berno

https://www.youtube.com/watch?v=L9POM_c5wS0 Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak... Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Na kérem, máris itt a 4200. bejegyzés! :)

Ezt a cikket már rég lementettem magamnak, de eddig nem olvastam el, most végre volt rá erőm és időm is, és mutatom is nektek is. Sokszor írok a Bátor táboros éveimről, és azt is érzem mostanában egyre többször, hogy ha majd hazamegyek, újra felveszem velük a kapcsolatot, nagyon szívesen dolgoznék velük, akár önkéntesként, akár főállásban. Sok gondom volt velük pedig még cimboraként, bár ez a tábor akkor még nem így nézett kis és sokkal kisebb méretekben is működött, de tartósan jót csinálnak és fontosat. A cikk írójának van néhány kretén mondata, de legalább a lényeget is meglátta. És leginkább megírta a cikket. Arra is sokat gondolok, hogy valami hasonló, vagy legalább valami pozitív hangú utánkövetés a felnőtteknek is jó lenne, ha már ilyen megmagyarázhatatlanul sok az efféle kíméletlen megbetegedés. Az összes táboros 'gyerekemre' örömmel gondolok vissza, még a böfögő kamaszokra is, egy-egy hetet kaptam az életükből, de ennél sokkal többet is, meg az abszolút az

Amit most mutatok egy interjú utolsó bekezdése. Nők Lapjás cikk és Borbás Marcsival készült. Sok emlékem van ilyen levesről, mi új levesnek hívjuk és a világ legfinomabb levese, egyenesen a kertből.

Keresem, hogy hogy lenne kedvem minél többször a kezembe venni az angol cuccot, hát létrehoztam valami szépet, hogy ezen már ne múljon... :) Kicsit gombhoz a kabát, mert először a tollat találtam meg, aztán a mappát és a füzet nem tetszett, így vettem egy ív csomogolópapírt meg egy snassz füzetet, meg egy volt itthon, hát kész az új cucc. :)

Van néhány megtorpanásom angolból, mikor és kinek nincs ugyebár... Múltkor aztán a könyvesbolt tájékán jártam, bementem és vettem egy nagy falatot célkitűzés tekintetében... Jó lenne végigérni rajta, nagy dicsőség lenne.

Matthew kapott még házifeladatot erre a hétre is - szerdán mennek majd utoljára - , kicsit olyan visszatekintgetős házi volt, mit szeretett, mire emlékszik szívesen, stb stb... És az egyik ilyenhez beírtam, hogy Amy... Rögtön leesett, hogy az Amy az a tanítónéni... Mondtam, hogy megértem, de talán még se azt írjuk, hogy Amy... :) Így aztán beírta, hogy Miss Timms....

Ezt Blenheim-ben találtam, leparkoltak. :)

Az van, hogy ha valami biztosan nem csap bennünket, az a saját lelkünk. Tutira. Lassan négy éve voltam ezen a helyen először, és azóta bármikor kaptam tőlük a hírlevelet (pedig már alig hagytam meg néhány helyet, amit még fogadok), annyiszor sóhajtottam fel és öntött el az elvágyódás... Tudtam, hogy még vissza fogok menni (van még néhány ilyen városom :) ). Megvettem hát a jegyet, amiből megint éves jegyet tudtam csinálni, tehát születésnapomra is elviszem magam, és látni fogjátok, hogy a táj annyira gyönyörű volt most is, vagyis az is, hogy minden évszakban el kell menni a következő egy évben. Ez szimplán az egyéves tervem része. Szóval leszálltam a buszról és máris nagyon jól éreztem magam (főleg, hogy előtte még Oxfordban gyorsan megleptem magam valamivel, amire legalább évek óta vágytam - később fogom is mutatni, és ez már szülinapi ajándék, hiszen két hónap múlva ünnep lesz ... :))) Ahogy elindultam a kastély felé, ezekből a felhőkből bizony esni kezdett: Kicsit mor

