Milánó (vagy az ördög) délutánja - önismeret 2.
Délutántól estéig Milánóval, mint szülinapi úttal nyomasztottam magam és még néhány elszenvedőt. Másnak lehet, hogy bejön a spontaneitás, nekem nem... Mire meghoztam a döntést és meglett egy jó pár repjegy, eltűntek a jó szállodák (=megfizethető és jó helyen van, ahol meg merek jelenni egyedül)... Nem is pont Milánóba bolondultam bele, hanem a környékbe, Comó-ba és társaiba. Egészen pöpec program volt már a fejemben, ha lennének járatok vagy egy autóm vagy legalább egy jogosítványom, jobb híján egy PÁROM. Szóval Padovában kezdtem volna, Verona és Mantova jött volna. Aztán Garda és a környéke, pl. Sirmione... Aztán áttenném magam Milánóba, majd Como-ba és lazán a Maggiore-tónál végezném. Ezt úgy 5-6 napban jól lehetne abszolválni. Lehetne, ha nem én lennék a jelenlegi nyomi kondíciókkal. Szóval minden lehúztam, találtam jó napokat jó repjeggyel... majd jött a több órás pánik a szállodai árakkal... Végül már ott tartottam, hogy inkább bukom a repjegyet, minthogy olyan pénzeket költsek el