berno

Ezen nagyon röhögök, alig várom, hogy legyen ennyi időm :))

Tegnap volt az utolsó iskolai nap, holnap pedig elmennek nyaralni és 3-ig nincs gyerek a házban. :) Felnőtt se nagyon. :) Ez alkalomból kaptak egy kis szeretet-pakkot, vagy amolyan Happy Holiday-pakkot (gyerekrejtvényes könyvek, felfújhatós vizilabda, kedvenc keksz) és egy kis gondolkoznivalót. :) Írtam egy listát, hogy ne unják szét magukat majd ha hazajönnek, augusztus végéig lehet belőle teljesíteni legalább 13-at és akkor kapnak valami meglepit tőlem. - az más kérdés, hogy ezen a listán amúgy is végigmentem volna és még meglepi sincs, tehát igazából hívjuk ezt motivációnak. :) Ugyanazt a listát kapták, de önállóan választhatnak. Nem azért, de nekem nagyon tetszik a lista, időnként kifejezetten szeretném, ha én lennék a saját nannym ennyi jó dologgal. :))) Mutatom nektek is, hátha kedvet-ötletet kaptok. :)Még volt néhány ötletem, de ennyi fért ki egy oldalra és akartam annak is teret adni, ha valamit saját maga kitűz saját maga elé. Kíváncsi leszek, hogy melyik mit választ.

Vajon ki tudja, hogy hányadszor osztom ezt meg és vajon én mennyiszer hallgattam? :) És volt egy másik hasonló hangulatú ilyen, de az sajnos nincs fent, pedig de szeretném újra...

http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/07/17/a_scala_a_turistaknak_oltozzenek_fel_rendesen/

A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek. Paulo Coelho

Chartwell az egyik kedvenc helyem volt a National Trust-os helyek közül. Múlt vasárnap sikerült még eljutni és búcsút venni. A képek biztosan ismerősek, de muszáj volt újra... :) Benti képek (szinte) nincsenek, mert megint nagyon mérges asszonyok voltak a termekben (nyugdíjas aktivisták, és ők aztán megvédik az értéket) - róluk mindig a Madáchos papucsos mérges jegyszedő asszony jut eszembe, tutira rokonok. A belső virágos kertben megint majd elájultam :) de most nem is annyira a rózsáktól, hanem az éppen most nyíló lilaakáctól, meg kellett álljak és belélegezni. :) Káprázatos illata volt, nagyon szeretem. Most a Study-ba is bejutottam, ami anno Churchill műterme volt, itt festett. Nagyon jó kiállítás volt most is, annyira jó lett volna megszerezni azokat a kiírásokat, de ott is szigorúan álltak. ;) Fényképek: https://photos.app.goo.gl/mW4GZ64U7vC5G8KJ3

Érdekes dolog történt, sokadjára számolom ki, hogy mennyi van hátra és még mindig két opció van, van egy ésszerű, amit követni kéne, meg van egy kényszerűbb, de a leghosszabb verzió is kb pontosan két hónap-egy nap. Miután ezt kiszámoltam, épp benéztem a Facebook -falra és megláttam ezt. Tökéletes: Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud. Stephen King

Kicsit lemaradtam a pecsétgyűjtésekkel és így már nem is lesz meg sajnos a 30, ami pedig cél volt, de a tagsági díj már így is bőven megtérült, de azért sajnálom, hogy sok jó helyet ki kell hagyni a kétlábon elérhetetlenség miatt. Szóval nagyon régen voltam itt, de akkor nem volt ennyire látogatható, mert épp felújították. Most vezetéses túrát fogtam ki, érdekes volt (de picit hosszú), és sajnos nem tudtam fent fényképezni, pedig meg lehetett fogni az admirális egyik puskáját (majdnem akkora volt mint és pokoli nehéz), meg volt ott néhány dolog még, ami kifejezetten érdekes volt. Egy generális élt itt a XVIII. században, James Wolfe. https://en.wikipedia.org/wiki/James_Wolfe A kedvenc részem a konyha volt, régi sütiket is sütöttek és meg lehetett kóstolni - szent ég, mindegyik milyen finom volt! - és el lehetett hozni a recepteket. Kicsit körülnéztem a környéken is, nagyon hangulatos kis falucska, örülök, hogy ez még belefért. honlap: https://www.nationaltrust.org.uk/quebec-

Direkt nem írok (túl) sok gyerekszájas történetet, pedig akad nem kevés, mert én maga, is irtózom tőlük, amikor a Facebook-on belefutok egy-egy ilyen ismerős anyuka posztjába... DE most mégis. :) Jövő vasárnap mennek nyaralni a Balatonra és próbáltam újra nekifutni néhány dolognak, hogy pl. a házinéninek nem köszönünk szia-t, meg hogy köszönünk az étteremben, stb... Egész jól haladtunk, amikor megkérdeztem: Amikor este elmentek vacsorázni, mit kell mondani a pincérnek? Gondolkodás nélkül jött a válasz a legkisebbtől: Szia, akarsz enni velünk?! :)))))))) Alex egy verzióval jobban adta elő: Jó estét kínálok...

Íme, új lakónk van! :) Már felajánlottam, hogy amíg nyaral a tulajdonos, vigyázok rá. :)) A huskykutyust (Fluffy=bolyhos, pihés) már ismeritek, az a Télapó ajándéka volt tavaly, ez a hatalmas medve, akarom mondani Ő :) pedig ma érkezett. Matthew-nak összegyűlt az itthoni tanulásaira a harminc pirospont (nagy meló volt) és ilyenkor kaphat valamit a játékboltban, ma ezt cipelte haza. :) Egyszerűen a Black (fekete) nevet adta neki és kicsit aggódik, hogy vajon ő hova fog feküdni - mert az állatoknak nyilván az ágyban a helyük, de hova fekszik a gazdi? :) De leginkább vajon kire hasonlít ez a gyerek? ;)