berno

Már megint sok a cucc... de honnan?! Egész nap szidtam magam - fárasztó dolog, ne próbáljátok ki... :) Mint mondtam-írtam, pakolok máris, mert 25-én elviszik a cuccot... Kb. lehet, hogy annyiért, amennyit eddig is elköltöttem már a dobozolandókra... hijjjjnye... Tavaly olyan (nem) jól eljöttem a 18 kg-mal, hogy gyűlt fel ennyi marhaság és hasznos haszontalanság? Mint ismeretes Rózsikával jöttem...  Jelenlegi állás, ami kész van és lezárva: Rózsika, nagy zöld hátizsák, 4 közepes doboz és a húsvétra szerzett kisgurulós. Ja, hát ez van... a két díszpárna (mert nagyon kellett!) még szabadon van és van a szekrényben harmadjára megszelektált néhány darab a hátralévő időre - de ezekhez majd kell venni egy bőröndöt :)) Szóval ez a helyzet...

‎"Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, örökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szerelmek, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt." Vincent Van Gogh

... hát remélem, hogy tényleg keres... ‎"Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket." -Paulo Coelho és ez is ide: Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitõl napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk. Sarah Garden

Mert aktuális és mert szeretem és mert MA van a napja, hogy elkezdek pakolni... de előtte még alszom és 'palizok' :) http://www.youtube.com/watch?v=GUF-p9TLOWU http://www.youtube.com/watch?v=loeu6hcruSs&feature=relmfu

Múlt vasárnap kimozdulási és aktualitási céllal elmentem az Olimpiai falu helyszínére, már amennyire oda engedtek és megnéztem a nemrég oda épített plázát is, aminél nagyobbat elképzelni sem tudok, de annyi embert sem egy helyen... Már régóta mondta J, hogy meg kell nézni, de eddig halogattam, aztán rájöttem a végén még lemaradok. A képeken is látni fogjátok majd, hogy még van meló ott bőven, de jó élmény volt ott járkálni :)  JÓ lenne ott lenne egy-egy eseményen, de a jegyeket már hónapokkal ezelőtt elkapkodták. Néhány (fontos) tudnivaló az idei Olimpiáról:  http://hu.wikipedia.org/wiki/2012._%C3%A9vi_ny%C3%A1ri_olimpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok A képeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Olimpia?authkey=Gv1sRgCI_2pI60pbSNdw

A nagy megvilágosodás idejét élem azt hiszem (több fronton is), mert eddig azt hittem (vajon miért), hogy a nyári szünet az mindenkinek jó... Hát lehet, hogy így van, de hogy a nannyknek nem tesz jót azt fix. Mármint az óvodai vakáció... Mert lássuk, hogy mi is a bökkenő... Ugye a hétfő az az igazi selejt nap, amikor J itthonról dolgozott (és még most is), és napközben Alex úszott de amúgy minden gyerek itthon volt - alig vártam a hétfő estéket. A hét további napjain (mármint délelőttönként) Alex oviban volt, Matte kedden velem játszóházban és ő szerda-csütörtök délelőtt oviban; pénteken meg velem a parkban, de a délelőttök szinte üresek voltak, ami azért is jó volt, mert adott "az időre muszáj odaérni" - para egyfajta rendszert szabott, másrészt volt két üres délelőtt (tavasztól teljesen), amikor a háza lehetett rendbe szedni... De még egy gyerekkel itthon is egész más volt, mint most, amikor minden mocsóta MINDIG itthon van, nekem nincs iskolám ("hurrá&quo

Egy ideje már azt hiszem, hogy sejtem, hogy tényleg MINDEN RELATÍV, de azt hiszem most értettem meg igazán és valamit az egész ittlétem lényegéről is... Tegnap a házi létszámból elment 3, azaz három fő és ettől máris olyan totális béke és csönd érzetem van, mintha (kis túlzással élve persze) alig lennénk a házban... J húga és annak két kamaszka leánykája már otthon alszik. Bár a két leányzó hiába volt az elmúlt három hétből kettőt itteni tanárnál bentlakáson, de valahogy mégis érezhetően jelen voltak. A jelenlegi létszám még mindig 7 de ez már szinte semmi :) Tehát most vagyok én (szamár magam elől a sorban :) ), J és R és a két kicsi, J anyukája és megint itt van Rebecca... (24-ig; és aki még mindig Harry Potter-rajongó). Tehát szinte üres a ház... :) Bár a mosógép tegnap és ma még mindig reggel 7-től délután 4-ig egyfolytában zakatolt, a mosogatógép márcsak kb napi 2-3-at dolgozik (pedig ne egy kis 6 terítékeset képzeljetek el) a korábbi 4-5 helyett és vannak CSENDes p

A bűvös 20 kg ... Bűvös, amióta ennyi pluszom van és bűvös amióta ennyivel repülhetek... :) És újra téma... Mert bár hiába van valamivel kevesebb, mint 50 nap a következő repülésig, a pakolás nagyon is aktuálissá vált és egész hirtelen... Kb egy jó hete kezdtem el keresgélni futárcégek után, hogy ki mennyiért cigelné haza a cuccomat, ami már nem 18 kg-nyi, mint 10 hónappal ezelőtt. A szórás egészen nagy a kb. 20 kg-os csomagokra értve 20-35 font-ig... És igen, nekem ebből nem egy van :) Mert a név kötelez. Engem :)  Engem, igen, mert nagyon kellett mécseseket venni meg kis kosarat a szobába, ja megy egy nagy klassz lábost, amiben díjnyertes rizst tudok - de lehet, hogy ehhez a rizst kéne inkább innen vinni és nem a lábost :) Meg nagyon kellett még könyvet hozni otthonról (!), meg sorolhatnám... :) A változás ott lett aktuális és sürgető, hogy eleve tudtam, hogy nem akarok, csak 1 poggyásszal repülni, a többit vigye a futár. De egy J-ismerős megy haza 25-én (jövő hét!), és bár