Az időjárást meg sem néztem múlt vasárnapra, mert tudtam, hogy sok jóra nem lehet számítani és a végén még meggondolom magam, ezért a buszjegyet is előre megvettem és még fel is készültem, menetrend, térkép, tudnivalók, stb... Aztán reggel nem bírtam úgy kimászni az ágyból, ahogy fejben elterveztem, úgyhogy kb egy jó órával később indultam neki. Az idő valóban nem volt túl rózsás... Oxford felé félúton: Viszont annyira szép volt az égbolt, igen, még így is, hogy nem is olvastam a kétórás úton, csak néztem a(z érdekesen) kéklő eget. :) Aztán ahogy odaértem Oxfordba, vitt a lábam, vagy a lelkem, térkép nélkül meglett a turista központ (nem a főutcán van), és egyből ugrott be minden, amit közel négy éve láttam. Nem véletlenül vágytam vissza, ebből is éreztem, hogy jó döntés volt. Viszont annyira vágytam a másik helyre és annyira sok volt a turista is, hogy nem lehetett szinte moccanni sem a városban, úgyhogy irányba tettem magam és elindultam a Blenheim Palace-hoz. Oxford már m

Múlt vasárnapra maximumra nőtt a teltház, mint olyan létszáma, plusz vendégeket vártunk, tehát kellően jólszocializált létemre odébbálltam. :) Nem ám, az történt, hogy a vendégekhez végképp semmi közzel nem bírtam, és pokoli fáradt voltam, tehát ki kellett kapcsolni. Régóta visszavágyós helyre készültem, egyrészt mert már tényleg hiányzott és szerettem volna újra látni, másrészről pedig biztosra akartam menni. A választás Oxfordra és a Blenheim Palace-ra esett. Régi és jó memóriájú blogolvasóknak talán rémlik, hogy Oxford volt az egyik búcsúajándékom, amikor 2012-ben lezártnak gondoltam (ha-ha) az (első ciklusú) nanny pályafutásomat. Mutatom az akkori blogbejegyzeéseket: Oxford:  http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2012/09/bucsuajandek-3.html Blenheim Palace:  http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2012/09/ajandek-magamnak.html

Ma esti koncertajánlatom: Zorán - A dalok és mi https://www.youtube.com/watch?v=c3JPZ8eWI58

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel: “Vak vagyok. Kérem, segítsenek!” Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: “Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.” Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt: “Tavasz van, és én nem láthatom.” Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul! (Popper Péter)

http://www.evangelikus.hu/akkor-is-isten-gyermeke-vagyok-ha-bantanak-pal-feri

És szeretem az egyszerű embereket, Akik nem tudnak az eszmék poharáról, És tenyérrel isszák a forrás vizét. Akiknek a szó csak önmagát mondja, És kurta beszédük igen és nem. Akik nappal dolgoznak izzadással, És éjjel egyhuzamban, álom nélkül alszanak, És nincsen mellékíze fekete kenyerüknek, És nincsen mérge ajkukon a csóknak. Sohasem láttak szillogizmust És Pantheont és Parszivált, De látják nőni a füvet, És néven szólítják a nyájban a bárányt. Vasárnap énekes misére mennek És délután harmonikáznak a kis padon a ház előtt. Süveget gyűrnek a fergeteg elé, És mosolyognak a májusi esőnek, Harisnyaszárba gyűjtik a garast, Szebben halnak meg Sokratesnél, És emberbimbót úgy teremnek, Akár a kiskert orgonát. ‪‎Sík‬ Sándor: Bölcsek (részlet)

Úgy hírlik, otthon is meg lehet ismerni, milyen amikor 15 fok van nyáron napközben. :) Lehet velem szolidarítani... :) Én segítségül mutatok egy picurka könyvlistát, amire azt mondják, mindenképp látni kell, nekem is listán vannak, bár van amelyiket már láttam. Lehet, hogy ez lesz a holnapi program, mert itt is újra gyűlnek a felhők. http://noklapja.nlcafe.hu/kulonszamok/kulonszamok-szerelem/2016/07/01/legendas-romantikus-filmek-amiket-legalabb-egyszer-az-eletben-latni-kell/

Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse saját történetét minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet. Popper Péter

Tádámm-tádámm és dobpergés, nagy nap lesz a holnapi, hiszen holnap lesz pontosan ÖT éve, hogy megszületett az első blogbejegyzés! :) A blogot kicsit előbb elkezdtem kreálni és változtattam sokszor is, és mutatom is az első bejegyzést, ami még nagyon kis sete-suta, nehezen találtam a hangomat így leírva: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2011/07/kezdetek.html Pontosan emlékszem arra az időszakra, és arra is ami utána következett. Őrület, hogy már öt éve... Most itt lesz pár évforduló majd, egyik-másik érdemel majd némi nosztalgiát vagy ezért, vagy azért... ;) De addig is Boldog szülinapot berno-blogja! Örülök, hogy vagy nekem és hogy vagytok ki, akik még mindig, ennyi idő után is veszitek a fáradtságot és olvastok és még reagáltok is. /Mostanra kicsit kisebb már a létszám, mint eleinte, de szerintem vannak rejtőzködők is, és az is igaz, hogy továbbra sem tettem nyilvánossá, nem szerepel a profilomban, nem linkelgetem az elérhetőséget, továbbra is jó ez így./ Szóval semmi ext

Akarok ilyet!

Ronan bekopogtatott az egyik leg-legdalommal az új cd-ről egy kis videóval, nehogy elfelejtsem a sok csapongásban, hogy hamarosan randink lesz! :)) És itt a másik is: https://www.youtube.com/watch?v=7nb1B4GWFKE

Na jó, ezt is megint megosztom, mert nem lehet elégszer hallgatni. Nem nehéz kitalálni, ma este kit hallgatok... :)

Ez a dal az egyik legnagyobb kedvencem... Szeretem a szövegét, a dallamát, ezt az erős barátságot és huncutságot, ami őket összeköti és ilyen erős, és amit ennyire kiérezni ebből a dalból és bármelyik közös dalukból is.

Ki vállalná be?  Akár nyilvánosan is? Én azóta gondolkozom rajta, hogy megjelent ez a cikk, de még talán nem érett meg a dolog, vagy csak gyáva vagyok. http://wmn.hu/2016/07/03/soha-nem-bekultel-ki-a-sajat-testeddel-level-kamaszkori-onmagunknak-both-gabi-es-fiala-borcsa/

Mutatom a tegnap említett másik új Zorán-dalt. Nem engedi a youtube megosztani, úgyhogy linkelem, mert viszont fontos és jó dal. Hallgassuk meg minden reggel indulás előtt, amolyan 'miheztartásként'... :) Zorán: Nincsen kedvem https://www.youtube.com/watch?v=t440pZV5F48

Tégy meg minden jót, ami tőled telik, Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen módon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig csak tudod. (John Wesley)

Ezt az új Zorán-dalt tegnap este tették közzé, én is akartam, csak néha nem enged megengedni a youtube. Most mutatom, nagyon szeretem. van egy másik új dal, azt is fogom mutatni Zorán nagyon hiányzik, nagyon hiányzik az élő-koncertje, csak valahogy nem tudtuk az utóbbi időben összehangolni a naptárunkat, remélem hamarosan ez változik. :)

Háttérzajnak megy a Duna World és az előbb épp meghallottam ezt itt. :) szent ég, ezer éve volt és még mindig tudom a dalszöveget... Na igen, a gyerekkorom zenei kultúrája Halász Judittal indult, majd jött a Dolly Roll (erre ugyan nem emlékszem, de a tesóim ezt állítják), aztán jött a Pa-dö-dö, Szandi és Szinetár Dóri, stb... Ezt a rózsaszín idillt kellően kiegészítette a másik szobából átszűrődő heavy metál :) Szerintem ha jobban körülnézek otthon - bár a legutolsó szanálást már lehet, hogy nem élték túl - megtalálnám ezeket kazettán... Halász Juditból pedig lemezem volt. És mekkora kincsek voltak. Kinek volt még meg Szása kazettán? :)