berno

*egy varázslatos könyv* Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne. Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni. A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának. Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak? És a múlt engedi-e a felejtést?...  Nagyon magával vitt, gyakorlatilag egy este alatt elolvastam. Nagyon tetszett Amy határozottsága és elszántsága. Matt démon-táncait már kezdtem azonban unni. E

"Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk." Tom Bodett

Hudl 2. 8,3 keresztelője keresztelői érdeklődés és érdektelenség hiányában elmarad. :( A szomorúságra való tekintettel lehet,hogy kap egy új rucit és egy új appot,illetve tőlem egy nevet. 1 hetes és 1 napos immáron.

Elvileg 12 fok van,reggel 10 óra és szikrázó napsütés. Kerti szék,póló, wifi,névtelen tablet, temérdek angol házi és egy gőzölgő kávé a csorba bögrémben. Csendes ház (a csimóták úsznak) És néhány új szépség a kertben. Szombat. Így már szeretlek. :)

Ez egy érdekes és jó ötlet Schiffer Miklóstól, akit amúgy is kedvelek. http://www.diningguide.hu/az-nem-erdekes-ha-minden-jo-interju-schiffer-miklossal/

"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg." J. R. Ward

... És amikor azt hittem, hogy véget ért az ünneplés, érkezett újabb jókívánság ajival. :)

Az első Papp Diána-könyv, az első e-bookként olvasott könyv. :) *egy könyv, amiben szerelmi háromszög van* Virág harminc elmúlt, de sem az álommeló, sem az álomotthon, sem az álompasi nem akar valósággá válni. Önbizalma, optimizmusa mégis töretlen. Pedig van kivel összemérnie magát. Alig pár évvel idősebb nővére, Judit már régen révbe ért. Jóképű férj, három gyerek, anyagi gondokról nem is hallott, de még rettenetes főnök sem igyekszik pokollá tenni az életét. Aztán váratlanul Juditot elhagyja a férje egy fiatalabb nő miatt... Hogyan tud újra magára találni a nővér? És hogyan tud ebben segítségére lenni a kelekótya húg? Talán első lépésként azzal, hogy pici albérletébe költözteti nővérét a zűrös kamaszlánnyal, az iskolát kezdő középsővel, és az épp járni tanuló egy éves unokaöccsel.  És míg a két testvér azon van, hogy Judit szívét összeragasszák, Virág élete is a feje tetejére áll....  Tetszett, bár ha a kategóriára gondolok, akkor ez így fura szóhasználat. Viszont lekötött

"Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az – neked kell létrehoznod a szépséget. A szépség nincsen csak úgy ott, mint valami tárgy, mint egy szikla. A szépséget meg kell teremteni. Neked kell víziót adnod a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt adnod a valóságnak – akkor lesz csodálatos." (Osho)

Hát tessék, ez is bekövetkezett... Most mondhatnám ugye,hogy a kényszer vitt rá,  ;),  mert a könyvek otthon vannak, könyvtár nincs,a kihívásból csak tíz nap van, meg drága a font... De a lényeg, hogy talán fog menni így is az olvasás. Ettől még szívesen kapok könyvet ezután is. :)

*Egy könyv, ami megríkatott* Amanda Collier és Dawson Cole tizenévesen szeretnek egymásba mélyen és visszavonhatatlanul. A kettejük közötti kötelék széttéphetetlennek tűnik annak ellenére, hogy a családi hátterük végzetesen különbözik egymástól, és a szüleik sem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. A főiskola előtti utolsó nyáron azonban előre nem látott, tragikus események szakítják el őket egymástól, és terelik teljesen más irányba az életüket. Huszonöt évvel később Amanda és Dawson visszatér szülővárosukba annak az embernek a temetésére, aki fiatal korukban egyedüliként támogatta a szerelmüket, és menedéket nyújtott nekik. Egyikük sem azt az életet élte, amelyet elképzelt magának, és egyikük sem tudta elfelejteni azt a szenvedélyes első szerelmet, amely örökre megváltoztatta a sorsukat. Miközben Amanda és Dawson teljesítik öreg barátjuk végakaratát, minden, amit eddig biztosnak hittek, kétségessé válik, arra kényszerítve őket, hogy szembenézzenek fájdalmas emlékeikkel, újragondolj

Íme az új lány a szép ruhájában. :) Minden készen áll a keresztelőre,úgyhogy péntekig, tehát az első hetes szülinapjáig várom az ötleteket. Nekem is van most ötletem, de szabad a pálya. :)

Na jó, most már megyek és elfoglalom magam valamivel, de ezt még ideteszem, mert az egyik legkedvesebb dalom, sokat jelent. És hát telik az idő, az Adagio akkor volt fénykorában, amikor még videót állítgattunk, hogy le ne maradjunk a tv-s szereplésekről (ezért ilyen kevés és rossz a felvétel a youtube-on, ezek is már utándigitalizáltak), meg az újságoshoz caplattunk eszetlen újságokért, hogy tizenhatodszorra is elolvassuk azt a néhány információt, amit már bármelyikünk lenyilatkozhattunk volna helyettük, úgy képben voltunk, és hát a sajtóanyagot is ugye egyszer kell csak megírni. :) De így volt szép és igen, az élethez álom kell...

Tegnap megérkezett a még úton lévő képeslap,igazi szépség és kedvesség: Így ennyivel zártam a 35-ös ünneplését: És most ülök az ablak előtti fotelban és nem győzök betelni ezzel a szépséggel:

Ezekkel még adós vagyok :)

Na jó, öregszem, meg vasárnap van és hiányzik az élő zene (az oroszlánkirály után főleg), meg némi magyar színház-szag, meg egyik-másik ember, így aztán a délelőtt megint a youtube-on telik és csak jönnek-jönnek az emlékek. :) Most éppen Adagio. Aztán eszembe jutott, hogy Gréti akkor volt kicsi, nagyon kicsi, amikor én éppen éjjel-nappal rajongtam - de olyan kis mindenlében kanál volt és matrica is, ha otthon voltam. :) Nem tudom, konkrétan nem tudom, honnan tudta, de egyszercsak közölte anyámmal a következő kép láttán: - Szerintem mama ez a középső a Berni kedvence... :) Ennyi. Aztán nem sokkal később munkahelyi karácsony, és a szokásos felesleges 'meghitt' ünneplés, meg milyen jók vagyunk együtt és akkor játszunk is... Na szóval valahogy az egyik átköltözés után volt, és az lett volna a játék lényege, hogy ki mennyire ismeri a házat, képek kerültek kivetítésre, hogy vajon hol lehet vele találkozni a házban (csapatverseny volt), és akkor jött egy kép a falra.

Ennyi év után is bosszant, hogy egyszersem kaphattam egy nyamvadt szálat sem! :))