Mielőtt megismertelek
Bár már nem mutatok minden könyvet, amit elolvasok a kihívásban vagy azon kívül, azért mondanám, hogy szépen haladok.
34 kiolvasott könyvnél járok január eleje óta, bár ennél többet olvastam, mert olyan is, ami kihíváson kívül ment, tehát látható, hogy amint lehet a szabadidőben olvasok. :)
A mostanit mégis amiatt mutatom, mert az összes közül, amiket mostanában olvastam, ez volt rám nagyon erős hatással és nagyon intenzív érzelmekkel...
Mutatom, hogy mi az és mit írtam róla nyilvánosan, bár ennél sokkal több minden van bennem a könyvvel kapcsolatban.
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Louisa Clark elégedett az életével. Szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával együtt lakik. És talán még Patricket is szereti, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, Lou elvállalja egy harmincöt éves férfi gondozását, aki súlyos balesete után depressziósan és mogorván tölti a napjait. Will Traynor gyűlöli az életét. Hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínesnek tűnik. Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve sem találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és - pusztán a másik kedvéért - újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Egy ideje tologattam már ezt a könyvet az olvasandók között, mert bár nagyon érdekelt, de nagyon féltem is tőle. És most nehéz úgy írni, hogy ne írjak le mindent és mindenki, akit kicsit is érdekel, elolvassa, mert egy kiváló könyv egy nem mindennapi helyzetről és nem mindennapi kapcsolatról, vagyis kapcsolatokról.
Sokszor voltam dühös a könyv elején, mert némelyik karakter nagyon dühített, aztán ahogy haladtam lapról-lapra és mindenki életébe kicsit jobban beleláttam, mindenkit megértettem. Kívülről nézve mindenkit könnyebb megérteni talán, belehelyezkedve a helyzetükbe, pedig főleg. Will-t valahogy kezdettől értettem. Teljesen, még a legvégén is.
Lou-t folyamatosan kedveltem meg, talán kicsit azért volt ez nehezebb, mert sok hasonlót láttam magamból benne. És pont emiatt el is gondolkoztam, most hogy a végére értem a könyvnek.
Bár valóban készült a könyvből film, nem láttam korábban, a trailer-t is csak most néztem meg és bennem annyira más arcok alakultak ki olvasás közben, hogy nem szeretném (még) látni, bár ígéretes.
De a könyvet olvassa el mindenki, aki kicsit is hajlandó rá, mert sok minden ejti majd gondolkodóba. És azt kívánom, hogy soha, senki ne kerüljön Will helyzetébe.
A könyvből készült előzetese, ha valaki szeretné (inkább) látni.
https://www.youtube.com/watch?v=WBbtWBo_PB4
34 kiolvasott könyvnél járok január eleje óta, bár ennél többet olvastam, mert olyan is, ami kihíváson kívül ment, tehát látható, hogy amint lehet a szabadidőben olvasok. :)
A mostanit mégis amiatt mutatom, mert az összes közül, amiket mostanában olvastam, ez volt rám nagyon erős hatással és nagyon intenzív érzelmekkel...
Mutatom, hogy mi az és mit írtam róla nyilvánosan, bár ennél sokkal több minden van bennem a könyvvel kapcsolatban.
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Louisa Clark elégedett az életével. Szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával együtt lakik. És talán még Patricket is szereti, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, Lou elvállalja egy harmincöt éves férfi gondozását, aki súlyos balesete után depressziósan és mogorván tölti a napjait. Will Traynor gyűlöli az életét. Hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínesnek tűnik. Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve sem találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és - pusztán a másik kedvéért - újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Egy ideje tologattam már ezt a könyvet az olvasandók között, mert bár nagyon érdekelt, de nagyon féltem is tőle. És most nehéz úgy írni, hogy ne írjak le mindent és mindenki, akit kicsit is érdekel, elolvassa, mert egy kiváló könyv egy nem mindennapi helyzetről és nem mindennapi kapcsolatról, vagyis kapcsolatokról.
Sokszor voltam dühös a könyv elején, mert némelyik karakter nagyon dühített, aztán ahogy haladtam lapról-lapra és mindenki életébe kicsit jobban beleláttam, mindenkit megértettem. Kívülről nézve mindenkit könnyebb megérteni talán, belehelyezkedve a helyzetükbe, pedig főleg. Will-t valahogy kezdettől értettem. Teljesen, még a legvégén is.
Lou-t folyamatosan kedveltem meg, talán kicsit azért volt ez nehezebb, mert sok hasonlót láttam magamból benne. És pont emiatt el is gondolkoztam, most hogy a végére értem a könyvnek.
Bár valóban készült a könyvből film, nem láttam korábban, a trailer-t is csak most néztem meg és bennem annyira más arcok alakultak ki olvasás közben, hogy nem szeretném (még) látni, bár ígéretes.
De a könyvet olvassa el mindenki, aki kicsit is hajlandó rá, mert sok minden ejti majd gondolkodóba. És azt kívánom, hogy soha, senki ne kerüljön Will helyzetébe.
A könyvből készült előzetese, ha valaki szeretné (inkább) látni.
https://www.youtube.com/watch?v=WBbtWBo_PB4