berno

Úgy szeretem őket, olyan kis 'igénytelenek' és egy kicsi, tényleg kicsi gondoskodás és napfény ezt műveli velük:

Na jó, amit most olvasni fogtok, én meg írni, talán még én sem hiszem el, de remélem, mégis igaz - lesz! :) December óta nem tudom, hányszor jutott eszembe, hogy vajon tényleg megtörtént az a koncert a tökéletes nappal, vagy csak hangosan és nagyképernyőn néztem-e a youtube-ot... :)) Legalább ennyiszer kattogtattam, hogy tényleg igaz-e, hogy május 18-ra, amikor újra Londonban lesz Josh, már eladták a teljes házat... (és nem akármilyen házról van szó: Royal Albert Hall) Legutóbb múlt héten vadásztam, eredménytelenül. Aztán ma valami történt. Túl azon, hogy amióta csak meglett, vagyis végre sikerült a nyelvvizsgám, amivel egyenes út vezet az oklevél átvételig, sokat gondolkoztam, hogy valamivel meg kellene lepjem magam, de annyi volt az 'esős nap', hogy nem is tudtam, mire vágynék... Vagy vágyhatok-e valami extrára a papíron túl is. :) Aztán ma délután rendet raktam az összes (kettő és negyed) szekrényemben, sütött a nap is, és a youtube csak ontotta a szép férfihango

Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették. A többi csak rögeszme, lázálom, értelmetlen rohanás, én most az igazi szeretetről beszélek, amelyben sok áldozat és lemondás is van. Főleg az. Csak hogyha szeretünk: észre sem vesszük. A szeretet meleg. És ha elmúlik, azt mondjuk: kihűl. Ezért ég „harminchat fokos lázban” a testünk, mert élet és szeretet: egy. Ha már nincs szeretet, élet sincs. Ezért a halálban a testünk is kihűl. A szeretet légkörében meleg van. És ez ott kezdődik, hogy belőlem árad. Énbelőlem indul. Meleg lesz körülöttem. De ez csakis akkor jöhet létre, ha magammal is jó viszonyban vagyok, ha van bennem valaki, akit szeretek. Ha azt érzem, hogy jó magammal is együtt. Mondják ezt harmóniának is. A szó nem fontos. Mindenki tudja, miről van szó. Nem értelmi, nem is érzelmi kérdés. Nem is csak sugárzás kérdése. Több. Életkérdés. Ha szeretek, jó élni. Ha nem… csak szorgalmi feladat az életem.

Ezeket a csodákat tegnap találtam szemben a parkban. És még millió színben ezután fog nyílni.

Amikor reggel kapok egy e-mailt,amiben azt írják,hogy elkészült Az oklevelem, mikor tudnám átvenni,hát akkor fülig ér a szám, és máris elindulnék érte. :)) És újabb jó pont az ügyintézőnek,nem várta ki a határidőt, félidőben megcsinálta.