Blenheim Palace
Az van, hogy ha valami biztosan nem csap bennünket, az a saját lelkünk. Tutira. Lassan négy éve voltam ezen a helyen először, és azóta bármikor kaptam tőlük a hírlevelet (pedig már alig hagytam meg néhány helyet, amit még fogadok), annyiszor sóhajtottam fel és öntött el az elvágyódás... Tudtam, hogy még vissza fogok menni (van még néhány ilyen városom :) ).
Megvettem hát a jegyet, amiből megint éves jegyet tudtam csinálni, tehát születésnapomra is elviszem magam, és látni fogjátok, hogy a táj annyira gyönyörű volt most is, vagyis az is, hogy minden évszakban el kell menni a következő egy évben. Ez szimplán az egyéves tervem része.
Szóval leszálltam a buszról és máris nagyon jól éreztem magam (főleg, hogy előtte még Oxfordban gyorsan megleptem magam valamivel, amire legalább évek óta vágytam - később fogom is mutatni, és ez már szülinapi ajándék, hiszen két hónap múlva ünnep lesz ... :)))
Ahogy elindultam a kastély felé, ezekből a felhőkből bizony esni kezdett:
Ez itt csak néhány képecske, de az albumban találhattok még 'néhányat': https://picasaweb.google.com/112107064250299371893/6307990048541084545?authkey=Gv1sRgCJCpttPYueTUZA
Az egész nagyon gyönyörű és káprázatos, kívül és belül is. Nagyon jók a feliratok, lehet belőle tanulni és érteni, segít meglátni az akkori kort, viselkedési és egyéb normákat.
Churchill-ről annyira jó a kiállítás, hogy minden történelem óránál vagy könyvnél többet lehet belőle tanulni. Nagyon érdekes és figyelemfelkeltő.
Délután lejártam a birtokból, amit bírtam és szipuztam minden rózsabokorból. :) És ahova lehetett, letettem magam.
Ez történt akkor is, amikor megörökítettem a szülinapi ajándékomat. Fél árnál is jobb ajánlatot fogtam ki, nem hagyhattam ott ezt a szépséget, ami hű kísérőm lesz a nyári szabadságos kirándulásokon (is):
Azt viszont meg kell jegyezni most már de tényleg, hogy a hülye kisvonatozást ki kell hagyni, mert annyira messze ki visz, nagyon sokat kell gyalogolni a buszhoz...
Megvettem hát a jegyet, amiből megint éves jegyet tudtam csinálni, tehát születésnapomra is elviszem magam, és látni fogjátok, hogy a táj annyira gyönyörű volt most is, vagyis az is, hogy minden évszakban el kell menni a következő egy évben. Ez szimplán az egyéves tervem része.
Szóval leszálltam a buszról és máris nagyon jól éreztem magam (főleg, hogy előtte még Oxfordban gyorsan megleptem magam valamivel, amire legalább évek óta vágytam - később fogom is mutatni, és ez már szülinapi ajándék, hiszen két hónap múlva ünnep lesz ... :)))
Ahogy elindultam a kastély felé, ezekből a felhőkből bizony esni kezdett:
Kicsit morogtam, hogy ezt most ugyan miért kellett... de aztán mentem tovább és gondoltam majd vagy eláll, vagy ma esős napunk lesz, de nem fogok semmit kihagyni, amit akartam.
Így aztán az eső meggondolta magát és elég hamar odébbállt (egészen estig, amikor a buszra caplattam; de akkor el is áztam rendesen, de akkor már mindegy volt).
A hely, az egész, minden fűszálával és rózsaszirmával és téglájával GYÖNYÖRŰSZÉP. Nem csodálom, hogy Churchill szeretett ott élni. :) Én is kibírnám.
Az egész nagyon gyönyörű és káprázatos, kívül és belül is. Nagyon jók a feliratok, lehet belőle tanulni és érteni, segít meglátni az akkori kort, viselkedési és egyéb normákat.
Churchill-ről annyira jó a kiállítás, hogy minden történelem óránál vagy könyvnél többet lehet belőle tanulni. Nagyon érdekes és figyelemfelkeltő.
Délután lejártam a birtokból, amit bírtam és szipuztam minden rózsabokorból. :) És ahova lehetett, letettem magam.
Ez történt akkor is, amikor megörökítettem a szülinapi ajándékomat. Fél árnál is jobb ajánlatot fogtam ki, nem hagyhattam ott ezt a szépséget, ami hű kísérőm lesz a nyári szabadságos kirándulásokon (is):
Szóval pár hónap és újramegyek. :)
Azt viszont meg kell jegyezni most már de tényleg, hogy a hülye kisvonatozást ki kell hagyni, mert annyira messze ki visz, nagyon sokat kell gyalogolni a buszhoz...