenni már az utazásból, de közben hálát adtam a tudásomért, hogy sikerült megérteni, hogy hogy is tudnám elhagyni a repteret.

Itteni idő szerint 5 óra volt, hogy megérkeztem, ami otthon már 6, és otthoni idő szerint fél 10 után elindultam a reptér felé...

Aztán a mocsóták legalább már vártak és örültek is, úgyhogy kicsit megmelegedett a lelkem.

Nagyon fáradt voltam, az esti pezsgős koccintás után visszavonultam, a magyar éjfélt még megvártam, meg az elnöki beszédet, aztán eltettem magam az új évre. :) Őrült egy szilveszter volt, nem igaz? :)