berno

Nem ismeretlen a vonzalmam a Nyomorultakhoz bármelyik műfajban is kerüljön elém... Otthon végre műsoron van, de nélkülem,pedig már jegyem is volt rá. Remélem lesz hozzá szerencsém. Tegnap volt a premier. Ma délután beléptem egy üzletbe és pár hangról rájöttem, hogy amit hallom,az bizony a Vidd haza kezdete. Szószerint földbe gyökereztem. :) egy pasas énekelt is,és közben adományt gyűjtött katonai hősöknek. Ahogy ezt így összeraktam, még 'félelmetesebb' volt. Persze a hangokból nem mind volt a helyén,de most ez is jó volt. Leálltam a nadrágok között és onnan hallgattam. Néhány Jean Valjean dal még előkerült. Úgy érzem, a hétvégén elő kell vennem a témát tüzetesebben is. ;) Íme a bizonyíték :

Hát ez nagyon tetszik! Ajtótámaszték. Kell. :)

Hát nem csodálatosan gyönyörűszéééép??? :)))) Kezdem elhinni lassan, hogy TÉNYLEG van ilyenem. :)

Bár már nem mutatok minden könyvet, amit elolvasok a kihívásban vagy azon kívül, azért mondanám, hogy szépen haladok. 34 kiolvasott könyvnél járok január eleje óta, bár ennél többet olvastam, mert olyan is, ami kihíváson kívül ment, tehát látható, hogy amint lehet a szabadidőben olvasok. :) A mostanit mégis amiatt mutatom, mert az összes közül, amiket mostanában olvastam, ez volt rám nagyon erős hatással és nagyon intenzív érzelmekkel... Mutatom, hogy mi az és mit írtam róla nyilvánosan, bár ennél sokkal több minden van bennem a könyvvel kapcsolatban. Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek Louisa Clark elégedett az életével. Szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával együtt lakik. És talán még Patricket is szereti, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy n